Ezzel a rendelettel kapcsolatban a szakma ismét nem igazán lett megkérdezve, a rendelet „sutyiban”, minden előzetes egyeztetés nélkül került kiadásra. A Facebook közösség értetlenkedve áll a kiadott rendelet módosítás olvasása után. A szöveg olyannyira nem olvasóbarát, hogy az avatott érintettek szabályos rejtvényfejtő kurzust indítottak a rendeletről, hogy vajon mit is tartalmazhat az? Mondhatnám, hogy gratulálok a szöveg kodifikálóinak, de ez nem valós gratuláció volna, „halandó magyar polgár” a szövegezést NEM értheti meg egyszeri figyelmes átolvasás után. Többszöri után is kérdésesek az egyes tartalmi mondanivalók.
No de nem az az igazi baj ezzel a rendelettel, hanem az, hogy amit az októberi betermelés-felfüggesztős rendeletben nem tudtak elintézni, azt most bevégezték, tudniillik a szaldó elszámolást szimplán kivégezték ezzel a mostani módosítással (úgy, hogy a látszat a szaldóval kapcsolatban azért megmaradt).
A ma már létező erőműveket az üzembehelyezéstől számított 10 évig lehet szaldó éves elszámolásban üzemeltetni, utána – a mostani rendelet szerint – napi 3 időszakra bontva kell a betermelést és a vételezést egyenlegbe vonni, időszakonként és azok egyenlegeire kell alkalmazni a rendszerhasználati díjakat. Vagyis a „bűnös” naperőműveket, akik a „problémát” jelentik a hálózatban a szolgáltatók szerint (de persze ez messze nem igaz, mert ők a valódi megoldások), jól meg lehet „rendszerhasználati-díjazni”, és ezzel ők fizethetnek be összegeket a nagy rendszer kiszabályozására, részben a fejlesztésére. Továbbá az biztosan vesztes pozíció lesz a naperőművesek számára, hogy éjszaka nem termelnek az erőművek, így ott biztosan ki is kell fizetniük majd a hálózatból vett elektromos energiát. Vagyis ezzel a „Barba trükkel” ki is lett nyírva az az előny, az a megtérülés, amit a szaldó hozhatna a háztartási naperőmű tulajdonosoknak. A sok korábbi próbálkozás, hogy kinyírják a szaldót elszámolás rendszerét, most bevégeztetett, „ügyesen”, titokban, szerintem elfogadhatatlanul avatatlanul.
És ez a most kiadott rendelet fokozatosan megszünteti a naperőművesek szaldó elszámolás miatti ingyenes „saját energia” felhasználási lehetőséget. Ahogy az idő előre halad, 10 éven belül mindenki bruttó elszámolású, vagy ahhoz hasonló, továbbra is fogyasztóként jelentkező felhasználó lesz. Semmi esetre sem öngondoskodó, független, büszke, környezettudatos, prosumer polgár….
De aki 2012-ben telepített, az már jövőre szembesülhet a rendszer változásával, természetesen brutális emeléssel számolhat. Esetleg még büntető betermelési díj is kialakulhat a rendszerhasználati díjak kellő megválasztásával. Ezt megfejelve, a szaldó lejárta után akkor a naperőművek zöldáram betermelését már szinte ingyen kapja majd meg a nagy rendszer az új szabályok alapján, tehát várhatóan semmilyen kompenzációt nem fognak kapni (ahogy ma is alig kapnának, ha igényelnék) a naperőművesek. „Termelhetsz, ha ingyen adod” jeligére. De emellett „fogyaszthatsz, ha fizetsz!” a másik érvényes bemondás.
A rendeletben leírt 3 időszak definiálása (6-17 óra, 17-22 óra és 22-6 óra) egyértelműen kinyírja a családi kiserőművek tulajdonosainak megtérülési és befektetési várakozásait, ezzel egyben megsemmisítve a jövőberuházás környezetvédelmi és szemléletformálási esélyeit is. Miért is jelenthető ez ki? A HMKE naperőművet tipikusan a családok a családi házak tetejére telepítik azzal a céllal, hogy szaldó elszámolás esetén a nagy nyári termelések és a nagy téli fogyasztások egyenlege körülbelül kiegyenlítik egymást és így nem fizetnek lényegében a központi áram után semmit. Ennek a rendszernek egyik olvasata az, hogy mivel éves az elszámolás, ezért a betermelt zöld áramot a felhasználók, a prosumerek ki tudják venni, amikor szükségük van rá, a hálózat „visszaadja” azt. Ezzel a rendszerrel mindenki nyer, ugyanis a hálózat igazi nagy értékű zöldáramot kap, amikor sok van, illetve a felhasználók azonos mennyiségű, de nem CO2 mentes áramot kapnak vissza, amikor igénylik, a betermelés erejéig. Tehát általános meglátás szerint mindenki nyer ezen a konstrukción.
A szaldó rendszer másik olvasata az, amit leginkább a szolgáltatók mantráznak. Eszerint a betermelt áramot úgymond „tárolják” a hálózatban. Ez nem jelent fizikai tárolást, csupán az erőművek kapacitásának ütemezését. Tehát ez nem egy valós, a helyzetnek megfelelő állítás, de modellként elfogadható ez a megközelítés, hogy egyfajta energiatárolást végeznek. Ezért a tárolásért nem fizetnek a szaldósok, és emiatt folyamatosan támadták a szolgáltatók – akik egyébként gazdasági vállalkozások – ezt a rendszert. Neki ez fontos bevételi forrás lehetne. Döbbenetes, milyen nagy kampányok és szakértői hadak indultak annak érdekében, végre le lehessen nyomni a „tárolás” dolgot a naperőművesek torkán! Most úgy tűnik, ez sikerült is.
Csakhogy az állam szabályozó szerepének itt kellene rendet vágnia! Az állam sok minden mellett a rendért is felelős és a jövőért is. A jövő generációk életfeltételeinek megőrzéséért is elsődlegesen felelős.
Egyfelől állami feladat a környezetvédelem (Alaptörvényben és a Klímaterv törvényben a 2050-es CO2 mentes gazdaság megvalósítása, mint cél rögzítve lett) és ehhez jelentősen hozzájárulnak ezek a családi HMKE naperőművek is. Másfelől a rendszerirányítás és energiaellátás biztosítása is komoly állami feladat, a hálózat működtetése, mint kritikus infrastruktúra rendkívül fontos a létezésünk érdekében (lásd Ukrajna napjainkban).
Ez – úgy tűnik – nem szándékosan történik, de hát mégis foglalkozni kellene a kérdéssel ebből a szempontból is, hiszen kiemelt cél a családtámogatás, de mintha itt a rendszerben a családok hangját meg nem hallva alkalmi süketség jelei is mutatkoznának. Az intézkedést hozók, jelen esetben a MEKH elnöke jelen rendelet esetében feltehetően rossz tanácsok eredményeként erre nem gondoltak. Az állami cégek oldaláról jelentős és átfogó önvizsgálatra is szükség lenne. Ez a mostani rendelet már a második, az állami szolgáltató cégek felől pedig egyetlen intézkedésről nem lehetett idő közben hallani, ezzel is azt sugallva, hogy a probléma forrása a HMKE családi naperőművek és azok száma és jelenlegi üzemeltetése. EZ NEM IGAZ. Az állami szereplők saját házuk táján is kötelesek lennének tenni valamit. A teljesség igényére törekedve, de nem kizárólagosan felsorolunk néhány ajánlást:
Mi tehát a megoldás a mai helyzetben? Mit kellene tenni a jövőbiztos, széndioxid-mentes villamos energiaellátás biztosítása érdekében? Javaslatok a 13/2022. (XI. 18.) MEKH rendelet tükrében:
A téma szakemberei egyhangúlag nemkívánatos és sok szempontból hátrányos döntésnek vélik a 2022. 11.18. csütörtöki MEKH rendeletet. Miért?
A rendszerkiegyenlítés feladata a mindenkori termelési-fogyasztási egyensúly pillanatonkénti fenntartása. Ez állami feladat, nem kellene hatékonytalan, technikailag irracionális megoldásokba kergetni a jó irányba tevékenykedő, tenniakaró közösségeket, egyéneket, cégeket. Az állam először maga mutassa be a megoldásokat, ne csapja agyon a jövőt eddig is a szívén viselő felhasználók, a HMKE tulajdonos családok, a prosumerek eddigi erőfeszítéseit.
Az egész rendszer irányítását egy új koncepció, a smart grid megoldással lehetne teljesen, 100%-ban alkalmassá tenni inerciával nem rendelkező erőművek korlátlan rákapcsolására. A rendszer működésében garantálja a HMKE és bármely erőmű rendszerbe kapcsolhatóságát. Ezért a rendelet általi idősávok kialakítása értelmét is veszti, a „tárolás” funkció az okoshálózat alap funkciója.
A szemléletformálás elengedhetetlen alapfeltétele a „jó döntések” meghozatalának. A huszadik századi szemlélettel csak huszadik századi megoldási elemekkel és szemlélettel lehet gondolkodni a megoldások keresésében, ezért az a világlátás, amivel egy alkotó ember nekilát a problémamegoldásnak, szinte a leglényegesebb eleme a technológiai megoldáskeresésnek.
Tehát szemléletet kell váltatni és aztán nekilátni a jó megoldások megtalálásának.
Az energia hálózatokat működtető energiaszolgáltató cégek döntéshozói számára speciális szemléletformálási képzések szervezése volna kívánatos, annak érdekében, hogy tudják, milyen évtizedes tudományosan alátámasztott alternatív megoldási lehetőségek léteznek a világban a villamosenergia rendszer korszerűsítésére (smart grid, mikrogrid, elektromobilitás energiatárolás integráció V2G megoldással, mesterséges inerciával rendelkező teljesítmény-elektronikai megoldások, új anyagok és alkalmazások, enegiaközösségek, SMR reaktorok).
Ezért megint előhozakodnék a szemléletformálás fontosságát kiemelendő. NE ellenséget lássanak a naperőműves egyenéni PROSUMER-ekben, az öntudatos, környezettudatos, energiafüggetlen termelő és fogyasztókban, energiaközösségekben, hanem a jövőt megmentő úttörőket, akiket a jövő generációk érdekében cselekvő, saját vagyonukból beruházó, pozitív hősöknek kellene kezeljenek és segítsenek.
Tehát ha a cégek döntéshozói látják az utat, merre van az előre, a jövő, a vízió, akkor ez rendkívül sokat jelenthet abban, hogy megismerve a magasabb célokat, ne gátolják, ne félreértsék, hanem elősegítsék a klíma- és energia átmenetet, ahogyan erre sok EU-s forrás is elérhető lehet a cégek számára is. Sőt, az ország energiafüggetlensége és energiabiztonsága elérése érdekében is igen hasznos lépések lennének ezek.
Kívánatos volna az állami felelősségek kidomborítása, a karmesteri szerep visszavétele az energia kérdésekben, esetleg egy állami szakmai intézet létrehozása (Intelligens Hálózat Technológiai Intézet? az USA-beli DOE mintájára) a szakmai feladatok kezelése, a tervezés és jövőbiztosság folyamatos felügyeletére.
A mai konkrét rendelettel kapcsolatosan nem a többnyire szakmai berkekből érkező részmegoldások, „sufni tuning-ok”, a visszwatt védelem és a HMKE akkumulátoros kivitelezése adja a megoldást. A zöldáramot – véleményem és meglátásom szerint minden józanul gondolkodó jövőbarát polgár szerint – semmi esetre sem szabad korlátozni, hanem a „nagy rendszert” kell „megszerelni”, elsősorban állami pénzből, EU-s pénzből, az energiastratégia 50 ezer milliárd forintjából, hogy az – környezeti fenntarthatósági szempontból – rugalmas és minél fenntarthatóbb legyen.
Jelenleg az energiastratégiában az állam a „nemszeretem” részeket kiszervezi, áttolja a MEKH-re, az állami cégekre, jelen esetben a MEKH a fogyasztókra, és így az árak és elszámolási rendszerek manipulálásával a HMKE rendszereket ellehetetleníti.
A rendszer kiszabályozhatóságának minden körülmények közötti biztosítása terén, az árak és intézkedések átlátható közlése terén, a jogbiztonság érzésének fenntartása terén sem érzékelhető a felelőssége. A mai energia vészhelyzetben ez különösen elégtelen kezelése a helyzetnek.
Persze, ha sok prosumer résztvevő van az energiarendszerben, az nem feltétlenül jó üzlet az energiaszolgáltatóknak, akár az állami cégeknek sem. Igaz. De hát erről is szól az a bizonyos szemlélet, aminek meg kellene változnia. Társadalmi innovációk is szükségesek, nemcsak technológiaiak. Shared economy, közösségi energia, közösségi közlekedés, legfőképpen környezettudatos közösségi fenntartható társadalom kiépítésére lenne szüksége ma az emberiségnek a világunk működőképességének fenntartásához, a „FENNTARTHATÓSÁG”-hoz.
A „nagy villamos elosztó rendszer” is mi vagyunk, mi 9,5 milliónyian határon belül, ami nemzeti tulajdon, mindannyiunk közös vagyona, infrastruktúrája. 30 évnyi elvesztegetett energiapolitikai lehetőségeink nyűgje, a bénázások most visszaütnek. Kapkodás és koncepciótlanság érződik minden egyes lépésben, történésben.
A szemlélet hiánya miatt azonban még jó szándékkal és együtt sem tudjuk eldönteni, merre lenne értelmes dolog fejleszteni. Ezért volna szükség sok konzultációra, egyeztetésre, a vélemények ütköztetésére. Abból biztosan valami termékeny, jövőbiztos dolog sülne ki!
Szerző: Dr. Szabó István
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…