Előzményként itt hivatkozom az alig 1 hónappal ezelőtt kiadott cikket: HMKE hibernáció -> energetikai armageddon? | ClimeNews – Hírportál

A 2022. 11. 18-i Magyar Közlönyben jelent meg Horváth Péter János 13/2022. (XI. 18.) MEKH rendelete. Elnök úr egymaga felvállalta azt, amit sem Palkovics miniszter korábban, sem a még kijelölt, de be nem iktatott Lantos Csaba miniszter úr nyilvánvalóan nem tud felvállalni.

Ezzel a rendelettel kapcsolatban a szakma ismét nem igazán lett megkérdezve, a rendelet „sutyiban”, minden előzetes egyeztetés nélkül került kiadásra. A Facebook közösség értetlenkedve áll a kiadott rendelet módosítás olvasása után. A szöveg olyannyira nem olvasóbarát, hogy az avatott érintettek szabályos rejtvényfejtő kurzust indítottak a rendeletről, hogy vajon mit is tartalmazhat az? Mondhatnám, hogy gratulálok a szöveg kodifikálóinak, de ez nem valós gratuláció volna, „halandó magyar polgár” a szövegezést NEM értheti meg egyszeri figyelmes átolvasás után. Többszöri után is kérdésesek az egyes tartalmi mondanivalók.

No de nem az az igazi baj ezzel a rendelettel, hanem az, hogy amit az októberi betermelés-felfüggesztős rendeletben nem tudtak elintézni, azt most bevégezték, tudniillik a szaldó elszámolást szimplán kivégezték ezzel a mostani módosítással (úgy, hogy a látszat a szaldóval kapcsolatban azért megmaradt).

A ma már létező erőműveket az üzembehelyezéstől számított 10 évig lehet szaldó éves elszámolásban üzemeltetni, utána – a mostani rendelet szerint – napi 3 időszakra bontva kell a betermelést és a vételezést egyenlegbe vonni, időszakonként és azok egyenlegeire kell alkalmazni a rendszerhasználati díjakat. Vagyis a „bűnös” naperőműveket, akik a „problémát” jelentik a hálózatban a szolgáltatók szerint (de persze ez messze nem igaz, mert ők a valódi megoldások), jól meg lehet „rendszerhasználati-díjazni”, és ezzel ők fizethetnek be összegeket a nagy rendszer kiszabályozására, részben a fejlesztésére. Továbbá az biztosan vesztes pozíció lesz a naperőművesek számára, hogy éjszaka nem termelnek az erőművek, így ott biztosan ki is kell fizetniük majd a hálózatból vett elektromos energiát. Vagyis ezzel a „Barba trükkel” ki is lett nyírva az az előny, az a megtérülés, amit a szaldó hozhatna a háztartási naperőmű tulajdonosoknak. A sok korábbi próbálkozás, hogy kinyírják a szaldót elszámolás rendszerét, most bevégeztetett, „ügyesen”, titokban, szerintem elfogadhatatlanul avatatlanul.

És ez a most kiadott rendelet fokozatosan megszünteti a naperőművesek szaldó elszámolás miatti ingyenes „saját energia” felhasználási lehetőséget. Ahogy az idő előre halad, 10 éven belül mindenki bruttó elszámolású, vagy ahhoz hasonló, továbbra is fogyasztóként jelentkező felhasználó lesz. Semmi esetre sem öngondoskodó, független, büszke, környezettudatos, prosumer polgár….

De aki 2012-ben telepített, az már jövőre szembesülhet a rendszer változásával, természetesen brutális emeléssel számolhat. Esetleg még büntető betermelési díj is kialakulhat a rendszerhasználati díjak kellő megválasztásával. Ezt megfejelve, a szaldó lejárta után akkor a naperőművek zöldáram betermelését már szinte ingyen kapja majd meg a nagy rendszer az új szabályok alapján, tehát várhatóan semmilyen kompenzációt nem fognak kapni (ahogy ma is alig kapnának, ha igényelnék) a naperőművesek. „Termelhetsz, ha ingyen adod” jeligére. De emellett „fogyaszthatsz, ha fizetsz!” a másik érvényes bemondás.

A rendeletben leírt 3 időszak definiálása (6-17 óra, 17-22 óra és 22-6 óra) egyértelműen kinyírja a családi kiserőművek tulajdonosainak megtérülési és befektetési várakozásait, ezzel egyben megsemmisítve a jövőberuházás környezetvédelmi és szemléletformálási esélyeit is.  Miért is jelenthető ez ki? A HMKE naperőművet tipikusan a családok a családi házak tetejére telepítik azzal a céllal, hogy szaldó elszámolás esetén a nagy nyári termelések és a nagy téli fogyasztások egyenlege körülbelül kiegyenlítik egymást és így nem fizetnek lényegében a központi áram után semmit. Ennek a rendszernek egyik olvasata az, hogy mivel éves az elszámolás, ezért a betermelt zöld áramot a felhasználók, a prosumerek ki tudják venni, amikor szükségük van rá, a hálózat „visszaadja” azt. Ezzel a rendszerrel mindenki nyer, ugyanis a hálózat igazi nagy értékű zöldáramot kap, amikor sok van, illetve a felhasználók azonos mennyiségű, de nem CO₂ mentes áramot kapnak vissza, amikor igénylik, a betermelés erejéig. Tehát általános meglátás szerint mindenki nyer ezen a konstrukción.

A szaldó rendszer másik olvasata az, amit leginkább a szolgáltatók mantráznak. Eszerint a betermelt áramot úgymond „tárolják” a hálózatban. Ez nem jelent fizikai tárolást, csupán az erőművek kapacitásának ütemezését. Tehát ez nem egy valós, a helyzetnek megfelelő állítás, de modellként elfogadható ez a megközelítés, hogy egyfajta energiatárolást végeznek. Ezért a tárolásért nem fizetnek a szaldósok, és emiatt folyamatosan támadták a szolgáltatók – akik egyébként gazdasági vállalkozások – ezt a rendszert. Neki ez fontos bevételi forrás lehetne. Döbbenetes, milyen nagy kampányok és szakértői hadak indultak annak érdekében, végre le lehessen nyomni a „tárolás” dolgot a naperőművesek torkán! Most úgy tűnik, ez sikerült is.

Csakhogy az állam szabályozó szerepének itt kellene rendet vágnia! Az állam sok minden mellett a rendért is felelős és a jövőért is. A jövő generációk életfeltételeinek megőrzéséért is elsődlegesen felelős.

Egyfelől állami feladat a környezetvédelem (Alaptörvényben és a Klímaterv törvényben a 2050-es CO₂ mentes gazdaság megvalósítása, mint cél rögzítve lett) és ehhez jelentősen hozzájárulnak ezek a családi HMKE naperőművek is. Másfelől a rendszerirányítás és energiaellátás biztosítása is komoly állami feladat, a hálózat működtetése, mint kritikus infrastruktúra rendkívül fontos a létezésünk érdekében (lásd Ukrajna napjainkban).

Ami ennek a rendeletnek a levezethető üzenete, hogy

• az állam nem ismeri el a zöldáramot – amit ezek az erőművek termelnek – egy értékes, támogatandó össztársadalmi célként.
• Nem ismeri el, hogy nettó áramhiány van ma Magyarországon és ezek az erőművek is jelentősen segítenek az import csökkentésében.
• Elfogadja a szolgáltatói érvelést, hogy a naperőművek okozzák a megnövekedő kiegyenlítési-szabályozási feladatokat, valamint
• Elfogadja a szolgáltatói érvelést, hogy a hálózatot ezek a naperőművek akkumulátorként használják.
• Elismeri a szolgáltatók igényét, hogy a „tárolásért” (ami ugye nem valós energiatárolás) fizessenek a családi naperőművet üzemeltetők -> Ez a rendelet pont erről az elismerésről szól és ezzel a technikailag túlbonyolított megoldással, de végső soron a szaldó elszámolást teljesen legyaluló jogi szabályozási környezetet teremtették meg.
• Az állam ma nem igazán veszi komolyan a klímacélokat és nem tekinti partnernek a „kicsiket”. Se szakmai egyeztetés, se hosszú távú win-win szituáció keresés nem érzékelhető ebben a mostani HMKE killer rendeletben.
• A családok energiaválságban való menekülését, a jövő nemzedékek érdekeit egyáltalán nem veszi figyelembe, ellenben az a fajta arrogancia, „majd mi megmutatjuk!” mentalitás sajnálatosan teljes mértékben tetten érhető, ami egy igen sötét és konszenzus mentes jövőt vetít elénk, egy turbulens, válságokkal többszörösen tarkított társadalmi-gazdasági környezetben.
• A lépéssel a prosumert, mint európai új típusú közösségi ökológia fogalmi lényt teljesen annullálja. A szemléletet eltereli a zöldenergiáról, helyébe meghatározhatatlan kapitalista, vállalti és állami költségvetési érdekeket tesz a közösségi szemlélet, az energiaközösségek, a közös felelősségvállalás és közösségépítés helyébe. Ezzel évszázados, de minimum több évtizedes szemléleti károkat okoz egy jövőtársadalom, egy új shared economy felépítése elé, amellyel nagyon nagy valószínűséggel nem fogja tudni teljesíteni a zöld átállás követelményeit, saját vállalásait, a kibocsájtáscsökkentési célokat, az egyén számára az Alaptörvényben biztosított egészséges környezetet a polgárok számára – tekintettel a világ ökológiai-gazdasági-népességi-fenntarthatósági indikátorainak folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben romló állapotára.

Ismét felmerül a kérdés, miért a napelemes környezettudatos, vagy afelé törekvő családokat „szívatja” a kormány?

Ez – úgy tűnik – nem szándékosan történik, de hát mégis foglalkozni kellene a kérdéssel ebből a szempontból is, hiszen kiemelt cél a családtámogatás, de mintha itt a rendszerben a családok hangját meg nem hallva alkalmi süketség jelei is mutatkoznának. Az intézkedést hozók, jelen esetben a MEKH elnöke jelen rendelet esetében feltehetően rossz tanácsok eredményeként erre nem gondoltak. Az állami cégek oldaláról jelentős és átfogó önvizsgálatra is szükség lenne. Ez a mostani rendelet már a második, az állami szolgáltató cégek felől pedig egyetlen intézkedésről nem lehetett idő közben hallani, ezzel is azt sugallva, hogy a probléma forrása a HMKE családi naperőművek és azok száma és jelenlegi üzemeltetése. EZ NEM IGAZ.  Az állami szereplők saját házuk táján is kötelesek lennének tenni valamit. A teljesség igényére törekedve, de nem kizárólagosan felsorolunk néhány ajánlást:

• Az energiaválság okán feltétlenül szükségessé vált az energiastratégia felülvizsgálata.
• A Paks 2 specifikáció felülvizsgálata mindenképpen szükséges, nemcsak az energiaválság miatt, de a háború és a technológia fejlődés miatt megjelenő új lehetőségek miatt is.
• Az energiastratégiában emlegetett 50 ezer milliárd elköltésének drasztikus átvizsgálása is időszerű volna egy teljesen új koncepció mentén, ahol a zöldenergia rendszerbe kerülése prioritásként támogatott. Ennek a feltételeit kell előírnia és megteremtenie az új energiastratégiának és minden kapcsolódó programnak, pályázatnak, intézkedésnek, rendeletnek.
• Az állami energiacégek például évek alatt ne csak egy akkumulátortelepet telepítsenek mutatóba a teljes rendszer kiegyenlítés szempontjából jelentéktelen kapacitással, hanem komoly programként annak akár 1000-szeresét, intelligens vezérléssel a MAVIR központból vezérelhetően. Ha már „rendszerhasználati díj” és „energiatárolás” az indok a rendeletben… akkor jó lenne, ha valós energiatárolás és rendszerfejlesztés is történne, ha korábban is már erre beszedték, beszedik a pénzt. Megjegyezhetnénk, hogy eddig is beszedték a pénzt erre a feladatra, de ennek elköltéséről semmi hír, semmi adat nincsen. Erre is érdemes volna egy vizsgálatot végezni, hol a pénz, kinél landolt, mit tett, épített belőle a rendelkező. Ugyanakkor azt is világos lenne tudatni a felhasználókkal, hogy ha már „rendszerhasználati díj”, akkor azt ezek után ki és milyen leosztással és milyen előírt feladatokkal kapja meg? Ne csak a nagy kalapba menjen, ahonnan már nincs további ellenőrzés és követelmény a feladatok megvalósulása iránt.
• A meglévő vezérelhető terhelések rendszerének felülvizsgálata és korszerűsítése is időszerű volna, 21. századi IT megoldásokkal és a vezérelhető terhelések rendszerének szélesítésével. (V2G töltők, intelligens fogyasztók, energiaközösségek, rendszerszintű energiatárolók, energiatároló erőművek).
• Fontos volna az állami energetikai vezetők beiskolázása egy szemléletformáló tréningre, ahol megismerhetnék a korszerű megoldásokat és azokat a jövőcélokat, ami mentén érdemes a döntéseket mérlegelni és súlyozni, elkerülvén azokat a sorsfordító hibákat, mint amilyen például a vízierőművek meg-nem-építése volt a rendszerváltás idején, vagy például a mostani turbulens környezetbe a jövőt feláldozó döntések a pillanatnyi gazdasági érdekek és vállalati célok, energia cash-flow-k és eredmények érdekében.

Mi tehát a megoldás a mai helyzetben? Mit kellene tenni a jövőbiztos, széndioxid-mentes villamos energiaellátás biztosítása érdekében? Javaslatok a 13/2022. (XI. 18.) MEKH rendelet tükrében:

Megoldás javaslat 1. A rendelet visszavonása.

A téma szakemberei egyhangúlag nemkívánatos és sok szempontból hátrányos döntésnek vélik a 2022. 11.18. csütörtöki MEKH rendeletet. Miért?

20. Nincs kellően alátámasztva a rendelet. Nem igaz az az állítás, hogy a hálózatkiegyenlítési és üzemeltetési költségemelkedést a naperőművek okozzák. A rendszer koránt sem használta ki eddig sem a még rendelkezésre álló rendszerirányítási lehetőségeket, csak a hagyományos, mondhatni 20. századi technikákkal operál, ami elfogadhatatlan és ezért semmiképpen sem teremthet alapot a HMKE naperőművek ilyen mértékű leszabályozására.
21. Ezzel a bejelentéssel a kormányzat számára igen fontos családtámogatási küldetés ismét hatalmas ütést kapott.
22. Semmilyen szakmai egyeztetés nem volt a rendelet kihirdetése előtt
23. Az együttműködő ügyfelek cserbenhagyása nagyon rossz üzenet. A szabályozások napi-heti-havi szinten történő drasztikus „hátraarc” üzenetei aláássák a magyar emberek, kisvállalkozások, befektetők biztonságérzetét, a jog- és megélhetési biztonságba és az ezzel kapcsolatos kommunikációba vetett általános bizalmat, amelynek következményei előre nem láthatók.

Megoldás javaslat 2. Energiatároló erőművek telepítése a NAGY VILLAMOSENERGIA RENDSZERRE.

A rendszerkiegyenlítés feladata a mindenkori termelési-fogyasztási egyensúly pillanatonkénti fenntartása. Ez állami feladat, nem kellene hatékonytalan, technikailag irracionális megoldásokba kergetni a jó irányba tevékenykedő, tenniakaró közösségeket, egyéneket, cégeket. Az állam először maga mutassa be a megoldásokat, ne csapja agyon a jövőt eddig is a szívén viselő felhasználók, a HMKE tulajdonos családok, a prosumerek eddigi erőfeszítéseit.

Megoldás javaslat 3. Okoshálózat, SmartGrid

Az egész rendszer irányítását egy új koncepció, a smart grid megoldással lehetne teljesen, 100%-ban alkalmassá tenni inerciával nem rendelkező erőművek korlátlan rákapcsolására. A rendszer működésében garantálja a HMKE és bármely erőmű rendszerbe kapcsolhatóságát. Ezért a rendelet általi idősávok kialakítása értelmét is veszti, a „tárolás” funkció az okoshálózat alap funkciója.

Megoldás javaslat 4. Szemléletformálási képzések szervezése a döntéshozóknak

A szemléletformálás elengedhetetlen alapfeltétele a „jó döntések” meghozatalának. A huszadik századi szemlélettel csak huszadik századi megoldási elemekkel és szemlélettel lehet gondolkodni a megoldások keresésében, ezért az a világlátás, amivel egy alkotó ember nekilát a problémamegoldásnak, szinte a leglényegesebb eleme a technológiai megoldáskeresésnek.

Tehát szemléletet kell váltatni és aztán nekilátni a jó megoldások megtalálásának.

Az energia hálózatokat működtető energiaszolgáltató cégek döntéshozói számára speciális szemléletformálási képzések szervezése volna kívánatos, annak érdekében, hogy tudják, milyen évtizedes tudományosan alátámasztott alternatív megoldási lehetőségek léteznek a világban a villamosenergia rendszer korszerűsítésére (smart grid, mikrogrid, elektromobilitás energiatárolás integráció V2G megoldással, mesterséges inerciával rendelkező teljesítmény-elektronikai megoldások, új anyagok és alkalmazások, enegiaközösségek, SMR reaktorok).

Ezért megint előhozakodnék a szemléletformálás fontosságát kiemelendő. NE ellenséget lássanak a naperőműves egyenéni PROSUMER-ekben, az öntudatos, környezettudatos, energiafüggetlen termelő és fogyasztókban, energiaközösségekben, hanem a jövőt megmentő úttörőket, akiket a jövő generációk érdekében cselekvő, saját vagyonukból beruházó, pozitív hősöknek kellene kezeljenek és segítsenek.

Tehát ha a cégek döntéshozói látják az utat, merre van az előre, a jövő, a vízió, akkor ez rendkívül sokat jelenthet abban, hogy megismerve a magasabb célokat, ne gátolják, ne félreértsék, hanem elősegítsék a klíma- és energia átmenetet, ahogyan erre sok EU-s forrás is elérhető lehet a cégek számára is. Sőt, az ország energiafüggetlensége és energiabiztonsága elérése érdekében is igen hasznos lépések lennének ezek.

Megoldás javaslat 5. Az Energiastratégia 2020 aktualizálása

Kívánatos volna az állami felelősségek kidomborítása, a karmesteri szerep visszavétele az energia kérdésekben, esetleg egy állami szakmai intézet létrehozása (Intelligens Hálózat Technológiai Intézet? az USA-beli DOE mintájára) a szakmai feladatok kezelése, a tervezés és jövőbiztosság folyamatos felügyeletére.

A mai konkrét rendelettel kapcsolatosan nem a többnyire szakmai berkekből érkező részmegoldások, „sufni tuning-ok”, a visszwatt védelem és a HMKE akkumulátoros kivitelezése adja a megoldást. A zöldáramot – véleményem és meglátásom szerint minden józanul gondolkodó jövőbarát polgár szerint – semmi esetre sem szabad korlátozni, hanem a „nagy rendszert” kell „megszerelni”, elsősorban állami pénzből, EU-s pénzből, az energiastratégia 50 ezer milliárd forintjából, hogy az – környezeti fenntarthatósági szempontból – rugalmas és minél fenntarthatóbb legyen.

Jelenleg az energiastratégiában az állam a „nemszeretem” részeket kiszervezi, áttolja a MEKH-re, az állami cégekre, jelen esetben a MEKH a fogyasztókra, és így az árak és elszámolási rendszerek  manipulálásával a HMKE rendszereket ellehetetleníti.

A rendszer kiszabályozhatóságának minden körülmények közötti biztosítása terén, az árak és intézkedések átlátható közlése terén, a jogbiztonság érzésének fenntartása terén sem érzékelhető a felelőssége. A mai energia vészhelyzetben ez különösen elégtelen kezelése a helyzetnek.

Persze, ha sok prosumer résztvevő van az energiarendszerben, az nem feltétlenül jó üzlet az energiaszolgáltatóknak, akár az állami cégeknek sem. Igaz. De hát erről is szól az a bizonyos szemlélet, aminek meg kellene változnia. Társadalmi innovációk is szükségesek, nemcsak technológiaiak. Shared economy, közösségi energia, közösségi közlekedés, legfőképpen környezettudatos közösségi fenntartható társadalom kiépítésére lenne szüksége ma az emberiségnek a világunk működőképességének fenntartásához, a „FENNTARTHATÓSÁG”-hoz.

A „nagy villamos elosztó rendszer” is mi vagyunk, mi 9,5 milliónyian határon belül, ami nemzeti tulajdon, mindannyiunk közös vagyona, infrastruktúrája. 30 évnyi elvesztegetett energiapolitikai lehetőségeink nyűgje, a bénázások most visszaütnek. Kapkodás és koncepciótlanság érződik minden egyes lépésben, történésben.

A szemlélet hiánya miatt azonban még jó szándékkal és együtt sem tudjuk eldönteni, merre lenne értelmes dolog fejleszteni. Ezért volna szükség sok konzultációra, egyeztetésre, a vélemények ütköztetésére. Abból biztosan valami termékeny, jövőbiztos dolog sülne ki!

Szerző: Dr. Szabó István