A jelenlegi világjárvány számos súlyos következménnyel járt, de arra is emlékeztetett, hogy a globális kihívásokkal szembenézve nemzetközi együttműködésre van szükség. A folytatódó környezetpusztítás valószínűleg növelni fogja a jövőbeli járványok kockázatát. A népességnövekedés az egyik fő hajtóereje a természetbe való folyamatos behatolásnak, és mint ilyennel foglalkozni kell.
Fotó: Studio Incendo.
2020 kétségtelenül a COVID-19 éve volt. A világjárvány beárnyékolta az emberi túlnépesedés fantomfenyegetését és az általa okozott hatalmas globális egészségügyi, környezeti, politikai, gazdasági és társadalmi következményeket, mindenekelőtt az éghajlatváltozást [1,2,3]. Amellett, hogy a COVID-19 világjárvány eddig 3 millió ember halálát okozta [4], valamint súlyos gazdasági veszteségeket okozott, és közvetlenül és közvetve egész népcsoportok testi és lelki egészségét érintette, a vírus nyugtalanító tükröt emelt ránk és társadalmunkra.
Megmutatta, hogy az emberiség által elért technológiai fejlődés és általános haladás ellenére mennyire alapvetően felkészületlenek voltunk a globális fenyegetéssel szemben. Ami még rosszabb, megmutatta, hogy mennyire fegyelmezetlenek, sőt engedetlenek vagyunk mint polgárok, akik nem hajlandók követni a hatóságok és szakértők jóindulatú ajánlásait (azaz a választható társadalmi távolságtartást, a maszkok és légzőkészülékek viselését és a fokozott higiéniát) [5]. A világjárvány rávilágított arra, hogy mennyire nagyra értékeljük egyéni szabadságjogainkat, olyannyira, hogy a közjó érdekében nem vagyunk hajlandóak személyes nehézségeket elviselni; például, hogy mennyire nem vagyunk hajlandóak korlátozni magunkat szabadidős tevékenységeinkben a kiszolgáltatott, magas kockázatú csoportokkal való szolidaritásból. Mennyire szeretnénk azt hinni, hogy az értelem korában élünk, miközben az irracionálistól a hazugságig mindent elhiszünk – mítoszokat, előítéleteket és álhíreket. Hogy a véget nem érő gazdasági növekedés és pénzügyi haszon hajszolásában mennyire hajlandóak vagyunk kockáztatni saját magunk és mások, például munkaadóink és alkalmazottaink életét és egészségét [6].
Mégis, hosszú távon nézve történelmünknek ez a nehéz időszaka hasznos lehet: segített feltárni a magunkkal és jelenlegi társadalmunkkal kapcsolatos negatív jelenségeket, és felismerni hibáinkat és gyengeségeinket, hogy amikor egy újabb fenyegetés éri civilizációnkat, legyen az vírusos, földönkívüli vagy más, talán még ennél is fenyegetőbb és halálosabb, jobban fel tudjunk készülni. Ez a nehéz időszak abban is segít, hogy felismerjük, hogy a környezetnek nincsenek határai, és ami a világ egyik régiójában történik, az kihat a többire is. A vírus nem tiszteli az államhatárokat, a különböző politikai ideológiákat, a vallási és kulturális különbségeket. Különbségeink ellenére a globalizált világban az emberiség lényegében egy szervezet, vagy más szóval az emberiség szintén határok nélküli. Ezért a vírus fontos emlékeztetője annak, hogy a globális kihívások leküzdéséhez nemzetközi együttműködésre van szükség.
Az emberiség egységének felismerése és az ebből következő globális együttműködés szükségessége elengedhetetlen, mert az új, világjárvány méretű betegségkitörések szinte matematikai bizonyosságot jelentenek, ha az emberiség nem javítja a természettel való kapcsolatát [7]. Több tudományos hatóság, valamint nemzetközi szervezet, köztük az ENSZ és a WHO is figyelmeztetéseket adott ki arról, hogy a természet túlzott kiaknázása, különösen az erdőirtás, a vadon élő állatok kereskedelme és az állattenyésztés révén, hogyan táplálja ezt és a hasonló emberi egészségügyi válságokat [8].
Novemberben a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platform (IPBES) kiadta az “IPBES Workshop on Biodiversity and Pandemics” című nagyjelentőségű jelentését, amely szerint az emberi fogyasztás, a kereskedelem és a világ népességének exponenciális növekedése a világjárványok megnövekedett kockázatához vezet, és évente több mint öt új betegség jelenik meg az emberekben [9]. Peter Daszak, az IPBES workshop elnöke szerint: „Nincs nagy rejtély a COVID-19 pandémia, vagy bármely más modern világjárvány okát illetően. Ugyanazok az emberi tevékenységek, amelyek az éghajlatváltozást és a biológiai sokféleség csökkenését mozgatják, a környezetünkre gyakorolt hatásuk révén a pandémiakockázatot is növelik” [9].
Szinte az összes ismert közelmúltbeli világjárvány és újonnan megjelenő betegség, köztük az Ebola, a Zika, a Nipah-encephalitis, az influenza, a HIV/AIDS és a COVID-19 zoonózis, amely a vadon élő állatok, a haszonállatok és az emberek közötti szoros kapcsolat miatt terjed [9]. A népességnövekedés, a megnövekedett jólét és fogyasztás a hústermékek termelésének növekedéséhez vezet. Az előrejelzések szerint 2030-ra a globális középosztály várhatóan eléri az 5,3 milliárd főt, azaz kétmilliárddal több húskészítményt fogyaszt [10]. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a húskészítmények fogyasztása a növekvő számú emberi fogyasztó hatására az évszázad közepére várhatóan megduplázódik [10], ami növeli az új járványok kockázatát (Amennyiben nem omlik össze teljesen ez a civilizáció! – a szerk.).
Az intenzív mezőgazdaság, amely az állatokat közelebbi kapcsolatba hozza az emberekkel, olyan környezetet teremt, amely lehetővé teszi az új vírusok könnyebb átvitelét az állatokról az emberekre. A globális mezőgazdaság még e nélkül is a Föld lakható területének felét használja. Mi több, az ember természetes élőhelyekre való terjeszkedésének, az urbanizációnak és a globalizációnak a hármas fenyegetése együttesen növeli az új vírusoknak való kitettséget. Először is, a növekvő népesség azt jelenti, hogy az emberek új területekre terjeszkednek, ahol fertőzött fajokkal találkozhatnak. Ezt követően az emberek vidéki területekről a városokba költözése növeli a városi népsűrűséget, és a városokban és megavárosokban élő nagy emberi populációk ideális feltételeket jelentenek a betegségek terjedéséhez. Végül pedig a globalizáció a népesség szorosabb kapcsolatát eredményezi, és a nagyobb és gyorsabb mozgásuk az országokon belül és az országok között azt jelenti, hogy a betegségek gyorsabban és szélesebb körben terjedhetnek, amint annak idén is tanúi lehettünk.
Az IPBES ahelyett, hogy pusztán a kárelhárítási stratégiára támaszkodna, a világjárványok kialakulásának megelőzésére szólít fel, ami gazdaságosabb is. A jelentés szerint a vadon élő állatok kereskedelmének és a földhasználat változásának csökkentésén alapuló globális megelőző intézkedések két nagyságrenddel kevesebbe kerülnének, mint a COVID-19 világjárvány által okozott károk [9]. A megelőző intézkedések terén elért eredményeink azonban nem jók: Olivia Nater, a Population Matters munkatársa rámutatott, hogy nyilvánvalóan képtelenek vagyunk cselekedni, amíg nem késő, és ez minden környezeti válságra igaz, amivel napjainkban szembesülünk, az éghajlatváltozástól kezdve a hatodik tömeges kihalásig [8].
Az IPBES-jelentés arra figyelmeztet, hogy a becslések szerint 1,7 millió, jelenleg fel nem fedezett vírus létezik emlősök és madarak gazdaszervezeteiben, amelyek közül 540 és 850 ezer között van, és ezek potenciálisan megfertőzhetik az embert [9]. Nagy a veszélye annak, hogy a megelőzéssel szemben a reakció előnyben részesítése oda vezet, hogy az emberek a veszélyre válaszul a vadon élő állatok és az állatállományok populációit irtják, ami a világuralomra irányuló pusztító tendenciáinkat képviseli. Az ilyen reakciók keserű iróniát jelentenek. Ezt a világjárványt, csakúgy, mint a korábbiakat, a természet és annak biológiai sokfélesége, a növény- és állatvilág iránti tiszteletlenségünkkel idéztük elő [8]. Metaforikusan azt mondhatjuk, hogy a vírus bosszúját saját magunkon vettük.
Decemberben Antonio Guterres ENSZ-főtitkár “A bolygó helyzete” című beszédében így fogalmazott: „Az emberiség háborút folytat a természet ellen. Ez öngyilkosság. A természet mindig visszavág – és ezt már most is egyre nagyobb erővel és dühvel teszi. A biológiai sokféleség összeomlóban van. Egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye. Az ökoszisztémák a szemünk láttára tűnnek el… Az emberi tevékenység a káosz felé való süllyedésünk gyökere. De ez azt jelenti, hogy az emberi cselekvés segíthet megoldani a problémát” [12].
Az IPBES más nemzetközi testületekkel és a legújabb tudományos szakirodalommal együtt a hústermelés és -fogyasztás csökkentését, a vadon élő állatok és növények kereskedelmének mérséklését és a biológiai sokféleség jobb védelmét sürgeti. Emellett nagyobb beruházásokat sürget a nemek közötti egyenlőség, a családtervezési módszerekhez és szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés, valamint az oktatás, beleértve a környezeti nevelést is [9]. Ez azonban csak a kezdet. Többet kell tennünk: Ez a világjárvány paradigmaváltást jelenthet a gondolkodásunkban. Ahogy Olivia Nater a 2020-ra reflektáló cikkében megállapította: „A természet nem azért létezik, hogy kihasználjuk és elpusztítsuk – mi csak egy vagyunk a milliónyi egymással kapcsolatban álló faj közül, amelyek túlélése az egészséges környezettől függ” [8].
További háborút keresni és keményebben visszacsapni a természet ellen pontosan nem az, amit tennünk kellene. Ezt a háborút csak úgy “nyerhetjük meg”, ha leállítjuk. Véget kell vetnünk a fajok közötti népirtásnak, amit elkövetünk, és fel kell hagynunk a minket körülvevő és támogató környezetünk pusztításával. Vissza kell vonulnunk bizonyos pozíciókból, amelyeket erőszakkal hódítottunk el a természettől, és vissza kell adnunk a teret más fajok számára, hogy újra virágozhassanak. Visszavonulásunk lehetővé teszi számunkra, hogy fegyverszünetre és végül békére törekedjünk a természettel és annak fajaival: egy olyan forgatókönyv, amelyben mindenki nyer. Az ellenkező stratégia, azaz az emberek folyamatos “támadása” a természet ellen, és populációik, termékeik és szemetük elterjedése apokaliptikus mind az emberiség, mind a természet számára.
Sokan egyetértenének Joshua Lederberg Nobel-díjas biológussal, aki szerint az ember további uralmának egyetlen legnagyobb fenyegetése ezen a bolygón a vírus. Ez a híres idézet kiterjeszthető úgy is, hogy az élet fennmaradását ezen a bolygón fenyegető legnagyobb veszélyt az ember jelenti (inkább ő, mint a nő). Végül Lederberg idézete kiterjeszthető úgy is, hogy az emberiség fennmaradását ezen a bolygón fenyegető legnagyobb veszélyt az emberiség jelenti. A kör ezzel bezárult.
Ha sikeresen megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat és életmódunkat, ha tiszteletet, empátiát és előrelátást tanúsítunk a természet és az azzal összefüggő fajok iránt, és ha sikerül észszerű harmóniát találnunk az emberiség, annak hosszú távú fenntartható fejlődése és a természet között, akkor új reményt kapunk egy valóban fenntartható jövőre mindenki számára.
Ahogy Antonio Guterres megjegyezte, az emberi tevékenység segíthet megoldani a problémáinkat. Azt kell mondanunk, hogy
Bár más intézkedések (autómentes életmód, repülőjáratok elkerülése, zöld energia használata, vegetáriánus életmód stb.) fontosak, ezek csak akkor válnak igazán működőképessé, ha elsősorban a szaporodást korlátozzuk. Hogy egyértelmű legyen,
Bizonyára abszurdnak tűnhet, hogy közvetlenül azután, hogy 3 millió ember halt meg a COVID-19-ben, a születésszám csökkentésére szólítsunk fel, de a nagyobb kép felé kell tekinteni, és meg kell érteni, hogy az emberi népesség évente több mint 80 millió emberrel növekszik. Ez az összehasonlítás segíthet elismerni növekedésünk nagyságát és fenntarthatatlanságát (különösen, ha összehasonlítjuk más fajok meredek csökkenésével) [1,2].
Szerző: Jan Greguš (Cseh Köztársaság)
Rampasek, László A.
Hivatkozások:
[1] Kendall H. World Scientists’ Warning to Humanity. 1992. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://www.ucsusa.org/sites/default/files/attach/2017/11/World%20Scientists%27%20Warning%20to%20Humanity%201992.pdf
[2] Ripple. W. J. World Scientists’ Warning to Humanity: A Second Notice. Bioscience. 2017. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://academic.oup.com/bioscience/article/67/12/1026/4605229
[3] Ripple. W. J. World Scientists’ Warning of a Climate Emergency. Bioscience. 2019. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://academic.oup.com/bioscience/article/70/1/8/5610806
[4] World Health Organization (WHO). WHO Coronavirus Disease (COVID-19) Dashboard. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://covid19.who.int/
[5] Centers for Disease Control and Prevention (CDC). How to Protect Yourself & Others. 2021. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://www.cdc.gov/coronavirus/2019-ncov/prevent-getting-sick/prevention.html
[6] Greguš J. Pandemics and Populations. The European Journal of Contraception and & Reproductive Health Care. 2021. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/13625187.2020.1870952?src=recsys
[7] Qui J. How China’s ‘Bat Woman’ Hunted Down Viruses from SARS to the New Coronavirus. Scientific American. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://www.scientificamerican.com/article/how-chinas-bat-woman-hunted-down-viruses-from-sars-to-the-new-coronavirus1/
[8] Nater O. What COVID-19 Has Taught Us About Our Relationship With Nature. Population Matters. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://populationmatters.org/news/2020/12/18/what-covid-19-has-taught-us-about-our-relationship-nature
[9] Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services (IPBES). IPBES Workshop on Biodiversity and Pandemics. Executive Summary. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://ipbes.net/sites/default/files/2020-12/IPBES%20Workshop%20on%20Biodiversity%20and%20Pandemics%20Report_0.pdf
[10] Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO). Meat & Meat Products. 2019. [cited 2021 Apr 20] Available from: http://www.fao.org/ag/againfo/themes/en/meat/home.html
[11] Nater O. Population Growth and Environmental Destruction Fuel Deadly Diseases. Population Matters. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://populationmatters.org/news/2020/03/13/population-growth-and-environmental-destruction-fuel-deadly-diseases
[12] Gutteres A. Secretary-General’s Address at Columbia University: The State of the Planet. United Nations Secretary-General. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://www.un.org/sg/en/content/sg/speeches/2020-12-02/address-columbia-university-the-state-of-the-planet
[13] Greguš J. Guillebaud J. Doctors and Overpopulation 48 Years Later: A Second Notice. The European Journal of Contraception and & Reproductive Health Care. 2020. [cited 2021 Apr 20] Available from: https://www.tandfonline.com/eprint/FJD4XGYEB8WR4EDMM3EG/full?target=10.1080/13625187.2020.1821356
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
