MacAskill filozófusnak van egy terve

Hogyan segíthetünk az embereknek abban, hogy trillió év múlva is boldogulni tudjanak? William MacAskill filozófusnak van egy terve.

William MacAskill filozófus alkotta meg a “longtermismus” kifejezést, hogy kifejezze azt a gondolatot, hogy az embereknek erkölcsi felelősségük van az emberiség jövőjének védelmében, hogy megakadályozzák a kihalást, és hogy sok következő generáció számára jobb jövőt teremtsenek. Ezt a koncepciót új könyvében, a What We Owe the Future (Mivel tartozunk a jövőnek) címűben vázolja fel. – Matt Crockett

Tegyük fel, hogy túrázol, és elejtesz egy üvegdarabot az ösvényen. Végül valaki végigsétál az ösvényen, és lehet, hogy megvágja magát az üvegen.

Nagyon sajnálnád, ha ez egy hét múlva egy ismerősöddel történne meg. De mi van akkor, ha az áldozat több ezer, sőt millió évvel a jövőben él?

A 35 éves William MacAskill filozófus szereti felhozni ezt a forgatókönyvet, hogy egy dolgot nyomatékosítson: “Ha azon gondolkodsz, hogy valakinek kárt okozhatsz, [nem] számít igazán, hogy az illetőnek a jövő héten vagy a jövő évben, vagy akár száz vagy ezer év múlva esik majd baja. A kár az kár.”

Ez MacAskill érve a longtermismus mögött, amely kifejezés az általa kitalált azon elképzelés leírására szolgál, hogy az embereknek erkölcsi felelősségük van az emberiség jövőjének védelmében, az emberiség kihalásának megakadályozásában – és egy jobb jövő megteremtésében az utánunk következő sok generáció számára. Ezt a koncepciót új könyvében, a What We Owe the Future (Mivel tartozunk a jövőnek) címűben vázolja fel.

A könyvben MacAskill elmagyarázza, hogy a mai embereknek miért kell kitalálniuk, hogyan lehet minimalizálni azokat a károkat, amelyeket az olyan globális fenyegetések, mint a világjárványok, a biológiai fegyverek, az éghajlatváltozás vagy a nukleáris katasztrófa okozhatnak a jövő embereinek. Az olvasókat pedig arra ösztönzi, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan is nézhetne ki egy fenntartható távoli jövő. Talán az emberek megtalálhatnák a módját annak, hogy más bolygókon éljenek, vagy megakadályozhatnák, hogy a Nap félmilliárd év múlva kitáguljon és elégesse a Földet.

Ez vadul hangzik. De MacAskill, a filozófia docense és az Oxfordi Egyetem Global Priorities Institute vezető kutatója halálosan komolyan gondolja. Az NPR-rel folytatott beszélgetésében a legkorábbi vadászó-gyűjtögetőktől az űrrepülésig terjedő témakörben arról beszél, mit tehetünk annak érdekében, hogy az emberiség trillió évig fennmaradjon. Az interjút a hosszúság és az érthetőség kedvéért szerkesztettük.

Könyvében arra buzdítja az embereket, hogy védjék meg az “emberiség jövőjét”. Hány évre a jövőbe tekintve beszél?

Nos, ezt nem tudjuk, mert nem tudjuk, meddig tart az emberi civilizáció. De lehet, hogy rendkívül hosszú idő lesz. A tipikus emlősfajok egymillió évig élnek. A Homo sapiens [már] 300 000 éve létezik. Ez azt jelentené, hogy még 700 000 évünk van hátra. A Föld eközben még több százmillió évig lakható marad, és ha egy nap elmenekülnénk a Földről, és a csillagok felé vennénk az irányt, akkor több százbillió évig élhetnénk.

Az ötlet, hogy a földlakók átrepülnek az univerzumon, hogy más bolygókon találjanak otthont, sci-finek hangzik.

Jelenleg nincs meg a technológia, hogy ezt megtehessük. De elvileg semmi sem szól amellett, hogy miért ne tehetnénk meg, ha az elkövetkező évezredek folyamatos technológiai fejlődésével és a több százmillió év türelmével ezt megtehetnénk.

Azt mondod, hogy ha megvan a lehetőségünk arra, hogy a jövőben kárt okozzunk az embereknek, akkor hasznukra is válhatunk. Mi az a néhány dolog, amit az emberek ma megtehetnek a jövő védelmében?

Amikor radioaktív nukleáris hulladékot tárolunk és temetünk el, akkor [az emberek védelmére] több tízezer év távlatában gondolunk. Amikor politikai intézmények vagy jogrendszerek létrehozásán gondolkodunk, gyakran úgy gondolkodunk, hogy ezek rövid távon, de messze a jövőben is hasznosak lesznek.

Honnan tudjuk, hogy a dolgok, amelyeket teszünk, hosszú távú hatással lehetnek? Meg tudna osztani egy példát?

Sok példa van a múltból. Még ha a korai vadászó-gyűjtögető embereket nézzük is, a mai világ nagyon más az ő tetteik eredményeként. Régen sokféle megafauna élt – gliptodonták (kisautó nagyságú armadillók); óriási, akár fél tonnát is nyomó földi lajhárok; rémfarkasok [a farkassal rokon nagytestű kutyafajta]. A bizonyítékok egyértelműek, hogy az ember volt az, [aki] sok gyönyörű élőlényt kiirtott a túlvadászat vagy a környezeti változások [okozása] révén. És ez azt jelenti, hogy ma már sokkal kevesebb nagytestű állatfaj él.

Az elmúlt 250 évben hihetetlen fejlődést értünk el a tudomány és a technológia terén. És Ön azt állítja, hogy jelenleg egyedülálló helyzetben vagyunk ahhoz, hogy változtassunk a jövő emberei számára. Miért?

Még mindig a gyors technológiai fejlődés korszakát éljük. Ez azt jelenti, hogy olyan új technológiákkal találkozunk, amelyek nagyon jók lehetnek az emberiség számára, de egyben kockázatosak is. Az egyik kategória a biotechnológia. Sokkal gyorsabban vagyunk képesek új vakcinákat létrehozni, de azt is kifejlesztjük, hogy új, [laboratóriumban létrehozott] kórokozókat hozzunk létre, amelyek pusztító ereje nagyobb, mint a meglévő kórokozóké – olyan kórokozókat, amelyek az emberi faj kihalását okozhatják.

A mesterséges intelligencia egy másik. A [mai] vezető mesterséges intelligencia modellek számítási teljesítménye egy rovar agyának felel meg. Életünk során ez meg fog változni. A számítási teljesítményük eléri az emberi agy számítási teljesítményét, vagy még ennél is lényegesen nagyobb lesz.

Ez izgalmasan hangzik. Mennyire kockázatos ez?

Ha eljutunk arra a pontra, hogy emberi szintű mesterséges intelligenciát fejlesszünk ki, az minden idők egyik legfontosabb találmánya lesz. Hatalmas előnyökkel járhat a bőség és a jólét megteremtésében mindenki számára. Azt is jelentheti, hogy a hatalom nagyon kevés ember kezében összpontosul, akik learatják a hasznot, és aztán az MI-t arra használják, hogy saját maguknak szerezzenek hatalmat.

Tehát azt mondod, hogy mivel ezek a technológiák a fejlődés korai szakaszában vannak, megvan a hatalmunk, hogy eldöntsük, milyen irányba haladnak, hogy hosszú távon ártanak-e az embereknek, vagy segítenek nekünk.

Ez pontosan így van.

A civilizáció sokféleképpen megsemmisülhet: klímaváltozás, nukleáris háború. De a legnagyobb fenyegetés, ahogy ön mondja, a biológiai hadviselés. Hogyan védjük meg magunkat és a jövő generációit egy katasztrofális világjárványtól?

Az egyik dolog, amit tehetünk, hogy korai felismerési projekteket valósítunk meg. Szervezetünk, a Future Fund már támogatott és finanszírozott néhány munkát ezen a területen, például a Nukleinsav Megfigyelőközpontot. Lényegében világszerte [az emberek] szennyvízmintákat vehetnek, és DNS-t vizsgálhatnak belőle, hogy kiderítsék, vannak-e olyan kórokozók, amelyeket még nem láttunk. Ha ilyenek lennének, sokkal gyorsabban tudnánk reagálni a jövőbeli járványokra.

A másik dolog, amit [megvalósíthatnánk] – és amelynek finanszírozásában a Jövő Alap is segít – a Far-UVC Lighting nevű technológia. Ez egy kis spektrumú, nagy intenzitású fényt használ, amely lényegében sterilizálja a helyiséget – ha egy izzóba ültetik – az összes kórokozótól. További tanulmányokat kell végeznünk, hogy kiderítsük, hogy az emberek számára rendben van-e, ha hosszú ideig ilyen fény alatt tartózkodnak.

Ezek példák arra, hogy a mai emberek a jövő javát szolgáló technológiát fejlesztenek. Beszéljünk arról, hogyan néz ki az emberek számára a tökéletes jövő.

Ebben a tekintetben gyakran szenvedünk a képzelőerő hiányától. Rengeteg disztópikus jövőképpel találkozhatunk. Utópisztikus fikcióból viszont nincs túl sok.

A jövő valóban nagyon jó lehet. Nézzük csak meg, hogy az elmúlt 300 évben milyen fejlődést értünk el. 1700-ban a világ háromnegyede a kényszermunka, a rabszolgaság vagy a jobbágyság valamilyen formájában élt. Nem volt érzéstelenítő. Még ha az angolok utazhattak is, nem juthattak messzire. Senki sem élt demokráciában.

Ha úgy képzeljük el a jó jövőt, hogy az ugyanolyan jó, mint a legjobb életek ma, talán mint egy globális Svédország vagy valami hasonló, az a képzeletünk igazi kudarca. Ehelyett inkább azon kellene elgondolkodnunk, hogy milyenek a legjobb napjaink, és aztán arra gondolni, hogy hűha, képzeljük el, ha mindenki élete olyan jó lenne, mint azok a legjobb napok – de mindig. És aztán gondoljuk azt, hogy oké, most fogjuk ezt [és tegyük] tízszer vagy százszor jobbá. Ilyen jó lehet a jövő, ha jól játszunk a kártyáinkkal.

Mit gondol, mit érhet el az emberiség a nagyon távoli jövőben?

A Földön az életnek körülbelül félmilliárd év múlva vége lesz a táguló Nap miatt. Ez garantált, hacsak nem vagyunk képesek meghosszabbítani a Nap időtartamát. És úgy tűnik, hogy a jövő generációi rendelkezhetnek az ehhez szükséges technológiával. Talán képesek lennének kiszívni a Napban lévő hidrogén egy részét, hogy a Nap egy kicsit kisebb legyen és hűvösebben égjen. [Aztán amikor a Nap elkezd lehűlni] visszaadhatnák a hidrogént, hogy a Nap még évmilliárdokig égjen.

Ez annyira elképzelhetetlenül hangzik.

Az űrrel kapcsolatban az a vicces, hogy az alapvető fizika nem is olyan bonyolult. Az űr [csak] kőzetdarabokból áll, amelyek csak úgy lebegnek – és gázfelhőkből, amelyek nagyon kiszámítható módon egyesülnek.

Milyen lépéseket tehetnek most az emberek, amelyeknek valódi hatása lehet az 5000 év múlva élő emberekre?

Az éghajlatváltozás mérséklése érdekében adományozza jövedelmének 10%-át a leghatékonyabb klímavédelmi jótékonysági szervezeteknek. Vagy gondolkozzanak el egy karrierváltáson.

Például mit?

Dolgozzon a mesterséges intelligencia rendszerek biztonságos tervezésén. Vagy dolgozz agytrösztökben vagy kormányzati intézményekben, hogy biztosítsuk, hogy ésszerű szabályozással érjük el a mesterséges intelligencia technológiák előnyeit, miközben elkerüljük a káros hatásokat. Vagy megpróbálhatnánk a biotechnológián belüli védekező technológiák egy részét fellendíteni, például oltóanyagokat készíteni viszonylag gyorsan, vagy nagyon jó egyéni védőeszközöket, hogy védve legyünk az új kórokozókkal szemben.

Mi a helyzet a munkámmal?

Szükségünk van írókra, dokumentumfilmesekre és jó előadókra is, akik segíthetnek inspirálni másokat, hogy felálljanak a helyükről, és idejüket és pénzüket a világ jobbá tételére fordítsák.

Forrás: MALAKA GHARIB – NPR

---