Migráció

1 milliárd ember is dönthet úgy, hogy hűvösebb helyekre vándorol

A globális felmelegedés milliárdokat fog kiszorítani az “emberi klímarésen” kívülre.

A világ 2,7 Celsius-fok és “fenomenális” emberi szenvedés felé tart, figyelmeztetnek a tudósok.

Lagos belvárosi piaci utcái. A szakértők szerint Nigériában az emberek nagy része kiszorul az emberi klímarésen kívülre. Fotó: peeterv/Getty Images/iStockPhoto

Egy tanulmány becslése szerint a globális felmelegedés emberek milliárdjait fogja kiszorítani abból az “éghajlati résből”, amelyben az emberiség évezredek óta virágzott, és ezzel soha nem látott hőmérsékletnek és szélsőséges időjárásnak teszi ki őket.

A világ a jelenlegi cselekvési tervekkel 2,7 Celsius-fokos felmelegedés felé halad, és ez azt jelentené, hogy 2030-ra 2 milliárd embernek kellene megtapasztalnia a 29 Celsius-fok feletti éves átlaghőmérsékletet, ami olyan szint, amelyen a múltban nagyon kevés közösség élt.

A tudósok szerint akár 1 milliárd ember is dönthet úgy, hogy hűvösebb helyekre vándorol, bár az éghajlati résen belül maradó területeken továbbra is gyakrabban fordulnának elő hőhullámok és aszályok.

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fok alatt tartására irányuló sürgős intézkedések azonban 80%-kal, 400 millióra csökkentenék az éghajlati résen kívülre szorult emberek számát.

Az elemzés az első a maga nemében, és minden polgárt egyformán tud kezelni, ellentétben az éghajlati válság okozta károk korábbi gazdasági értékeléseivel, amelyek a gazdagok felé irányultak.

A nagy népességű és már most is meleg éghajlatú országokban a legtöbb ember az emberi klímarésen kívülre kerül, a legsúlyosabb változásokkal India és Nigéria szembesül. India már most is szenved a szélsőséges hőhullámoktól, és egy nemrégiben készült tanulmány szerint az 1991-2018 közötti nyári hőség okozta halálesetek több mint egyharmada az ember okozta globális felmelegedés közvetlen következményeként következett be.

Az új kutatást vezető Tim Lenton professzor az Exeteri Egyetemről (Egyesült Királyság) elmondta: “A globális felmelegedés költségeit gyakran pénzügyi értelemben fejezik ki, de tanulmányunk rávilágít az éghajlati vészhelyzet kezelésének elmulasztása miatt felmerülő fenomenális emberi költségekre.”

“A gazdasági becslések szinte mindig a gazdagokat értékelik jobban, mint a szegényeket, mivel nekik több a vesztenivalójuk, és hajlamosak a most élőket a jövőben élőkkel szemben értékelni. Mi ebben a tanulmányban minden embert egyenlőnek tekintünk.”

A kínai Nanjingi Egyetem professzora, Chi Xu, aki szintén tagja a kutatócsoportnak, elmondta: “Az ilyen magas hőmérsékleteket [a fülkén kívül] olyan problémákkal hozták összefüggésbe, mint a megnövekedett halálozás, a csökkent munkatermelékenység, a kognitív teljesítmény csökkenése, a tanulás károsodása, a terhesség kedvezőtlen kimenetele, a terméshozam csökkenése, a konfliktusok növekedése és a fertőző betegségek terjedése.”

A hollandiai Wageningeni Egyetem professzora, Marten Scheffer, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint az éghajlati résen kívülre szorultak megfontolhatják, hogy hűvösebb helyekre vándoroljanak: “Nem csak több tízmillió ember migrációja, hanem akár egymilliárdról is szó lehet”.

A vadon élő állatok és növények éghajlati réseinek gondolata jól ismert, de a Nature Sustainability című folyóiratban megjelent új tanulmány (.PDF) azonosította azokat az éghajlati feltételeket, amelyek között az emberi társadalmak virágzottak.

Megállapította, hogy a legtöbb ember olyan helyeken élt, ahol az éves átlaghőmérséklet 13C vagy 25C körül szóródott. Az ezeken kívüli feltételek túl melegek, túl hidegek vagy túl szárazak, és magasabb halálozási arányokkal, alacsonyabb élelmiszertermeléssel és alacsonyabb gazdasági növekedéssel járnak.

“Az éghajlati rés leírja, hogy az emberek hol virágoznak és virágoztak évszázadokon, ha nem évezredeken át a múltban” – mondta Lenton. “Ha az emberek kívül vannak [a fülkén], akkor nem virágoznak.”

Scheffer szerint: “Meglepődtünk, hogy az emberek milyen élesen korlátozottak maradtak, amikor az éghajlathoz viszonyított elterjedésükről van szó – ez egy alapvető dolog, amire rátettük a kezünket.”

A tudósok ezután éghajlati és populációs modellek segítségével megvizsgálták az emberek számának valószínű jövőbeli változásait az éghajlati résen kívül, amelyet úgy határoztak meg, mint a 29 Celsius-fokos éves átlaghőmérséklet felett.

A kutatók szerint 60 millió ember él a résen kívül, és van kitéve a veszélyes hőségnek. De a globális hőmérséklet minden egyes 0,1 Celsius-fokos emelkedésével az ember okozta globális felmelegedés ma már tapasztalható 1,2 Celsius-fokos szintje fölött további 140 millió ember kerül a résen kívülre.

Ha a globális hőmérséklet továbbra is 2,7C felé emelkedik, akkor a felmelegedés a növekvő világnépességgel együtt 2030-ra 2 milliárd, 2090-re pedig 3,7 milliárd embert jelent majd a fülkén kívül.

A legrosszabb forgatókönyv szerint, ha az éghajlat a vártnál érzékenyebben reagál az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésére, a globális hőmérséklet 3,6C-kal emelkedne, és a világ népességének csaknem fele az éghajlati résen kívül maradna.

A kibocsátások gyors és mély csökkentése a felmelegedés 1,5C-on tartása érdekében jelentősen csökkentené a résen kívüli emberek számát – állapították meg a kutatók. Indiában például 90 millió ember élne 29C feletti átlaghőmérséklet mellett, szemben 600 millióval, ha a globális hőmérséklet 2,7C-ra emelkedne. További országok, amelyeket súlyosan érintene a magas hőmérséklet, Indonézia, a Fülöp-szigetek és Pakisztán.

Lenton szerint a tanulmány kiemeli az éghajlati vészhelyzet “hatalmas egyenlőtlenségét”, mivel az alacsony kibocsátású emberek szenvedik el a legnagyobb változásokat a szélsőséges hőségnek való kitettségben.

Szerinte a magas hőmérséklethez való alkalmazkodás legpraktikusabb és legközvetlenebb lehetősége a városok zöldfelületeinek növelése: “Ez 5 Celsius-fokot csökkenthet a szélsőséges hőmérsékletből, és árnyékot adhat – ez óriási dolog.”

Dr. Richard Klein, a svédországi Stockholmi Környezetvédelmi Intézet munkatársa, aki nem tagja a kutatócsoportnak, elmondta: “Amit ez a tanulmány nagyon jól mutat, az az éghajlatváltozás által okozott közvetlen emberi szenvedés – a fülkén kívül élni szenvedést jelent az elviselhetetlenül meleg és esetleg párás éghajlat miatt.”

Dr. Laurence Wainwright az Oxfordi Egyetemről (Egyesült Királyság) elmondta: “Az emberek megszokták, hogy bizonyos területeken, bizonyos hőmérsékleten élnek. Amikor a dolgok megváltoznak, komoly problémák merülnek fel, akár a fizikai egészség, akár a mentális egészség, akár a bűnözés és a társadalmi nyugtalanság szempontjából”.

Forrás: The Guardian | Damian Carrington


rampi

Recent Posts

Szén-dioxid kibocsátás és oxigénkoncentráció

Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…

8 óra ago

A ‘fenntartható’ nem fenntartható: az ESG talpraállítása

A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…

6 nap ago

*** Extrém FIGYELMEZTETÉS ***

Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…

2 hét ago

Éghajlatváltozás és az egyre nagyobb szerepű karbonsemlegesség

Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…

2 hét ago

A túlnépesedés még mindig óriási probléma

A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…

4 hét ago

Az éghajlatkutatók egy része sem tudja, hogy mi van?

Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…

4 hét ago