A Mandinerben megjelent egyik cikk beszámol a „Robotizáció és túlnépesedés – a 21. század demográfiai folyamatainak eltérő perspektívái” címmel magyar nyelvű konferenciáról, mely a Migrációkutató Intézet és a Klímapolitikai Intézet szervezésében valósult meg.
A népességrobbanás legfőbb oka a fogamzásgátlás hiánya
A konferencián előadott Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet egyik kutatója a népességrobbanásról, illetve a születésszám csökkenéséről. Előbbi kapcsán felsorolta a legtöbb háttérben meghúzódó okot, mint pl. a születéskor várható élettartam növekedése, vagy a gyermekhalandóság csökkenése, ám rejtélyes módon kihagyta a legfontosabbat, vagyis a fogamzásgátlás eszközeihez (és a kapcsolódó tudáshoz) való hozzáférést.
Ez nem csak egy ok a sok közül. Irán, Banglades és számos más ország esete jól példázza, hogy ha egy országban könnyen hozzáférhetővé teszik a fogamzásgátlás eszközeit, valamint felvilágosítást adnak a lakosság (elsősorban a termékeny korú nők) számára azok használatáról, akkor borítékolhatóan elkezd csökkenni a születésszám. A fentebb említett országokban ennek hatására (teljesen önkéntes alapon) mindössze 15 év alatt felére csökkent az egy nőre jutó gyermekszám (mindkét esetben nagyjából 5.5-ról kb. 2.5-re).[1] Ezek kifejezetten tradicionális társadalmak, ám azt látjuk, hogy amennyiben a nők hozzáférnek ezekhez az eszközökhöz, és tudják is, hogyan kell használni, akkor örömmel használják.
Emellett a népességrobbanás sújtotta országok és az attól nem szenvedő államok között élesen megmutatkozik a különbség a modern fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférésben.[2] Mindezek ismeretében nagyfokú szakmai felelőtlenség volna ezt nem említeni a népességrobbanás okai között.
Milyen hamar kapunk észbe? (Exponenciális növekedés, népességrobbanás)
Ha a nők hozzájutnak a fogamzásgátlókhoz, csökken a születésszám
Hasonló módon, a születési ráta a világ egyes térségeiben tapasztalható visszaesése kapcsán a szakértő számos releváns szociológiai okot megemlített, mint például a városiasodás, a házasodási ráta csökkenése, vagy a női szerepfelfogás átalakulása. (A hagyományos értékrend lecserélődését is említi, ám a fentebbi példák tükrében ez a faktor elhanyagolhatónak tűnik). Sőt, még olyan környezeti okokra is kitért, mint egyes kemikáliák feltételezett hatása a termékenység csökkenésére. Szóval jóformán mindent említett, csak azt nem, hogy ezek az országok olyan országok, ahol magas a modern fogamzásgátlókhoz való hozzáférés.[2]
Bizonytalan, hogy Litkei Máté klímaszakértő miért nem említette meg ezt a fontos tényezőt. Ugyanakkor talán némi fény derül a rejtélyre egy későbbi megjegyzése kapcsán, miszerint az elöregedő társadalmakban – kiemelten Európában – a fenntarthatóság miatt szerinte szükség van a gyermekvállalási hajlandóság növelésére. Litkei Mátét láthatóan zavarja az alacsony születési ráta, bár nem világos, hogy egy klímakutató miért akar beleszólni a párok gyermekvállalási döntéseibe. Főleg, hogy a népesség csökkenése a környezetterhelést is csökkenti, vagyis fenntarthatósági szempontból kifejezetten jó, tehát üdvözlendő!
A fenntarthatóság ugyanis – mindenféle jelző nélkül – az ökológiai fenntarthatóságra utal, és a klímaváltozás kontextusában történő tárgyalása is ezt erősíti. Ugyanakkor a kutató itt talán mégis valamilyen más fenntarthatóságra gondolt. Talán a jelenlegi, növekedésalapú gazdasági rendszer fenntarthatóságára (amíg össze nem omlik az ökológiai túlterhelés miatt). Egy gazdaságot ugyanis nehezebb úgy növelni, hogy közben csökken a népesség. Fontos megjegyezni, hogy a hagyományos (azaz ökológiai) értelemben vett fenntarthatóság ellentétes a jelenlegi gazdasági rendszer fenntarthatóságával. Ráadásul ez utóbbi egy oximoron. Ugyanis egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a végtelen gazdasági növekedés eleve lehetetlen, azaz hosszútávon sem fenntartható. A zöld növekedés ugyanígy önellentmondásos, mivel mindenféle gazdasági növekedéshez több nyersanyagokra és energiára van szükség, attól függetlenül, hogy mire használják. Megjegyzendő, hogy az ökolábnyom-számítás alapján hazánk is túlterheli a környezetét, szóval nyugodtan fogyhatunk egy jó darabig.[3]
Persze kétségtelen, hogy ennek a kulcsfontosságú tényezőnek az említése, illetve az azt megillető súllyal történő tárgyalása azt sugallná, hogy ha a nők hozzájutnak a fogamzásgátlás eszközeihez, akkor saját akaratukból kevesebb gyermekük lesz. Főleg, ha kellően iskolázottak, anélkül ugyanis az egyetlen „karrierlehetőség” számukra a főállású anyaság. És ha valaki azt akarja, hogy nőjön a születésszám (mondjuk mert a családok bővülésével összefüggő építkezések pörgetik a gazdaságot), akkor számára ez egy kellemetlen igazság lehet.
A túlnépesedett szegény országok kibocsátása hatalmas
Az Afrikai népességrobbanás a klímaváltozás korában
A másik előadó Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója volt, aki az afrikai demográfiai átmenet kapcsán a következőképp fogalmaz: „az afrikai trend azt mutatja, hogy generációknak kell cserélődnie ahhoz, hogy ez a folyamat végbemenjen.” Ő sem említi a fogamzásgátlókhoz való hozzáférést vagy a használatukra vonatkozó ismeretterjesztést. Ahogy Irán és Banglades példáját sem, melyek egyértelműen megmutatják, hogy ez a folyamat akár egyetlen generáción belül lezajlik, még a legtradicionálisabb társadalmakban is. Mindenesetre akár több időbe telne Afrikában, akár nem, ez nem érv az ellen, hogy a világon minden termékeny korú nő számára biztosítsuk a fogamzásgátlókhoz (és a kapcsolódó tudáshoz) való hozzáférést. Ez ugyanis emberi jognak számít.[6] (Mellékesen a fogamzásgátláshoz való hozzáférés az abortuszok előfordulását is csökkenti, ami a tradicionális értékrendet vallók számára is pozitívum.[7])
Ezután egy olyan merész kijelentést tesz, miszerint Afrika mezőgazdasági és klimatikus adottságai alapján képes volna ellátni 4,4 milliárd főt is… Persze műtrágyára, olajra és rétegvizekre alapozva – amikre viszont a jövőben nem lehet számítani, minthogy nem megújuló erőforrások. Arról nem is beszélve, hogy a klímaváltozás Afrikát különösen erősen sújtja, úgyhogy a mostani klimatikus viszonyokat sem vehetjük adottnak hosszútávon.
Érdekes módon a klímaváltozás elleni harc egyik kulcsfontosságú elemének a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának visszafogását tartják. Amennyiben ezt a világ országai komolyan veszik, úgy nem zajlódhat le az a technológiai átmenet Afrikában, amiről Marsai Viktor beszél. Ha viszont mégis lezajlik, azzal hozzájárulnak a klímaváltozás katasztrofális hatásainak siettetéséhez. Más szóval, akárhogy is, de Afrika hosszútávon nem lesz képes 4,4 milliárd embert ellátni. Sőt, valószínűleg még annyit sem, mint most, ahogy a többi kontinens sem. A kutatások alapján ugyanis pusztán megújuló erőforrásokra alapozva ugyanis összesen 2 milliárd embert tudna eltartani a Föld.[8] A klímavédelem kapcsán erről nem árt tudni.
Az internet korában senki sem takarózhat a tudatlansággal
Összefoglalva, az előadások és a cikk is úgy tüntetik fel a népességrobbanást, mint egy elkerülhetetlen folyamatot, aminek megállításához rejtélyes, sőt, esetenként nemkívánatos változások kellenek (pl. válások arányának növekedése), melyek hosszú generációk alatt fejtik ki a hatásukat. A népességnövekedés kapcsán pedig nem említik, hogy már így is súlyosan túl van terhelve a Föld. Mindeközben az elöregedést tekintik problémának, pedig az csupán egy elkerülhetetlen, átmeneti mellékhatása a népességrobbanás megoldódásának, ami egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón az igazi probléma.
A legjobbat feltételezve abból indulunk ki, hogy sem ez előadók, sem a Mandiner szerkesztősége nem ismerték az iráni és bangladesi példákat, vagy a fogamzásgátló eszközök kiemelt szerepét a folyamat gyors, önkéntes, és emberi jogi megközelítésű megállításában. Az ökológiai túlterhelés ténye közismertebb, bár még ennek lebecsülése is írható gyakori tévhitek számlájára (pl. zöld növekedés).
Ha komolyan vesszük az igazi (ökológiai) fenntarthatóság elérését, akkor az előadók által problémának beállított folyamatok valójában jó hírek, a rájuk javasolt „megoldások” pedig csak siettetik a civilizációs összeomlást, vagyis a fenntarthatóság ellen hatnak. Mindenesetre céljaiktól és értékrendjüktől függetlenül ezután már nem hivatkozhatnak tudatlanságra vagy képzavarra, ahogy a Mandiner szerkesztősége sem.
Rampasek, A. László
Források:
[1] https://www.nature.com/news/development-slow-down-population-growth-1.19415
[2] https://www.washington.edu/news/2020/09/08/how-birth-control-girls-education-can-slow-population-growth/
[3] https://data.footprintnetwork.org/#/
[4] https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?locations=OE-1W
[5] https://data.worldbank.org/indicator/EN.ATM.GHGT.KT.CE?locations=OE-1W
[6] https://www.unfpa.org/press/family-planning-human-right
[7] https://www.guttmacher.org/gpr/2003/10/contraceptive-use-key-reducing-abortion-worldwide
[8] https://www.researchgate.net/publication/225689329_Will_Limited_Land_Water_and_Energy_Control_Human_Population_Numbers_in_the_Future
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
