A legetikusabb ajándék: A fenntartható demográfiai jövő felé

A demográfiai változások nem azonnaliak, hanem hosszú ideig tartanak. Az eredetileg a The Ecological Citizen című lapban megjelent cikkében Joe Bish amellett érvel, hogy a népesedési vitát úgy kell átfogalmazni, mint a hosszú távon fenntartható civilizáció elérésének elengedhetetlen feltétele, nem pedig mint a rövid távú célok elsődleges prioritását.

Fotó: Stephen Leonardi

A népesedésre összpontosító aktivisták, finanszírozók és nem kormányzati szervezetek a már folyamatban lévő túllövés közepette tevékenykednek. Ennek a valóságnak az elfogadása és az erre épülő üzenetek kialakítása jelentősen segíthet abban, hogy a népesedési érdekérvényesítés nyilvános arculatát a jövőben optimalizáljuk.

Mostantól kezdve a népesedési aktivistáknak a generációk közötti narratívát kell előremozdítaniuk, amikor az emberi népesség méretének és növekedésének ökológiai relevanciáját magyarázzák. A népesedési beavatkozásokat etikai szükségszerűségként és hosszú távú projektként kell megfogalmazni, hogy javítsák a jövő generációk esélyeit a bolygónkkal való fenntartható életmód kialakítására. A népesedési beavatkozásokat továbbra is úgy kell beállítani, mint amelyek globális szinten azonnali és jelentős demográfiai hozadékot tudnak termelni – vagy mint az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságok rövid távú enyhítésének vitathatatlanul elsőbbséget élvező intézkedéseit -, és nemcsak hosszútávú értelme van.

A népességnövekedés megállításához szükséges feltételek megteremtése és a teljes népességnövekedés minimalizálása az esetleges globális csúcspont előtt továbbra is a két legfontosabb népesedési célkitűzés. Amint elérkezik a csúcspont, és a népesség természetes módon csökkenni kezd, a népességtudatos környezetvédők számára új üzenetekkel és PR-kihívásokkal kell szembenézniük. De ez még messze van. Még a legoptimistább előrejelzések is csak a 2050-es vagy 2060-as évekre prognosztizálják a népességnövekedés végét, és azok, amelyek ezt teszik, heroikus folyamatos munkát feltételeznek a termékenység további csökkenése érdekében. Természetesen ez a kellemetlen igazság nem fogja megakadályozni az antropocentrikus közgazdászokat és politikusokat abban, hogy magasabb születési rátát követeljenek, és a termékenység további csökkenésével egyenesen pánikra számíthatunk részükről.

De az ökológiailag tájékozottak számára érzelmileg nehéz beismerni, hogy a globális demográfiai trendek – bármilyen nem disztópikus forgatókönyv szerint – nem fordíthatók meg egy pillanat alatt. Minden egyes múló pillanatban azt látjuk, hogy az élő Föld szörnyen szenved. Gyorsan, erőteljesen és határozottan akarunk beavatkozni. A népesség tekintetében azonban a “gyorsaság” fogalma évtizedekre terjed ki. Valószínűleg legalább 30 vagy 40 évbe telik, amíg a népességnövekedés megáll – és az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a biológiai sokféleségnek a válságát jóval korábban nagyrészt meg kell oldani.

Azzal, hogy szemléletünkben és üzeneteinkben lemondunk a közvetlenség érzéséről, a népesedési aktivisták teljes mértékben gazdagodhatnak abban a képességükben, hogy a jövőbeni globális fenntarthatóság vízióit felvázolják.

Emellett pontosan azt a platformot adják, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megduplázzuk a népesedési programokat és a közoktatást, mivel az emberiség jövőbeli népességszámának meghatározásában a legkritikusabb tényezők a mai családméretre vonatkozó döntések. Vannak jól ismert, megfizethető és progresszív módszerek a családméret csökkentésére.

Egyetértek Oswald Spenglerrel: az optimizmus egyenlő a gyávasággal. Ökológiai szempontból nincs miért optimistának lenni. A pozitív gondolkodás ereje viszont más. Ez nem naivitás; valójában a valóság teljes és józan számbavételén alapul. A Föld fenntartható eltartóképességéhez viszonyított emberi népesség nagyságát tekintve a valóság az, hogy katasztrófában élünk. Ez a helyzet sajnálatos, tragikus, frusztráló és felháborító – de az előremutató, népesedéssel kapcsolatos programokra való felhívásoknak, és az ezekhez szükséges kellő közvéleményi támogatás megszervezésének túl kell lépnie az elítélendő dolgok elítélésén. A leendő támogatóknak pozitív érzelmi kötődést kell kialakítaniuk egy jobb, fenntartható demográfiai jövő gondolata iránt.

A 21. század végének és a 22. század elejének emberei és teremtményei számára a legetikusabb ajándék, amit adhatunk, az egy esély. A népesség területén ez azt jelenti, hogy generációkon átívelő munkával biztosítjuk az emberek sokkal kisebb, ökológiailag megfelelőbb méretű létszámát.

Joe Bish a Population Media Center (Népesedési Médiaközpont) témavédelmi igazgatója. Ez a cikk eredetileg a The Ecological Citizen című lapban jelent meg.

Forrás: The Overpopulation Project