Az elmúlt 15 évben megpróbáltam összeállítani egy átlátható képet az emberek helyzetéről.
Ha lemérnénk a bolygón az összes emlőst kilóra, azt kapnánk, hogy 96%-uk az emberek és háziállataik, és csupán 4%-uk vadon élő emlős, amibe beleszámít a 2% tengeri emlős. Az elmúlt 50 évben az óceánok savassága 25%-kal nőtt. A természetes világ lángokban áll.
Az emberi szuperorganizmus úgy működik, mint egy energiaéhes, vak, céltalan amőba. Bemutatok egy narratívát, ami integrálja az emberi viselkedést, az energiát, és a pénzt ebbe a szuperorganizmus-szerű dinamikába, aminek megfelelően jelenleg az emberek működnek.
Minden tranzakciónak van egy energiaköltsége és energiabevétele.
Csupán igyekszünk olyan érzéseket átélni, amiket sikeres őseink éltek át. Részei vagyunk egy nagyobb csoport-entitásnak, ami kooperál a profittermelésért és a GDP növeléséért. Emellett jobban foglalkoztat minket a jelen, mint a jövő.
Megvannak a preferenciáink. Szóval -10°C-ot preferálnánk, 20°C-ot, vagy 40°C-ot? Inkább szegények lennénk, vagy gazdagok? Nulla gyermeket szeretnénk, vagy több, mint nullát? Inkább sikeresnek tűnnénk másoknál, vagy sikertelenebbnek? Inkább megnyernénk a háborúkat, vagy elveszítenénk? Jellemzően azt preferáljuk, ami több energiába kerül.
Kultúraként az energia a vakfoltunkban van. A valóságban ugyanúgy, ahogy a természetben mindennek, az energia az emberi gazdaság mozgatórugója.
Szóval a gazdaságunk és az iparosítás története arról szól, hogy az emberi fizikai munkát kiváltottuk gépekkel, amiket fosszilis szénnel és szénhidrogénekkel hajtunk. Ez a munkaerő-kiegészítés, amit az eltárolt ősi napenergia ad nekünk, ez most mindennek az alapja.
A gazdaság mérete korrelál az energiahasználattal. Minél többet égetünk, annál nagyobb a GDP. De ahogy emelkedik az üzemanyagok ára emelkedik, egyre kevesebb előnyünk származik belőle.
A pénzt teljesen függetlenül hozzák létre a meghatározó természetes erőforrásoktól. Nincs annyi pénz a világon, amivel meg lehetne fizetni az összes tartozást.
Az olajpala a sor legvégén van, utána nem jön semmi. Az olaj kitermelésének költsége 370%-kal nőtt az elmúlt 15 évben. Az energia határoz meg mindent társadalmunkban. És ahogy egyre drágul, úgy drágul minden más is.
Először a legjobbat találjuk meg és használjuk el, aztán felgyorsul a kitermelés, aztán a csúcson túl marad a rosszabb, drágábban kitermelhető anyag. Az olajjal is így van ez. Lassul a növekedés, és még abból se jut mindenkinek.
Az emberek 3 egyszerű szabályt követnek: Kooperálunk a háztartás, cég, ország szintjén felesleg elérésére. Eközben betartjuk a társadalmi szabályokat (többnyire), aztán elköltjük a felesleget. Az eredőjeként annak, hogy 7,8 milliárd ember követi ezeket az egyszerű szabályokat, úgy funkcionálunk, mint egy energiaéhes szuperorganizmus, ami nem gondolkodik.
A gyakorlatban minél nagyobb egy embercsoport, annál kevésbé tud eltérni a gének által meghatározottaktól, ami jellemzően több energiafelhasználást jelent.
Mivel minden egyes termék és szolgáltatás a gazdaságunkban igényelt valahol egy tüzet, hogy előállítsák és odaszállítsák ahol elfogyasztjuk őket.
Arra kérni a választókat, hogy hagyják a szenet és a szénhidrogéneket a földben, olyan, mintha egy erdőtűzzel akarnánk vitatkozni.
Ma nincs olyan hiteles intézmény vagy kormányügynökség, vagy vállalat az egész világon, ami kifejezetten a növekedés végére készül. Tehát a gazdaságaink addig fognak nőni, amíg pénzt tudunk kölcsönözni és lesz elég energia.
Úgy fejlődtünk, hogy szinte tökéletesen figyelmen kívül hagyjuk ezt a problémakört, amiről beszélek.
Valószínűleg nem fogjuk tudni növelni a gazdaságot AZÁLTAL, hogy a fosszilis energiáról átérünk a megújulókra.
Valószínűleg nem fogjuk tömegesen azt VÁLASZTANI, hogy a fosszilis energiahordozókat a földben hagyjuk.
A kormányok valószínűleg nem fogadják el a növekedés határait AZELŐTT, hogy túljutnánk rajtuk (csak ha már itt az összeomlás).
A teljes energiafelhasználás nőni fog, miközben a nettó energia csökken.
Valószínűleg egyre kevesebb környezetvédelmi szabályozás lesz. Úgy vélem, tövig fogjuk nyomni a pedált minden téren, egészen addig, amíg nekiütközünk a falnak. A következő évtizedben megtapasztaljuk, amit én a Nagy Egyszerűsödésnek nevezek.
A jó hír, hogy az energiahasználat és a jóllét csak addig korrelál erősen, amíg valaki nagyon szegény. Szóval igazából nem kell ez a sok pénz és energia, hogy boldogok legyünk, amíg van egy közösségünk, és az emberek körülöttünk egészségesek, és nem szűkölködnek.
A rossz hír, hogy a közösségek eltűntek, és az emberek manapság nem ismerik föl azok fontosságát. Mindeközben egyre gyorsabban nő az egyenlőtlenség. Tehát épp az ellenkező irányba haladunk, így egyre kevésbé vonzó az emberek számára az, hogy kisebb jövedelemmel is megelégedjenek, és hogy csökkentsék energiahasználatukat.
Ne a szomszédhoz hasonlítgassuk magunkat! Az abszolút gazdagsággal kell törődnünk a relatív gazdagság helyett. Emlékezzünk, hogy az életben a legjobb dolgok ingyen vannak, miután alapszükségleteink kielégültek.
Egyszerűsíts hamarabb, megelőzve a kapkodó tömeget! Próbáld elképzelni, milyen lenne és annak megfelelően hozz döntéseket!
A társadalmi tőke rendkívül fontossá válik majd! Szóval az egyik javaslatom, hogy idén nyáron kopogj be tíz házba a félmérföldes körzetedben, olyanokhoz, akikkel még nem találkoztál. Válaszd meg a saját ‘törzsedet’.
Újra lokálissá kell tennünk az ellátási láncokat. A közösségeknek szükségük lesz a következőkre: termelői piacok, közösségi találkozók, egészséges ökoszisztémák.
Tanulj meg egy fizikai képességet!
Törekedj arra, hogy nettó pozitív hatásod legyen! Ha csak megpróbálod minimalizálni a felesleges energiahasználatot, azzal csak egy kisebb része lettél a nagy problémának. Okíts és inspirálj másokat új, bölcsebb célokra és értékekre!
És törődnünk kell az állatokkal a környezetünkben, mert ha mi nem tesszük, ki fog?
Kántor Sztella Nóra
Az eredeti előadás:
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…
