Éghajlat-politika

A nemzetközi közösség egyetért abban, hogy az éghajlatváltozásnak nem szabad veszélyes méreteket öltenie. Ennek érdekében megállapodás született arról, hogy a globális átlaghőmérsékletet az iparosodást megelőző időszak hőmérsékletéhez képest legfeljebb 2 °C-kal meghaladó szinten kell tartani.

Az EU ezért azon fáradozik, hogy

• csökkentse tagállamai szennyezőanyag-kibocsátását,
• határozott fellépésre ösztönözze a többi olyan országot is, amely nagy mennyiségben bocsát szennyező anyagot a levegőbe,
• kezelje az éghajlatváltozás elkerülhetetlen következményeit.

A 2015 decemberi párizsi éghajlat-változási konferencián 195 ország fogadta el a világ első egyetemes cselekvési tervét az éghajlatváltozás kezelésére a globális felmelegedés „jelentősen 2 °C alá” szorításával. Ez a történelmi esemény csak a kezdet – most minden országnak tettekre kell váltania ígéreteit.

Célértékek a környezetbarát növekedés ösztönzésére

Ha már most lépéseket teszünk az éghajlatváltozás megfékezésére, azzal hosszú távon életeket menthetünk meg, és pénzügyi veszteségektől kímélhetjük meg magunkat. A tiszta technológiák iránti keresletnövekedés emellett modernizációs folyamatot indít majd Európa gazdaságában, s ezáltal teret ad a környezetkímélő növekedésnek és a munkahelyteremtésnek.

Az EU kötelező erejű energiaügyi és éghajlat-politikai célokat tűzött ki maga elé 2020-ra annak érdekében, hogy:

• az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása legalább 20%-kal az 1990-es szint alá csökkenjen,
• a megújuló energiaforrások aránya a teljes energiafogyasztásban 20%-ra emelkedjen,
• az energiahatékonyság javításával a felhasznált primer energia mennyisége az előrevetített szintekhez képest 20%-kal csökkenjen.

Az EU felajánlotta, hogy a 2020-ra kitűzött uniós kibocsátáscsökkentés mértékét 20%-ról 30%-ra növeli, amennyiben a világ más vezető gazdaságai is hajlandóak méltányos részt vállalni a szennyezőanyag-kibocsátás mérséklésére irányuló globális erőfeszítésből.

2014 októberében az uniós vezetők megállapodtak arról, hogy új éghajlat- és energiapolitikai célértékek teljesítését tűzik ki maguk elé a 2030-ig terjedő időszakra.  E célértékek között említhetők a következők:

• az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest (legalább) 40%-kal kell csökkenteni,
• a megújuló energiaforrásokból származó energia arányát legalább 27%-ra kell növelni,
• az energiahatékonyságot legalább 27%-kal kell javítani.

Hosszú távon azonban még ez sem elég. Ahhoz, hogy az éghajlat-változás ne öltsön veszélyes méreteket, a világ országainak jóval nagyobb mértékben kell csökkenteniük szennyezőanyag-kibocsátásukat. Az EU ezért vállalja, hogy 2050-re kibocsátását 80–95%-kal az 1990-es szint alá csökkenti, amennyiben a fejlett országok kiveszik a részüket a közös erőfeszítésekből.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében^[1] a Bizottság részletezi, hogyan érhető el a lehető legköltséghatékonyabban ilyen mértékű csökkentés.

Kibocsátáskereskedelem: a kibocsátás csökkentése a legkisebb ráfordítással

A kibocsátáskereskedelmi rendszer 2005 óta az éghajlatváltozás megfékezését célzó uniós stratégia sarokköve. A rendszer segítségével az ipar fokozatosan és a legkevesebb költséggel csökkenti kibocsátását.

Az energiaigényes ágazatok (pl. a villamosenergia-termelés, valamint az acél- és cementgyártás) kibocsátási kvótáját az EU évről évre csökkenti. A vállalatoknak kibocsátási egységekkel kell ellentételezniük az általuk kibocsátott szén-dioxid minden tonnáját, ami folyamatosan a kibocsátás minimalizálására sarkallja őket. Bizonyos ágazatok meghatározott mennyiségig térítésmentesen jutnak kibocsátási egységekhez, de ma már az a jellemző, hogy a vállalkozásoknak árverésen vagy a szén-dioxid-piacon meg kell azokat vásárolniuk.

Felkészülés az elkerülhetetlenre

Ha mától egyetlen tonna szennyező anyagot sem bocsátanánk ki, a légkörben eddig felhalmozódott gázok még akkor is évtizedekig kedvezőtlen hatással lennének az éghajlatra. Nincs más választásunk: alkalmazkodnunk kell a klímaváltozáshoz. Számos területen van szükség lépésekre:

• a megváltozott éghajlati viszonyokhoz igazodva módosítani kell az építési előírásokat,
• árvízvédelmi rendszereket kell kiépíteni,
• aszálytűrő növényeket kell nemesíteni.

A Bizottság stratégiát dolgozott ki, amely az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást hivatott ösztönözni és megkönnyíteni az EU egészén belül.

Éghajlat-politika Éghajlat-politika (541.85 KB) A kézirat frissítve: 2014. Novemberében A kiadvány a „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” sorozat része. [1]

Forrás: EU Homepage
YouTube