Népesség

Önmagát beteljesítő Előrejelzés

Önmagát beteljesítő Előrejelzés – Avagy, gondolatok David Attenborough legújabb filmjéről a Life on Our Planetről.

Üdvözlet kedves olvasóim, rég jelentkeztem már felétek, bár megmondtam előre hogy ez így fog alakulni tekintve, hogy gőzerővel készül első regényem két nyelven, nem véletlenül.

De ma ezúttal nem erről lesz szó hanem egy tekintélyes személy legújabb segélykiáltásáról, amit múlt héten volt szerencsém megtekinteni. Ha eddig lett volna egy pillanatnyi kétségünk arról, hogy gáz lesz hamarosan a Földünkkel, akkor most már ezt lehet akár a naptárba is bejegyezni. GÁZ LESZ hamarosan. Habár útmutatóval is szolgált nekünk egy olyan szakember, akinek csak az élete szólt arról, hogy bemutassa és megvédje az ökológiai egyensúlyt. Ha valaki munkássága kiemelkedő jelentőséggel bíró, akkor az az övé. Vicces, voltam vagy 10-12 éves mikor először hallottam róla, biológia órán, egy képes könyvet adtak körbe tőle, amiben a csodálatos élővilágunkat mutatta be. Irigyeltem érte, hogy bejárhatta a világot és annyi élőlényt megcsodálhatott természetes környezetében. És most ez az ember retteg a szemem előtt, mert pontosan tudja, mikor mondhatunk búcsút a jelenlevő ökoszisztémának, ha így folytatunk mindent tovább. Mert túlszaporodott az emberiség, és egyszerűen kiszorította az állatokat a saját természetes élőhelyükről, ész nélkül írtjuk az erdőket. Azért, mert egyre több terület kell a termeléshez és élelmezéshez. A halpopulációk is csökkenek, nem beszélve szennyezésekről, amiket pusztán a létünkkel okozunk.

3 milliárdról 7.8 milliárdra nőtt a Föld népessége, aminek nem kicsi ára van. Például hogy tömegesen halnak ki a fajok körülöttünk, a klímánk olyannyira változik, hogy hosszútávon gondot okoz, mert élhetetlenné tesz megannyi területet a jövőben súlyosbítva a migrációs kérdést. Területek, országrészek kerülnek víz alá hamarosan, és megkezdődnek a belső és külső vándorlások is, társadalmi feszültségeket magával generálva.

A vicc az egészben, hogy a technológiával könnyíthetünk a sorsunkon, hogy elkerülnénk az energiaválságot de az úgy nem fog menni, ha addig feszítjük a szaporodási mutatót, amíg előidézzük vele az emberiség kihalását. Mert a túlélést nem a mennyiségben, hanem a minőségben kell keresni. Minőség pedig oktatás és képzés által valósul meg. Sokan hiszik azt, hogy Európa fogyására az erőltetett népesedési programok a megoldások, pedig ezzel csak előbbre hozzuk az emberiség bukásának a dátumát, mert egy fejlett világban születő csecsemő karbonlábnyoma 3-5x nagyobb egy fejlődő világban élőéhez képest. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szabályozásról el lehet feledkezni, nem. De rá kell ébreszteni őket is, hogy rajtuk is múlik a sorsunk, és ehhez minden eszközt főleg jogi értelemben biztosítani kell, hogy az elmaradottak felzárkózzanak. Fogamzásgátlástól kezdve a képzésekig, életvezetési útmutatás, és jogi biztonság megadásáig.

Belegondoltunk már, hogy ma mennyi nő él elmaradásban ezekben az országokban, ahol folyamatosan növekszik a népesedés? És ha önállóan dönthetne a saját sorsa felől lehet, hogy egyáltalán nem szülne? Ha felvilágosítanák őket a közelgő katasztrófáról, talán nem is vállalna, mert joga van megtenni. Hajlamosak vagyunk bűnbakként tekinteni az Afrikában vagy Ázsiákban élőkre, mert nyakló nélkül szaporodnak, de senki nem biztosítja számukra a biztonságot. Vajon mennyi fogant esetleg erőszakból?

A vallási kulturális maszlagokról már nem is szólva, akik most már nem csak az abortuszt, de még a lombikprogramot, sőt az örökbefogadásokat is fröcsögve ítélik el.

A Film igen jól elmagyarázza azt a tényt, hogy csak mi lehetünk a saját sorsunk kovácsa, feltéve ha egyszerre képes vagyunk lépni. Pedig globálisan gondolkozva és cselekedve erre van esély, de ehhez egységes fellépés szükséges mégpedig 10 éven belül – ha nem akarunk olyan jövőt magunknak amit a film utolsó harmadában a biológusunk előrevetített. Esőerdő nélküli bolygó, jéghegyek nélküli sarkkörök, száraz kipusztult területek átlagos 40 fokos középhőmérséklettel. Mondja meg őszintén, ki az, aki ilyenben élni tudna tovább? A karbonszint így is az egekben van, metánszivárgások már most is előfordulnak, a szennyezések pedig olyan mértékűek, hogy már az állatok és az emberi szervezetekben megtalálhatóak a műanyagrészecskék. 0-90 éves korig. Műanyag van vizekben, a csapadékban, mindenhol.

David Attenborough megpróbál optimistán előretekinteni, mert bízik bennünk, hogy megértjük mi a tét. De mi bízhatunk egymásban? Mikor ma is egy kudarcba fulladt kommentháborúban harcolva csak a személyeskedésig jutottunk? Lenézik a fiatalságot, ha megfújják a vészsípot, ha figyelmeztetnek jó szándékból? És amikor itt van egy globális projekt, amiben mindenkinek részt kéne vennie, ha túl akarjuk élni, akkor a legtöbb, amire képesek az a NYALSGEM? Mi ilyenkor a megoldás?

Más ámokfutása a normális emberek halálát is okozza, ergo vagy hagyjuk, sőt felgyorsítjuk az egész metódust, hogy a Föld meggyógyulhasson nélkülünk, vagy lépünk egy evolúciós szintet felfelé a felelősségvállalás irányába, ahol viszont katonákként kell védelmeznünk a környezetünket. Egy klímahadsereg felállításában, ahol nincs pardon, és bizony a túlélés érdekében hátra kell hagyni azokat, akik nem bírják megugrani a következő evolúciós lépcsőfokot, ahol az oktatás, képzés, technológiai fejlesztés, jogi szabályozás mind prioritást élvez, ahol az ÚTMUTATÓ maga a TÖRVÉNY és aki attól eltér, annak nincs többé maradása.

A muszáj nagy úr, és a kényszer persze ellenállást szül. Egymásnak feszülnek a generációk, és hibáztatják egymást ahelyett, hogy a kijelölt úton haladva követnék az utasításokat. És a legnagyobb akadály sokszor az országok vezetésében keresendő, amilyen törvényeket hoznak, ahogyan irányítják a gazdaságot, ahogy fittyet hánynak a az emberi jogokra. És azt képzelik van idejük, vagy éppen az, hogy őket nem fogja elérni semmilyen válság, pedig ez a legnagyobb hiba, amit elkövetnek. És csak súlyosbítják a helyzetet, pedig ha a Föld megváltozik, azt se kerítéssel nem tudják semmissé tenni, se más módon elérni, hogy a dominó-elv ne induljon el. Benne a Covidban, ahol még az igazi válság csak várat magára, érdemes elgondolkodni, mégis nem lenne-e kifizetődőbb egyéni akciók helyett végre globálisan gondolkodni. Mert ha hamarosan (természetes módon) 7.8 milliárd nem fog csökkenésbe átváltani, szemtanúi leszünk saját fajuk végnapjainak, megannyi más élőlény kihalása között.

Nagy Zófia – Future-Traveler

rampi

Recent Posts

A ‘fenntartható’ nem fenntartható: az ESG talpraállítása

A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…

3 nap ago

*** Extrém FIGYELMEZTETÉS ***

Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…

1 hét ago

Éghajlatváltozás és az egyre nagyobb szerepű karbonsemlegesség

Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…

2 hét ago

A túlnépesedés még mindig óriási probléma

A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…

3 hét ago

Az éghajlatkutatók egy része sem tudja, hogy mi van?

Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…

3 hét ago

Al Gore – Amiről a fosszilis energiaágazat hallgat

Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…

4 hét ago