Barátságban a környezettel

A kérdés, hogy Floridában is megtegyék-e azt, amit az írek három évvel ezelőtt kényszerből megléptek.

Az újrahasznosítható szemét összegyűjtésével egy év alatt 41 millió fát mentettünk meg önökkel együtt – közösen.

Miamiban ilyen és ehhez hasonló feliratok díszítik a kukásautókat. Első pillantásra meghökkentő számok és adatok. Néhányat látva persze elgondolkodik az ember. 41 millió? Mekkora erdőben lehet ennyi fa?

Fellapozva az újságokat aztán gyorsan érthetővé válik minden. Merthogy ide is begyűrűzött az ír megoldás, pontosabban egyelőre csak a vita róla. A kérdés, hogy Floridában is megtegyék-e azt, amit az írek három évvel ezelőtt kényszerből megléptek. Extra, úgynevezett „szénadóval” sújtottak minden környezetszennyező anyagot, a fűtésre használt gázt éppúgy, mint a kocsikba tankolt benzint vagy éppen azt a szemetet, amelyet nem lehet újrahasznosítani.

Aztán jól meglepődtek. Az írek maguk is elcsodálkoztak azon, hogy milyen szerencsés összhatása volt ennek az eredetileg pusztán csak bevételnövelő szándékkal kivetett adónak. Kiderült ugyanis, hogy áttételesen óriási megtakarítást eredményez. Sokkal józanabb, ésszerűbb, szerényebb életet. Korábban hiába zajlott óriásplakát-kampány a szelektív hulladékgyűjtés ösztönzésére, szinte semmit sem ért. Viszont amikor Dublinban a városi közterület-fenntartó elkezdte ingyen elszállítani a szelektált, újrahasznosítható szemetet, és nagyon drágán az összeöntött, vegyes hulladékot, akkor az írek azonnal észbe kaptak. Hirtelen szelektálni kezdtek. Mint ahogy szinte egyik napról a másikra fontos lett nekik az is, hogy józan méretű, kevesebb üzemanyagot fogyasztó autókat használjanak.

Merthogy a környezetszennyezőbbek adója, de még az autópálya-matricája is kétszer annyiba kerül, mint egy takarékos autóé. Onnantól kezdve már nem probléma összeülni reggelente a kollégákkal egy autóba, főleg, hogy ha többen utaznak egy gépkocsiban, akkor az haladhat a buszsávban, vagyis gyorsabban lehet közlekedni a csúcsforgalomban. Eredetileg mindez különadónak tűnt, újabb sarcnak, de végül gazdaságserkentő hatása lett. Igazságos megoldás, mert a gazdagabbak, akik többet fűtenek, nagyobb házakban élnek, kényelmesebb, drágább autókkal járnak, vagyis nagyobb kanállal merítenek az életből, a fogyasztás nagy asztaláról, mostantól extrán többet fizetnek. Viszont bárkinek, még nekik is adva a lehetőség, hogy alkalmazkodjanak, nem pedig fűnyírószerűen, ugyanolyan mértékű adókulcsokkal kaszálja mindenki pénztárcáját a kormány.

Az Európai Unió a közelmúltban épp az ír példa okán rájött, és a tagországoknak intenzíven ajánlja, hogy kormányaik a személyi jövedelemadó és a vállalkozásokat sújtó terhek helyett inkább a környezetvédelmi adókon keresztül határozzák meg a makrogazdasági irányokat. Mert ez jobb, tisztább, igazságosabb megoldás, mint a cégekre és a lakosságra kivetett adópolitikával manőverezni. Ma már igazolható tény, hogy azok az országok (például Svédország, Dánia, Hollandia) rendelkeznek a legerősebb gazdasággal Európában, ahol már a 90-es évek óta környezetvédelmi logika áll az adókivetés mögött. Japán, Ausztrália és még jó néhány felvilágosult állam (lásd Florida) dolgozik jelenleg is gőzerővel azon, hogy megtalálja az optimális megoldást.

Talán most már nekünk, magyaroknak is érdemes lenne elgondolkodnunk ezen az unortodoxián.

Forrás: metropol.hu