Ha a 2015-ös Párizsi Megállapodás adta meg a keretet az országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, akkor hat évvel később Glasgow volt a globális diplomácia ezen csúcspontjának első nagy próbája.
Mit tudtunk meg tehát a két hétig tartó vezetői nyilatkozatokból, a hatalmas tiltakozásokból, a szénről, a fosszilis tüzelőanyagok finanszírozásának leállításáról és az erdőirtásról szóló mellékmegállapodásokból, valamint a véglegesen aláírt Glasgow-i Éghajlat-Paktumból?
A szén fokozatos kivonásától a szén-dioxid-piaci kiskapukig az alábbiakat kell tudnia:
A glasgow-i éghajlat-paktum fokozatos előrelépés, és nem az az áttörő pillanat, amelyre az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak megfékezéséhez szükség van. Az Egyesült Királyság kormánya a COP26 házigazdájaként és így elnökeként “életben akarta tartani az 1,5°C-ot”, a Párizsi Megállapodás erősebb célját. De
A Párizsi Megállapodás szerint a hőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest “jóval 2°C alatt” kell tartani, és az országoknak “erőfeszítéseket kell tenniük” a felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozására. A COP26 előtt a világ a 2,7°C-os felmelegedés felé tartott (Emissions Gap Report 2021), az országok kötelezettségvállalásai és a technológiai változásokra vonatkozó várakozások alapján. A COP26-on tett bejelentések, beleértve néhány kulcsfontosságú ország új kötelezettségvállalását a kibocsátások csökkentésére ebben az évtizedben, ezt a legjobb becslések szerint 2,4°C-ra csökkentették (Climate Action Tracker)
Több ország is bejelentette, hogy hosszú távú nettó nulla kibocsátási célokat tűzött ki. Az egyik legfontosabb India ígérete volt, hogy 2070-re eléri a nettó nulla kibocsátást. Kritikusan fontos, hogy az ország azt mondta, hogy a megújuló energiaforrások tömeges bővítésével gyorsan fog kezdeni a következő tíz évben, hogy a teljes felhasználás 50%-át ez adja, és 2030-ra 1 milliárd tonnával csökkenti a kibocsátását (a jelenlegi mintegy 2,5 milliárd tonnáról).
A gyorsan növekvő Nigéria szintén nettó nulla kibocsátást ígért 2060-ra. A világ GDP-jének 90%-át kitevő országok (NET ZERO TRACKER) mostanra kötelezettséget vállaltak arra, hogy a század közepére nettó nulla kibocsátást érnek el.
Santos Akhilele Aburime / shutterstock
A világ 2,4°C-os felmelegedése még mindig egyértelműen nagyon messze van az 1,5°C-tól. Ami megmarad, az a rövid távú kibocsátási szakadék, mivel a globális kibocsátás ebben az évtizedben valószínűleg stagnálni fog, ahelyett, hogy a paktum által előírt 1,5°C-os pályára állításhoz szükséges erőteljes csökkentést mutatna. A hosszú távú nettó nullás célok és az ebben az évtizedben megvalósítandó kibocsátáscsökkentési tervek között szakadék tátong.
A Glasgow-i Paktum végleges szövege megállapítja, hogy a jelenlegi nemzeti éghajlat-változási tervek, a szakzsargonban nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások (NDC-k) messze elmaradnak az 1,5°C eléréséhez szükséges mértéktől. A szöveg azt is kéri, hogy az országok jövőre (COP27) új, aktualizált tervekkel térjenek vissza.
A Párizsi Megállapodás értelmében ötévente új éghajlat-változási tervekre van szükség, ezért volt ilyen fontos a glasgow-i találkozó, amely öt évvel Párizs után (a COVID miatt késéssel) került megrendezésre. A jövő évi új éghajlat-változási tervek ahelyett, hogy újabb öt évet kellene várni, további 12 hónapig életben tarthatják a 1,5°C-os hőmérsékletet, és a kampányolóknak újabb egy év áll rendelkezésükre, hogy megváltoztassák a kormányok éghajlat-politikáját. Ez megnyitja az utat arra is, hogy 2022-től kezdve további nemzeti fejlesztési célok frissítését kérjék, ami segíthet az ambíció fokozásában ebben az évtizedben.
A Glasgow-i Éghajlatváltozási Paktum azt is kimondja, hogy fokozatosan csökkenteni kell a szén felhasználását, valamint a fosszilis tüzelőanyagok támogatását. A megfogalmazás gyengébb, mint az eredeti javaslatok, mivel a végleges szöveg csak a szén “fokozatos csökkentését” és nem a “fokozatos megszüntetését” írja elő, India utolsó pillanatban történt beavatkozása miatt, valamint a “nem hatékony” támogatások miatt. De ez az első alkalom, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat megemlítik az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásokról szóló nyilatkozatában.
A múltban Szaúd-Arábia és mások kihúzták ezt a kifejezést. Ez fontos változás, mivel végre elismerik, hogy a szén és más fosszilis tüzelőanyagok felhasználását gyorsan csökkenteni kell az éghajlati vészhelyzet megoldásához. Végre megtört a tabu, hogy a fosszilis tüzelőanyagok végéről beszéljünk.
A fejlődő országok a “veszteségek és károk”, például a ciklonok hatásainak és a tengerszint emelkedésének költségei finanszírozását követelik. A kis szigetállamok és az éghajlatra érzékeny országok szerint a nagy szennyezők történelmi kibocsátása okozta ezeket a hatásokat, ezért az ő finanszírozásukra van szükség.
A fejlett országok, élükön az Egyesült Államokkal és az EU-val, ellenálltak annak, hogy felelősséget vállaljanak ezekért a veszteségekért és károkért, és megvétózták egy új “Glasgow-i veszteség- és kárenyhítési eszköz” létrehozását, amely a sebezhető országok támogatására szolgálna, annak ellenére, hogy a legtöbb ország ezt szorgalmazta.
A kumulatív történelmi kibocsátások grafikonja. – Az Egyesült Királyság lakossága huszadakkora, mint Indiáé, mégis több szén-dioxidot bocsátott ki fosszilis tüzelőanyagokból. CarbonBrief, CC BY-NC-SA
A szén-dioxid-piacok mentőövet nyújthatnak a fosszilis tüzelőanyag-iparnak, lehetővé téve számukra, hogy “szén-dioxid-kiegyenlítést” igényeljenek, és folytassák a (majdnem) szokásos üzletmenetet. A Párizsi Megállapodás 6. cikkével kapcsolatos, a szén-dioxid-kereskedelem piaci és nem piaci megközelítéseiről szóló tárgyalások gyötrelmes sorozata hat év elteltével végre megállapodásra jutott. A legrosszabb és legnagyobb kiskapukat bezárták, de még mindig van lehetőségük az országoknak és a vállalatoknak arra, hogy kijátsszák a rendszert.
A COP-folyamaton kívül sokkal világosabb és szigorúbb szabályokra lesz szükség a vállalati szén-dioxid-kiegyenlítésekre. Ellenkező esetben a nem kormányzati szervezetek és a média számos leleplező cikkre számíthatunk az új rendszerben történő szén-dioxid-kiegyenlítésről, amikor újabb kísérletek fognak megjelenni a fennmaradó kiskapuk bezárására.
Egyértelmű, hogy a nagyhatalmú országok túl lassan haladnak, és politikai döntést hoztak arról, hogy nem támogatják mind az üvegházhatású gázok kibocsátásában, mind a finanszírozásban bekövetkező lépcsőzetes változást, hogy segítsék a jövedelemmel nem rendelkező országokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban és a fosszilis tüzelőanyagok korszakának átugrásában.
A lakosságuk és különösen az éghajlatvédelemért küzdő aktivisták azonban keményen nyomást gyakorolnak rájuk. Glasgow-ban hatalmas tüntetéseket láthattunk, mind az ifjúsági Fridays for Future felvonulás, mind a szombati Global Day of Action (Globális Akciónap) a vártnál jóval nagyobb létszámmal zajlott.
Ez azt jelenti, hogy a kampányolók és az éghajlati mozgalom következő lépései számítanak. Az Egyesült Királyságban az lesz a cél, hogy megakadályozzuk, hogy a kormány engedélyt adjon a Skócia északi partjainál lévő új Cambo olajmező kitermelésére.
További fellépésre lehet számítani a fosszilis tüzelőanyag-projektek finanszírozása ellen, mivel az aktivisták úgy próbálják csökkenteni a kibocsátást, hogy megfosztják az iparágat a tőkétől. Ha ezek a mozgalmak nem gyakorolnak nyomást az országokra és a vállalatokra, többek között az egyiptomi COP27 konferencián, nem tudjuk megfékezni az éghajlatváltozást és megvédeni értékes bolygónkat.
Rampasek, László A.
Forrás: The Conversation
„Nincsen ingyen ebéd.” – így szól a közgazdaságtan klasszikus tétele: egy, a jelenben meg nem…
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
