Egy hétfőn közzétett részletes elemzés, amely 24, összesen 3 trillió dolláros bevétellel rendelkező multinacionális vállalat éghajlatvédelmi vállalásait vizsgálta, azt mutatja, hogy szinte mindegyikük messze elmarad a zöld ígéreteitől.

“A vállalati zöldrefestés komoly és egyre növekvő probléma” – mondta az AFP-nek adott interjúban Gilles Dufrasne, a 2023 Corporate Climate Responsiblity Monitor (.PDF) jelentés társszerzője és a Carbon Market Watch szakpolitikai vezetője.

“A hamis állítások azt az illúziót keltik, hogy a vállalatok komoly lépéseket tesznek az éghajlati válság kezelése érdekében, miközben valójában a szőnyeg alá söprik azt.”

Az interjút a tömörség és az érthetőség érdekében könnyedén szerkesztettük.

– Milyen állításokat tesznek a vállalatok? –

“Szén-dioxid-semleges”, “jót tesz a természetnek”, “nettó nulla” – az átlagfogyasztó egyszerűen nem érti, mit jelentenek ezek az állítások.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a “szén-dioxid-semlegesség” azt jelenti, hogy a kibocsátást csökkentették, holott valójában csak kompenzálták.

Ez félrevezető, mert gyakran egy adott termék kibocsátásának csak egy részét fedezi, vagy olyan kibocsátáscsökkentési rendszerek megvásárlására támaszkodik, amelyek nem érik el azt az éghajlatra gyakorolt hatást, amit elvárnának.

Egy erdő védelmére irányuló projekt például lehet, hogy erősen eltúlzott hatást fejt ki, és ki van téve az erdőpusztítás veszélyének.

– Mi a jobb gyakorlat a cégek számára? –

Ha egy vállalat azt mondja, hogy “hozzájárultam ennek a projektnek a támogatásához”, az sokkal kevésbé kockázatos a fogyasztók félrevezetése szempontjából.

Egyes vállalatok valóban helyesen akarnak cselekedni, de rossz tanácsokat kapnak az általuk fizetett tanácsadóktól, akik néha összeférhetetlenségben vannak, mivel szén-dioxid-krediteket is értékesítenek.

Sokkal kevesebb türelmem van a nagy multinacionális vállalatokhoz, mert nekik megvannak a forrásaik a házi feladat elvégzéséhez. Nem jó indok a Shell, a Nestle, a Volkswagen és más nagyvállalatok számára, hogy azt mondják, nem értették, mi áll a szén-dioxid-kibocsátási egységek mögött.

Több szabályra van szükségünk azzal kapcsolatban is, hogy hogyan egyeztetjük össze a vállalat saját kibocsátásának csökkentését a saját tevékenységén kívül eső projektek finanszírozásának szükségességével.

Ha Ön a Microsoft, akkor csökkentenie kell a saját kibocsátását, de az erdőirtás csökkentését is finanszíroznia kell, mivel Ön egy nagy pénzügyi forrásokkal rendelkező vállalat, és nem tudjuk elérni a szükséges beruházási szintet, ha csak az államháztartásra támaszkodunk.

– Mit kellene tennie a kormányoknak? –

Végső soron irreális elvárni a vállalatoktól, hogy külső ösztönzők hiányában erkölcsös szereplők legyenek. Szabályozásokra van szükség, amelyek megkövetelik a vállalatoktól, hogy csökkentsék a kibocsátásukat, és szabályozzák, hogy mit mondhatnak – és mit nem – a fogyasztóknak.

Természetesen fennáll a veszélye annak, hogy ha betiltunk egy bizonyos szókészletet, akkor a vállalatok marketingosztályai előállnak egy másik szókészlettel, amely ugyanolyan félrevezető lehet.

– Ez mindenhol probléma? –

A probléma a különböző jogrendszerekben más és más. Különösen Európában és egyre inkább az Egyesült Államokban van jelen, ahol a fogyasztókat jobban érdekli az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés.

Láttunk már olyan vállalatokat, amelyek ténylegesen olyan célokat fogadtak el az Európában értékesített termékekre vonatkozóan, amelyek nem vonatkoznak a máshol értékesített termékekre.

Az Európai Unió jelenleg vizsgálja felül fogyasztóvédelmi jogszabályait, különösen a zöld állításokkal és a zöldrefestéssel összefüggésben. Ennek részeként jelenleg is folyik a vita a “karbonsemlegességre” vonatkozó állítások tilalmának bevezetéséről.

– Valóban számítanak a félrevezető állítások? –

Ez megakadályozza, hogy a fogyasztók és a szabályozók megértsék, miért kell átállnunk, és miért kell viselkedésbeli változásokat elfogadnunk, miért kell költséges beruházásokat eszközölnünk, és miért kell a kibocsátások szabályozását elfogadnunk.

Mert ha már mindent megtehetünk szén-dioxid-semleges módon – repülhetünk szén-dioxid-semleges módon, ehetünk szén-dioxid-semleges hamburgert és miegymás – akkor miért kellene változtatni?

Az éghajlatról a legtöbb vállalat inkább beszél, mint cselekszik.
A világ legnagyobb és leggazdagabb vállalatai nem tartják be a klímavédelmi ígéreteiket – derül ki egy hétfőn közzétett részletes elemzésből (.PDF), amely felszólítja a kormányokat, hogy lépjenek fel a vállalati zöldrefestés ellen.

A részvényesek, a kormányok és a fogyasztók növekvő nyomása alatt a vállalatok versenyt futnak, hogy stratégiákat dolgozzanak ki működésük szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére, valamint termékeik és szolgáltatásaik karbon-csökkentésére.

A vizsgált huszonnégy multinacionális vállalat mindegyike támogatta a párizsi szerződésben foglalt célt, amely a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokban történő korlátozását tűzte ki célul, és csatlakozott az ENSZ által támogatott kampányokhoz, amelyek célja, hogy az üzleti élet is kivegye a részét a világgazdaság szén-dioxid-mentesítéséből.

Az ENSZ IPCC tudományos tanácsadó testülete szerint ahhoz, hogy a kritikus hőmérsékleti küszöbérték alatt maradjunk, 2030-ig 45%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok globális kibocsátását, és az évszázad közepére el kell érni a “nettó nullát”, azaz a maradék kibocsátást ki kell egyenlíteni az eltávolítással.

A jelentés szerint azonban a 22 vállalat 2030-ra vonatkozó ígéretei csak 15 százalékkal csökkentenék a közös kibocsátásukat.

A 24 multinacionális vállalat által elfogadott nettó nullás célértékek pedig – ha teljesülnének – alig harmadát csökkentenék a jelenlegi kibocsátásuknak.

“E vállalatok túlnyomó többsége egyszerűen nem teljesíti az ígéreteit” – állapította meg a 2023-as vállalati éghajlatfelelősségi monitor.

A Carbon Market Watch és a NewClimate Institute klímavédelmi agytrösztök mélyreható vizsgálatot végeztek az autó-, hajózási és repülési iparágaktól kezdve a kiskereskedelmi divatiparon, a csúcstechnológián és az élelmiszeriparon át az acél- és cementiparig. Az olaj- és gázipari vállalatok nem szerepeltek a felmérésben.

– Homályos “nettó nulla” ígéretek –

Több mint 3 billió dolláros összbevételükkel a vizsgált két tucat vállalat a globális kibocsátás mintegy négy százalékáért felelős – évente kétmilliárd tonna CO₂-ért vagy annak megfelelő mennyiségért.

Az elemzők értékelték az egyes vállalatok éghajlat-változási tervének integritását, megvizsgálva a saját maguk által bejelentett kibocsátások pontosságát, a csökkentésükre kitűzött célokat, az eddig elért eredményeket, valamint azt, hogy a vállalások mennyire függenek a szén-dioxid-kompenzációként ismert, megkérdőjelezhető kompenzációs rendszerektől.

“Egy olyan időszakban, amikor a vállalatoknak tisztázniuk kell az éghajlatra gyakorolt hatásukat és csökkenteniük kell karbonlábnyomukat, sokan a homályos és félrevezető “nettó nulla” ígéreteket használják ki arra, hogy zöldre mossák márkáikat, miközben a szokásos üzletmenetet folytatják” – mondta Sabine Frank, a Carbon Market Watch ügyvezető igazgatója.

A legjobb általános értékelést a Maersk hajózási óriáscég kapta, amelynek a szén-dioxid-kibocsátás 2040-ig történő eltörlésére vonatkozó tervét “ésszerű integritással” rendelkezőnek ítélték.

Nyolc vállalati óriás – köztük az Apple, a Google, a Microsoft és az ArcelorMittal acélkonszern – éghajlat-változási tervét “mérsékelten integernek” ítélték.

A svéd H&M gyorsáru-kiskereskedelmi óriáscég, amely szintén ebbe a csoportba tartozik, nagyon ambiciózus kibocsátáscsökkentési célokat tűzött ki, de a jelentés szerint zöld stratégiájának egyes részei alááshatják ezeket.

“A vállalat azon tervei, hogy az ellátási láncban biomasszára és megújuló villamosenergia-kibocsátási egységekre (REC) térjen át, súlyosan alááshatják ezeket a célokat” – mondta Silke Mooldijk, a NewClimate Institutes munkatársa az AFP-nek.

A biomassza erdőirtással és CO₂-kibocsátással jár, a REC-k vásárlása pedig “lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy olyan kibocsátáscsökkentésekről számoljanak be, amelyek nem valósak” – olvasható a Nature Climate Change című szaklapban nemrég megjelent tanulmányban.

– Szemét szén-dioxid kibocsátási egységek –

Amikor a H&M-et megkérték, hogy kommentálja az új jelentést, a vállalat “üdvözölte”, és felvázolta a lépéseket, amelyeket a “100 százalékos megújuló villamos energia céljának elérése érdekében tesz saját és beszállítói tevékenységei során”, de kitért a biomassza és a REC-k kérdése elől.

További 11 vállalat éghajlat-változási állításai “alacsony integritásúnak”, négy vállalat – az American Airlines, a Samsung Electronics, a Carrefour kiskereskedelmi élelmiszeripari óriáscég és a JBS, a világ legnagyobb húsfeldolgozó vállalata – pedig “nagyon alacsony integritásúnak” minősültek.

A Carrefour tiltakozott a rangsorolás ellen, mondván, hogy a vállalat a teljes értékláncában kibocsátáscsökkentési célokat tűzött ki, és az egyetlen nagy francia élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, amely kész arra, hogy a saját klímastratégiáját nélkülöző beszállítóitól megváljon.

A JBS azt mondta, hogy a jelentés nem vette figyelembe a szerzőknek adott írásbeli pontosításokat, de nem közölte, hogy mik voltak azok.

Az American Airlines és a Samsung válaszolt, amikor e-mailben megkerestük őket.

“Szabályozásra van szükség, amely megköveteli a vállalatoktól, hogy csökkentsék a kibocsátásukat, és szabályozza, hogy mit mondhatnak – és mit nem – a fogyasztóknak” – mondta Gilles Dufrasne, a Carbon Market Watch szakpolitikai vezetője az AFP-nek.

“A rövid távú intézkedés, amelyre szükség van, a szén-dioxid-semlegességre vonatkozó állítások betiltása” – tette hozzá. “Ha a vállalat ócska szén-dioxid-krediteket akar vásárolni, amelyek nem képviselnek semmit, akkor ezt szabadon megteheti, de nem teheti meg, hogy hamis és félrevezető állításokat tesz.”

Rampasek, László A.
Párizs (AFP) 2023. febr. 13.