Nettó zéró karbonkibocsátás – de hogyan?

A 2020. évi XLIV. törvény a klímavédelemről kimondja, hogy Magyarország a 2050. évre eléri a teljes klímasemlegességet. A cél számos kérdést felvet, ezekről szervezett műhelybeszélgetést a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács.

Kőrösi Csaba (környezeti fenntarthatóságért felelős igazgató, Köztársasági Elnöki Hivatal) előadásában azzal indított, hogy 2018-as adatok szerint Magyarország üvegházgáz profilja 63,8 millió tonna kibocsátással, és 5,4 millió tonna elnyeléssel jellemezhető. Elvi lehetőségként felmerülhet a kibocsátás külföldre telepítése, ahogyan ez más európai államok esetében igen jelentős, de ez hazánk esetében nem látszik megtörténni (jelenleg zajlik az akkumulátor gyártás és az autógumi gyártás fejlesztése).

A kibocsátást a népesség, a GDP/fő, az energia intenzitás, és a karbon intenzitás szorzata határozza meg. A tényezők szorzó viszonyban vannak: ha bármelyik tényező a duplájára nő, akkor a végeredmény is duplájára ugrik. Ugyanakkor ha bármelyik tényezőt sikerül felére csökkenteni, akkor a végeredmény is feleződik.

A népesség 2050-ig előrejelzések szerint 10%-kal csökkenni fog. Ugyanakkor a GDP/fő érték növelése a cél: 2050-re a mai dupláját szeretnénk elérni. Az energia intenzitás 2018-ban 217,6kgoe/ezer euró volt. A karbon intenzitás 2018-ban 251 gCO₂eq/kWh volt. Ez utóbbi két tétel „mozgó tényező”, ez tud lefelé mozogni. A vállalt cél elérése érdekében e kettőnek együtt 18-szoros változást kellene adni.

Hogyan nézhet ki mindez szektoronként? Az alábbi ábra az üvegház gázok 2018-as kibocsátási értékeit mutatja szektoronként, az akkori hazai elnyelő kapacitással (5,4 millió tonna) egybevetve.

Magyarországi üvegház gázok 2018-as kibocsátási értékei szektoronként, az elnyelő kapacitással egybevetve.

Az alábbi ábra az üvegház gázok 2050-re tervezett kibocsátási értékeit mutatja szektoronként, az akkori tervezett hazai elnyelő kapacitással egybevetve. Bár az elnyelési kapacitás a tervek szerint jelentősen nő, a két érték még így sem egyenlő.

Magyarországi üvegház gázok 2050-re tervezett kibocsátási értékei szektoronként, az elnyelő kapacitással egybevetve.

2050-ig az áramtermelést kibocsátás-mentessé kell tenni.

A közlekedésben nem elég a hatékonyság növelése: „közlekedési rendszerváltásra” van szükség. A szektornak alapvetően az áram-meghajtás felé kell fordulnia. A megmaradó belső égésű járműveknek bio-alapúnak kellene lenni. Meg kell újítani a teljes háttér-infrastruktúrát, a szervezést, az irányítást.

Az épületek energia-hatékonyságát növelni kell. A meglévő épületek felújítási hatékonyságát igen gyorsan meg kellene kétszerezni, és azt tartani kellene hosszú éveken át.

Az agráriumban jelentős kibocsátás-csökkenésre van szükség. Ez egyfelől a kérődző állatok tartásában, és az alkalmazott technológiák váltásában kell megjelenjen. Ahhoz, hogy az ágazat kibocsátása 70%-kal csökkenjen, más adalékokat és tápanyagokat kell adnunk az állatainknak, a műtrágyázásban más technológiák kellenek, és a géphasználatban a szénalapú üzemanyag-használatról áram használatra kell átállni.

Az elnyelés fokozása érdekében a cél évi 20 ezer hektár fás terület telepítése. Ez igen jelentős. A fenntartható területhasználat elérése érdekében cél, hogy ennek jelentős része utak, vasutak, vízfolyások mentén valósulhasson meg. Ehhez szükséges az út menti kihasználatlan területek, fasorok jogi és szabályozási kérdéseinek rendezése.

Mindezek megvalósításával is figyelembe kell venni, hogy a kibocsátás csökkenés nem lineáris folyamat. Ugyanígy a költségek és a hasznok sem lineárisan jelentkeznek. Mindez be kelljen hogy épüljön a magánéletünkbe és a gazdasági életünkbe is.

Mindezt 2018-as alapokra számolták. A COVID-krízis 2020-ban körülbelül 6%-os üvegházgáz-kibocsátás csökkenést hozott Magyarországon; de ezt aligha tudjuk tartani.

Forrás: A nettó zéró karbonkibocsátás elérésének kihívásai címmel szervezett műhelybeszélgetés
(Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács – 2021. április 1.)