Soha nem volt ilyen meleg a tél Európában

Évről évre magasabbra húzódik az erdőhatár, és a felfelé költöző vörös rókák kiszorítják élőhelyükről a sarki rókákat. Két jel, ami mutatja a gyorsuló felmelegedést Svédország északi részén.

Lappföldön egyre nehezebb a rénszarvasok hagyományos legeltetése. A melegedés több esőt hoz, a vizes talajra letapadó zuzmókat nem tudják lelegelni a rénszarvasok. Sok gazda kézből eteti az állatokat, amik eddig a szabad legeléshez szoktak.

Az Antarktiszon a februári nyár az átlagosnál melegebb volt. Feljebb, Ausztráliában hidegebb, és a tél Európában enyhébb. Szibériában és Közép-Ázsiában jóval melegebb volt a februári átlagnál.

Az északi sarkvidék tengerein a jégborítás fogyni látszik. A tudósok számításai szerint februárban körülbelül 850 ezer négyzetkilométernyi jéggel volt kevesebb, mint amennyi ilyenkor szokásos. Ez Franciaország és Olaszország együttes területének megfelelő hiány.

A változás feltűnő az észak-svédországi Abisko környékén, ahol a nulla fok alatti évi átlaghőmérséklet az éghajlatváltozás miatt nulla fok fölé emelkedett. Bár 1960 óta mutatkoztak ingadozások, de összességében, a nulla fokos vonalhoz hasonlítva, emelkedett a hőmérséklet.

Riporterünk, Lindsey Rempel az Északi Sarkkörön túlra ment. A tél Abiskóban havat és jeget jelent, mínusz 15 Celsius-fokos hideggel. Az Északi Sarkkörön túli terület a fagy birodalma volt telente. Most azonban a hóréteg alatt már a változás jelei mutatkoznak.

Keith Larson klímakutató magyarázza el a jelenséget: „1913 óta méri a hőmérsékletet az itt működő meteorológiai állomás. De nincs szükség szerkezetekre, mert az itt élő fák is mutatják a hőmérséklet változását.”

A fák fejlődési üteme és a feljegyzett hőmérsékletek száz éven át mutatják, hogy Abisko környékén kétszer olyan gyors a felmelegedés, mint a globális átlag. Mivel több hó és jég olvad, kisebb fehér felület veri vissza a napsugarakat, így gyorsul a felszín melegedése, ezáltal az olvadás.

„Itt 2010 kivételével minden év melegebb 1989 óta. Ez nem azt jelenti, hogy nem hideg a sarkkörön túli tél, csak már nem olyan fagyos, mint korábban.” – teszi hozzá Keith Larson klimatológus.

Az Abiskói Nemzeti Park látogatóközpontjában egy kiállítás mutatja be a táj változását, ami hatással van az itt élő növény- és állatvilágra is.

A turistáknak is egy szemléletes példát szokott emlegetni Lo Fischer, a park munkatársa: „Északon a magasabb hegyvidék eddig a sarki rókák élőhelye volt, de a felmelegedés miatt feljebb húzódtak a vörös rókák is, kisebb területre szorítva a sarki rókákat.”

Abiskóban a helyieknek olyan változások is feltűnnek, amit mások nem érzékelnek. Például az erdőhatár jelentősen visszahúzódott. Évről évre, ahogy melegebb a hőmérséklet, egyre magasabban kezdődik az erdő a hegyeken.

Az őslakos lappok észak-svédországi közösségében él Tomas Kuhmunen. Azt tapasztalja, hogy a Finnországtól Norvégiáig húzódó Lappföldön egyre nehezebb a rénszarvasokat tartó gazdák élete: „Ez a mi kerületünk és szomszédaink téli legelője. Évről évre egyre foltosabb, folyamatosan ritkul.”

A hőmérséklet emelkedésével az eső is egyre több. A víz a zuzmót a földre tapasztja, a rénszarvasok nem tudják lelegelni, és éhen maradnak. Tomas ismer olyan gazdákat, akik maguk szedik a növényt, és kézből etetik az állatokat. Ez nem ideális a rénszarvasoknak.

Arra a kérdésre, hogy mit hoz a jövő, a gazda így válaszol: “Bizonytalanságot. Amikor számunkra új helyzetekben azt kérdezzük az idősebbektől, hogy mit tanácsolnak, széttárják a karjukat. Ők sem tudják.”

Az Északi Sarkkörön túl élők a következő generációk miatt aggódnak, látva a telek enyhülését. Attól tartanak, hogy a fagyos telek eltűnnek.

Forrás: Euronews