Semmi fontos, csak a világ megmentése a tét – Párizsi Klímakonferencia

Közeledik a párizsi klímakonferencia. Az EU ismét bedobja magát, de ezúttal sem biztos, hogy ennyi elég lesz.

Már csak néhány hét van a párizsi klímakonferenciáig, ahol a világ vezetői megpróbálják megfékezni az éghajlatváltozást. A cél, hogy „csak” legfeljebb két fokkal emelkedjen a Föld átlagos középhőmérséklete, mert ennél nagyobb növekedésnek már katasztrofális következményei lehetnek az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint.

Ebből lesz csak az igazi menekültválság

Az éghajlatváltozásnak lehet örülni, ha november közepén dönget a húsz fok, de a melegrekordok megdőlésének vannak bőven mellékhatásai (kérdezzük csak meg erről azokat a termelőket, akiknek a növényeit megbolondítja a mostani idő). A hőmérséklet-növekedés unalomig ismételt következményei az aszályok, éhínségek, hőhullámok és azokból fakadó egészségügyi problémák, ráadásul mindenféle éghajlati szélsőséget felerősít.

Az élelmiszer- és vízhiány miatt már most is háborúk törnek ki, és egyes becslések alapján akár több száz millió „klímamenekült” indulhat útnak, sorolta a következményeket Jávor Benedek európai parlamenti képviselő november 12-én egy budapesti konferencián. Magyarország fokozottan ki van téve a klímaváltozás hatásának, mert a modellek alapján egy foknyi globális átlaghőmérséklet-emelkedés 2-2,5-et jelenthet hazánkban.

Bele kellene húzni

Rossz hír, hogy a világ országai eddig messze nem ajánlottak fel elegendő kibocsátás-csökkentést a párizsi csúcsra a két fokos növekedés megelőzéséért. Eddig 156 országtól jöttek vállalások, ami az összes kibocsátás 92 százaléka. Feiler József, a, European Climate Foundation szakértőjének bemutatott adatai szerint ezek összesítve még elmaradnak a szükséges mennyiségtől, de az biztató lehet, hogy komoly szennyezők is beálltak a sorba, mint például Kína és India.

Lemaradóban az EU

Eközben mintha az Európai Unió „előörs-szerepe” kicsit mérséklődött volna Jávor Benedek szerint, aki az EP-ben a környezetügyért is felelős bizottság tagja. Hiába vannak ott az EU klímacéljai, vállalások nem olyan ambiciózusak, mint mondjuk tíz éve.

Az EU 2020-ra húsz százalékos csökkentést ígér az üvegházhatású gázok kibocsátására 1990-hez képest, húsz százalékkal növelné a megújulók arányát és húsz százalékkal növelné az energiafelhasználás hatékonyságát. 2030-ra már 40-27-27 százalékot vállalt be ezekre, de Jávor Benedek szerint nem jelent nagy előrelépést az új ígéret, az Európai Parlament szigorúbb célokat szeretett volna.

További probléma, hogy nem elég az EU-ban csökkenteni a kibocsátást, de a fejlődő országoknak nincs pénze ilyesmire. Ebben lenne fontos szerepe a világszintű Zöld Klíma Alapnak, de uniós részről „döcögősen mennek” a felajánlások.

Az EU „nagyjából üres kézzel” megy majd Párizsba

– jelentette ki Feiler József, holott 2020 utánra komoly pénzeket kell ígérni, és ebből Magyarországnak is ki kell vennie a részét.

Hogy áll ezzel Magyarország?

Hazánk komolyan veszi a klímaváltozást, egymilliárd forintot ajánlott fel az alapba és a többi EU-tagállamhoz hasonlóan mi is 40 százalékos kibocsátáscsökkentést vállalunk, közölte Lukács Ákos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klímapolitikai főosztályvezetője. Magyarország nagyon sikeres a kibocsátás-csökkentésben, 36 százaléknál járunk 1990-hez képest (igaz, arra nem tért ki, hogy ebben mekkora szerepe van a szocializmusból örökölt korszerűtlen iparágak leépülésének). Arra is felhívta a figyelmet, hogy hazánk csak az uniós üvegházhatású gázkibocsátás 1,4 százalékárt felel, miközben az EU részesedése is csak 9 százalék világszinten.

„A világnak tök mindegy, hogy abbahagyjuk vagy megkétszerezzük a kibocsátásunkat”, mert az egy közepes kínai városéval egyenlő, szemléltette ugyanezt Bart István, az Energiaklub társelnöke. Ettől függetlenül fontos odafigyelnünk a kérdésre, hogy lépést tudjunk tartani a világ fejlődésével és ne kerüljünk versenyhátrányba, de a kormány csak a szavak szintjén támogatja ezt. Amikor viszont konkrét döntések vannak, mindig másik irányba megy el, sőt, fékezi a magyar gazdaság klímabarát átalakítását. Példának hozta fel a nem szociális alapú, hanem mindenkire kiterjedő rezsicsökkentést, ami a gazdagokat pazarlásra ösztönzi, vagy az uniós energiahatékonysági támogatások visszavonását a lakosságtól.

A fogyasztókon is múlik

Bart Istvántól jutott kritika az EU-nak is.

Hiába vagyunk elfoglalva a hazai és uniós termelésű szén-dioxid mennyiségével, ha ezt csak azzal csökkentettük, hogy „áttoltuk” más országokba.

A fogyasztásunk nagyjából ugyanannyit állít elő, mint korábban, a légkörnek pedig édesmindegy, hogy Kínából vagy Magyarországról származik ugyanaz a szén-dioxid.

Forrás: INDEX