Fénykép: Világélelmezési Program/Reuters
“Élhető és fenntartható jövő mindenki számára”. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) új jelentésének legvégén ezekkel a szavakkal fogalmazza meg, hogy mi a tét. Röviden: mindenről szó van.
A globális felmelegedés okozta károk már most is keményen csapódnak. Az IPCC átfogó, 34 000 tanulmányon alapuló értékelése az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok, aszályok, erdőtüzek, viharok és árvizek “széles körű és átható” hatásait dokumentálja az emberekre és a természetre. Egyes hatások már visszafordíthatatlanok.
A hőség több embert öl meg, az aszály több fát pusztít el, a felmelegedő óceánok pedig több korallzátonyt, az óceánok táplálékát pusztítják el. A jelentés szerint azonban cselekvés nélkül még rosszabb következik, mégpedig gyorsabban, mint azt a tudósok gondolták.
Az új jelentés elemzi az éghajlati válság hatásait és azt, hogy a kibocsátás csökkentése mellett hogyan alkalmazkodhat az emberiség. A jó hír az, hogy az élhető jövő továbbra is elérhető közelségben van – csak éppen. De a cselekvés lehetőségei “rövidek és gyorsan zárulnak”. António Guterres ENSZ-főtitkár válasza egyértelmű volt: “A késlekedés halál”.
De az éghajlati hatások kezelése önmagában nem fog működni. Az IPCC az eddigi leghatározottabban fogalmazza meg, hogy az éghajlati válság elválaszthatatlan a biológiai sokféleség válságától, valamint az emberek milliárdjai által elszenvedett szegénységtől és egyenlőtlenségtől.
Tekintettel erre a hatókörre, és mivel az élhető jövő a tét, az értékelés az emberiség történelmének egyik legfontosabbjának tekinthető. Az értékelést több mint 1000 fizikus és társadalomtudós készítette, és 195 nemzet kormánya egyhangúlag jóváhagyta.
“Sok tudományos jelentést láttam már az én időmben, de ehhez foghatót még nem” – mondta Guterres. Laurence Tubiana, az Európai Éghajlatvédelmi Alapítvány munkatársa, a 2015-ös párizsi éghajlat-változási megállapodás egyik kidolgozója szerint a jelentés “brutális”, és “nem lehet többé kifogás” a tétlenségre.
A jelentés szerint már most is 3,5 milliárd ember van kitéve az éghajlati hatásoknak, és a világ lakosságának fele évente valamikor súlyos vízhiánytól szenved. Minden harmadik ember halálos hőstressznek van kitéve, és az előrejelzések szerint ez az arány az évszázad végére 50-75%-ra nő.
Évente félmillióval több embert fenyegetnek súlyos árvizek, 2050-re pedig egymilliárd tengerparton élő ember lesz kitéve ennek a veszélynek – áll a jelentésben. Az emelkedő hőmérséklet és az esőzések fokozzák a betegségek terjedését az emberek, például a dengue-láz, valamint a növények, az állatállomány és a vadon élő állatok körében.
Még ha a világ 2100-ig 1,6 Celsius-fok alatt tartja is a felmelegedést – márpedig már most 1,1 Celsius-foknál tartunk -, akkor a mai termőföldek 8%-a éghajlati szempontból alkalmatlanná válik, éppen azután, hogy a világ népessége elérte a 9 milliárd feletti csúcsot. Csak Afrikában 1 millió gyermeket érinthet a súlyos elmaradottság. Ha a globális felmelegedés folytatódik, és kevés alkalmazkodást hajtunk végre, akkor 2050-re várhatóan 183 millióval több ember fog éhezni.
Az élelmiszertermelés képessége az egészséges természeti világ által biztosított vízen, talajon és beporzáson múlik, és a jelentés szerint a vadon élő helyek és az élővilág védelme alapvető fontosságú az éghajlati válság kezeléséhez. Az állatok és növények azonban olyan éghajlati viszonyoknak vannak kitéve, amelyeket több tízezer éve nem tapasztaltak. A vizsgált fajok fele már most is költözésre kényszerült, és sokukat a kihalás fenyegeti.
A természet ellenálló képességének fenntartása globális szinten a Föld szárazföldi, édesvízi és óceáni területeinek 30-50%-ának megőrzésétől függ – áll az IPCC jelentésében. Ma a szárazföld kevesebb mint 15%-a, az édesvizek 21%-a és az óceánok 8%-a védett terület, és egyes régiók, mint például az Amazonas, a szén-dioxid tárolásáról a kibocsátásra váltottak át.
Az IPCC-jelentés azt is kristálytisztán kijelenti, hogy az éghajlati válsághoz való alkalmazkodás legalább annyira társadalmi, mint tudományos probléma. Az éghajlati káosz elleni hatékony és tartós védelem legjobb módja az olyan intézkedéseken keresztül érhető el, amelyek “a nemek, etnikai hovatartozás, fogyatékosság, életkor, lakóhely és jövedelem alapján fennálló egyenlőtlenségeket” kezelik.
“Az éghajlatváltozással szemben ellenálló, fenntartható világ megcélzása a társadalom működésének alapvető megváltoztatásával jár, beleértve a mögöttes értékek, világnézetek, ideológiák, társadalmi struktúrák, politikai és gazdasági rendszerek, valamint a hatalmi viszonyok megváltoztatását” – áll a jelentés szerzőinek kísérő dokumentumában. “Ez elsőre talán nyomasztónak tűnhet, de a világ amúgy is változik – az éghajlatváltozással szemben ellenálló fejlődés módot kínál arra, hogy a változásokat a mindenki jólétének javítására ösztönözzük.”
A jelentés figyelmeztetett, hogy az éghajlati “veszteségek és károk” “erősen koncentrálódnak a legszegényebb, sebezhetőbb népességcsoportok körében”, akik a legkevesebbet tettek a probléma kialakulásáért. Ez egy jelentős kifejezés, amely visszhangozza azokat a “veszteségeket és károkat”, amelyekért az alacsony jövedelmű országok kártérítést követelnek a gazdag országoktól, és amelyek az ENSZ következő, novemberi egyiptomi éghajlat-változási csúcstalálkozójának egyik fő témája lesz.
Madeleine Diouf Sarr, a legkevésbé fejlett országok elnöke az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásain elmondta: “Nagy félelemmel és szomorúsággal, de nem meglepetéssel olvastam ezt a jelentést. Számunkra teljesen világos, hogy semmilyen mértékű alkalmazkodás nem kompenzálhatja azt, hogy nem sikerül a felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozni.”
Az IPCC-jelentésben szereplő regionális elemzések azonban azt mutatják, hogy az éghajlati válság mindenkit érint. Észak-Amerikában a jelentés a halálesetek, valamint a fizikai és mentális betegségek növekedésére figyelmeztet a szélsőségesebb időjárás miatt, a viharoktól az erdőtüzekig. Európában “a 21. század során a legtöbb területen jelentős mezőgazdasági termeléskiesés várható”.
Ausztráliában “a hő okozta halálozás és megbetegedések növekedésével kell szembenéznie az embereknek és az élővilágnak”, míg a kis szigeti településekre “pusztulás” vár. Közép- és Dél-Amerikában “a növekvő járványok miatti súlyos egészségügyi hatások” várhatóak, különösen a rovarok és más állatok által terjesztett betegségek miatt. A legnépesebb kontinensek közül Ázsiában az egyik legnagyobb kockázatot az áradások jelentik, Afrikát pedig az éhínség kísérti, mivel az éghajlati hatások sújtják a gazdákat.
Az IPCC üzenete, hogy marad remény, mértéktartó: “A globális felmelegedést közel 1,5°C-ra korlátozó közeli intézkedések jelentősen csökkentenék az emberi rendszerekben és az ökoszisztémákban az éghajlatváltozással kapcsolatos előre jelzett veszteségeket és károkat, de nem tudják azokat teljesen megszüntetni”. Néhány alacsonyan fekvő terület már most is halálra van ítélve.
A jelentés azt is megjegyezte, hogy “a veszteségek és károk a globális felmelegedés minden egyes fokozódásával növekszenek”, ami azt jelenti, hogy minden, a kibocsátás csökkentésére vagy az alkalmazkodásra irányuló intézkedésnek jelentősége van. Az IPCC szerint az alkalmazkodás erősen alulfinanszírozott, de a mostani beruházás sokkal olcsóbb, mint a későbbi cselekvés.
Az IPCC az alkalmazkodási intézkedések között említi a vizes élőhelyek helyreállítását az áradások elleni védelem érdekében, a világ gyorsan növekvő városainak zöldítését a hűtés érdekében, valamint a fák használatát a termények és az állatállomány árnyékolására.
Az IPCC tudósai szerint az évszázad vége kevesebb, mint egy emberöltőnyi időre van, és egy ma született gyermek 2100-ban 78 éves lesz: “A most meghozott intézkedések mélyreható hatással lesznek gyermekeink életminőségére”.
A jövő a ma meghozott döntéseken múlik – mondta Christiana Figueres, az ENSZ volt klímavédelmi főnöke, aki jelenleg a Global Optimism csoportnál dolgozik: “A kibocsátás csökkentésével és az alkalmazkodási stratégiákba való befektetéssel megelőzhetjük és megvédhetjük magunkat a szélsőséges időjárási viszonyoktól, az éhínségektől, az egészségügyi problémáktól és még sok mástól. A tudomány és a megoldások egyértelműek. Rajtunk múlik, hogyan alakítjuk a jövőt.”
Forrás: The Guardian | Damian Carrington | 2022. Február 28. – 11.00 GMT
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…