Nincs megoldás a Földet szétbarmoló túlterhelésre?

A túlnépesedés akkor is összeomlasztja a civilizációt, ha nincs közlekedés, ipar, kereskedelem, bányászat, fosszilis energia, műanyag, gépek, semmi amit ma az éretlen zöldködők okolnak az ökológiai válságért.

A fogamzásgátlás támogatása nélkül nincs megoldás a Földet szétbarmoló túlterhelésre.

1722. ápr. 5: A Rapa Nui sziget (mai neve: Húsvét sziget) őslakói először láttak meg hajókat és fehér embereket partjaiknál. Mitológiájuk szerint odáig azt hitték, a világ elsüllyedt a tengerben és ők az egyedüli lények. A partraszállás után a matrózok megijedtek, amikor a nagy számban összesereglett őslakók egyike kiváncsian meg akarta nézni az egyik matróz kalapját, és sortűzzel több mint huszat megöltek. A fa, élelem és ásványkincsek nélküli szigetet felrajzolták a térképre, majd két nap múlva elhajóztak.

Az őslakók ősei valamikor csónakokon érkeztek a szigetre, amelyet minden más szárazföldtől kétezernél is több km választ el. Virágzó civilizáció fejlődött ki, a favéseteken fennmaradt rongo-rongo az egyetlen ősi írásos nyelv Polinéziában, és a hatalmas szobrok máig csodálatot váltanak ki. De túlnépesedtek, ezért felélték az erdőket, az állatokat és a talajt, a szűkös erőforrásokért egyre többet háborúztak egymással. Végül a csúcsidőben 15-20 ezer körüli népességnek csak kb. negyede maradt életben s tengette életét. Faanyag hiányában nem tudtak már hajózni s elmenekülni a szigetről.

A fehér ember csak a 19. században „érdeklődött” újra a sziget után: rabszolgakereskedők érkeztek és az őslakosok nagy részét, két és fél ezer embert összevadászták. Később Tahiti érsekének határozott fellépésére Peruban 360-at felszabadítottak és visszaszállítottak, de a hajón himlőjárvány tört ki, csak 16-an érkeztek meg élve, magukkal hurcolva a himlőt a szigetre. A járvány elmúltával csak 111 őslakó maradt a szigeten.
Ma Chiléhez tartozik, és másfélezer ember él rajta a turizmusból. (A Húsvét-sziget sorsa a Föld jövőjét mutatja kicsiben.)

Szintén a 19. században, Napóleon milliós hadserege győzedelmesen nyomult előre Moszkva felé. végül kénytelen volt menekülni, s Európa legnagyobb hadseregét a klíma verte meg, a visszavonuló sereg óriási többsége megfagyott vagy éhenhalt. Téves irányban haladva végzetesnek bizonyulhat takarékoskodni az ellátmánnyal. A vészhelyzet elodázásával később kényszerülnek belátni az irány őrültségét, messzebbről kell visszavonulni, így még borzalmasabbá válik a menekülés.

Minél tovább jutottak Napóleon seregei egyre jobban takarékoskodva,
végül annál szörnyűbb volt az elkerülhetetlen visszavonulás

Ma a népességrobbanás az őrült irány (a győzedelmes menetelés), hiszen a Föld már iszonyúan túl van terhelve és a létalapok (vizek, talajok, erdők, élővilág, légkör, klíma, stb.) rohamosan pusztulnak, mérgeződnek. A fogyasztás kárhoztatása, csökkentése zöldködéssel csupán végzetes elodázása a jó irányba fordító vészhelyzetnek, mert késlelteti a rendszer válaszát (ld. alább a rendszerdinamika 4 típusát). Az éretlen zöldek fél évszázada a takarékoskodást erőltetve lehurrogják a fogamzásgátlás emberi jogát, humanitárius kötelezettségét, ami pedig már megmentette volna az emberiséget.

A gazdagok iránti düh a fogyasztás kárhoztatását motiválja, a szegények iránti szolidaritás viszont a fogamzásgátlás elérhetővé tételét. Az utóbbi a hatékony és humánus: Élj, ahogy szeretnél, csak segítsd a fogamzásgátlást nélkülöző százmilliókat. Az emberiség mindenképp népességfogyásra van ítélve, és minél tovább tart a népességrobbanás, annál messzebbről (nagyobb létszámból) kell visszavonulni, annál borzalmasabb a menekülés (népességfogyás), világnyomor, járványok, természetpusztulás, háborúk, civilizációs összeomlás közepette.

A rendszerek 4 féle viselkedésmódja
	A/ Folyamatos növekedés következik be, ha – a fizikai korlátok még nagyon messze vannak, vagy – maguk a fizikai korlátok is exponenciálisan növekednek.
	B/ Szigmoid növekedés következik be, ha – a fizikai korlátoktól a gazdasághoz érkező jelek azonnal megérkeznek, pontosak, és azonnal válaszolnak rájuk, vagy – a népesség és a gazdaság korlátozza önmagát anélkül, hogy jelekre lenne szüksége a külső korlátok felől.
	C/ Túllövés, majd idomulás a korlátokhoz következik be, ha – a jelek és a válaszok késnek, és – a határok nem erodálódnak, vagy képesek gyorsan felépülni az erózióból.
	D/ Túllövés és összeomlás következik be, ha – a jelek és a válaszok késnek, és – a határok erodálhatók (visszafordíthatatlanul megrongálódnak, amikor túllépik őket).
Forrás: Donella Meadows, Jørgen Randers, Dennis L. Meadows A növekedés határai, 30 év múltán, 2005