A fecskék rovarokat esznek, az emberek meg fecskéket

Hová tűntek a fecskék? Európai fecskék százmillióit ejtik csapdába olcsó kínai hálókkal Észak-Afrikában étkezési célra.

Napjainkban egyre nagyobb aggodalommal teszik föl a nyugtalanító kérdést Európa-szerte, hogy hová tűntek a fecskék?

A fecskék egy hihetetlen, veszélyes utazás során érkeznek ide sivatagokon, hegyeken és tengereken át, hogy kihasználják az itteni hosszú nappalokat a szaporodásukhoz. Csupán rovarokra van szükségük, és némi sárra a fészekrakáshoz, azok javításához. Ám napjainkban egyre nagyobb aggodalommal teszik föl a nyugtalanító kérdést Európa-szerte, hogy hová tűntek a fecskék?

Rovarok és sár van bőven, de fecskék alig. Szóval mi történt, és miért?

Az emberek mindenfélére gondolnak, például arra, hogy a rovarirtószerek felhalmozódnak bennük és megmérgezik őket, vagy hogy a klímaváltozás miatt eltolódott egymáshoz képest a rovarok és a fecskék párzási ideje, ezért nem akkor van bőség a rovarokból, amikor kellene. Talán ezek is szerepet játszanak a fecskék eltűnésében, ám van egy jóval egyszerűbb és prózaibb ok…

A vándormadarainkat tömegesen ejtik el, ahogy délre repülnek ősszel, illetve északra tavasszal

Az egyszerű igazság az, hogy a vándormadarainkat tömegesen ejtik el, ahogy délre repülnek ősszel, illetve északra tavasszal, az állatvédők pedig még képtelenek voltak érdemben tenni ellene. Észak-Afrikában olcsó kínai ködhálókat feszítenek ki magas póznák közé, így több százmillió vándormadarat fognak el és adnak el élelmiszerként. Pontos számokat nehéz találni, de csak Egyiptomban akár 140 millió vándormadarat ejtenek el, miközben megpróbálnak átrepülni az országon.

Egy újabb példája annak, hogy a távoli tájak népességrobbanása súlyos negatív hatással van az itteni viszonyokra. Az élelmiszer világpiaci árának emelkedése, és a fecskék eltűnése is egy-egy újabb ok, hogy a magyarok jól felfogott érdeke támogatni a fogamzásgátlás elérhetővé tételét idehaza és a fejlődő országokban egyaránt.

Egy német TV általi nyomozás becslése alapján a ködhálókat 700 kilométer hosszan húzták föl az Egyiptomi partok mentén és a Nílus völgyében, amik számos madárfajt csapdába ejtenek, a sárgarigótól kezdve a poszátákig.

Hasonló vérontás zajlik Libanonban, Marokkóban, és a legtöbb Észak-Afrikai országban. Persze az emberek régóta ejtenek csapdába és vadásznak madarakra és más állatokra. A fáraók ideje óta az afrikai vándormadarakat igyekeztek elfogni és megenni primitív csapdák és mész segítségével, mely utóbbit a növényekre és épületekre kenik, hogy beleragadjanak a megpihenni vágyó madarak.

De a dolgok mára megváltoztak. A madárfogás túlhaladt a fenntartható szinten, és már-már ipari jelleggel űzik, köszönhetően a finoman szőtt, könnyen hozzáférhető és elképesztően olcsó, Kínában gyártott műanyag hálóknak. A madarak csapdába ejtése egyre inkább hasonlít a tengeri halászathoz.

Még ha a fecskék és a füstifecskék képesek is kikerülni a hálókat, lőnek is rájuk. Amikor pedig egy oázisban megpihennének, ott a mészbe ragadás veszélye. A gébicsek, poszáták, kakukkok, légykapók és hantmadarak mind veszélyben vannak. Egyik-másikat nem is ölik meg azonnal; eltörik a szárnyukat, és élve viszik a kereskedőkhöz, akik a halal hagyománynak megfelelően vágják el a torkukat, aztán olcsón eladják.

Pontos számokat nehéz találni, de csak Egyiptomban akár 140 millió vándormadarat ejtenek el, miközben megpróbálnak átrepülni az országon.

És bár ezek a madarak aprónak tűnnek a csirkékhez és pulykákhoz képest, van rájuk kereslet, mert sok az ember, és továbbra is zajlik népességrobbanás. A közönséges fürj arrafelé ínyencségnek számít így egyetlen példányért akár néhány ezer forintnak megfelelő összeget is adnak, a sárgarigót pedig hagyományosan potencianövelőnek tartják. Még a legkisebb madarakat is teletömik exotikus gyógynövényekkel, és eladják éttermeknek.

Elképzelhető, hogy a vándormadarak útját természeti erők akadályozzák, mint az egyre erősebb tengeri vagy szárazföldi viharok. De kétségtelen, hogy az elmúlt évekbe ugrásszerűen megnőtt a madárfogó hálók száma, és elképzelhető, hogy emiatt örökre megszakadt az útjuk, mert elpusztultak.

A kínai gazdaság jórészt olcsó termékek exportján alapul, de ez a termékvonal most hozzájárult egy ökológiai katasztrófához. A népességrobbanás sújtotta Észak-Afrikai országok lakói nem gonoszságból fogják el a madarakat. Nekik is enniük kell, és valamiből meg kell élni, így kihasználják a kínálkozó lehetőségeket.

A fejlett országok felelőssége, hogy a szegény országokban (is) biztosítsa a fogamázásgátlási lehetőségeket, hogy minél előbb megálljon a népességrobbanás. Persze, ezt a problémát már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna oldani, de jobb későn, mint soha. Európában pedig célszerű volna minimalizálni a rovarirtóhasználatot, hogy legalább az idáig eljutott énekesmadarakban ne halmozódjon fel az a sok méreg. A kiskertek tulajdonosai is dönthetnek úgy, hogy áttérnek a környezetbarát növényvédelemre.

Kántor Sztella Nóra
Forrás: https://www.dailymail.co.uk/news/article-6993621/Where-swallows-gone.html