Tina Rothery a kőolajkitermelés elleni aktivista, és a Zöld Párt brit társelnöki posztjára pályázik.
Rupert Read filozófiát tanít a Kelet-Angliai Egyetemen.
Ez nem egy kívánságlista, ez a puszta minimum.
A COP26 kritikus jelentőségű az emberiség történetében. Az eredetileg 2020-ra tervezett csúcstalálkozónak a párizsi megállapodás elérése óta a legfontosabb COP-nak kellett volna lennie, és a jogszabály végrehajtásáról kellett volna szólnia. A Covid-19 világjárvány miatt azonban elhalasztották. Így egy év maradt COP nélkül, egy olyan év, amelyet nem engedhetünk meg magunknak. Ezért a 2021-es csúcstalálkozó fontosabb, mint valaha.
A Covid utáni újraindítás fogja meghatározni az egész évtized gazdasági paramétereit, és ezentúl eldönti, hogy az emberiség a tömeges ökocídium és önpusztítás, vagy a fellendülés felé vezető úton halad-e tovább. Ez még nagyobb jelentőséget ad a csúcstalálkozónak. Kihasználja-e az emberiség a 2020-as átmeneti kibocsátáscsökkentést és az új munkamódszereket? Vagy visszatér a megszokott kerékvágásba, és elszalasztja ezt az utolsó esélyt?
Az alábbiakban a COP26-on résztvevőkkel szemben támasztott alapvető követelések következnek. Ez nem kívánságlista, ez a minimum. Ha ezeket a szerény követeléseket nem teljesítik, akkor a COP26 kudarcot vallott. Ez az abszolút csontváza annak, amiről a “nemzetközi közösségnek” ősszel meg kell állapodnia.
A csúcstalálkozónak a szakpolitikákról és azok végrehajtásáról kell szólnia, nem pedig egyszerűen arról, hogy új célokról állapodjunk meg. A részleteket a különböző kormányoknak kell majd rendezniük, de a COP26-nak egy sor területen – például a közlekedés, az energia és a mezőgazdaság területén – közös kötelezettségvállalásra van szüksége.
Mivel az ember által okozott éghajlatváltozás valójában gazdasági okokra vezethető vissza, az éghajlati válság a világgazdaságban jelentős változásokat igényel. Ezért a kormányoktól kötelezettségvállalásokra van szükségünk, hogy a COP26 határozatainak megfelelően fognak cselekedni, valamint olyan intézményekre vonatkozó célokra, mint az IMF, a Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet, amelyek mindhárman még mindig az ENSZ rendszerén kívül állnak, beleértve azt is, hogy nyitottnak kell lenniük arra, hogy új szervek váltsák fel őket.
A másik mód, ahogyan az éghajlatot a gazdasági menetrendbe kellene kapcsolni, a gazdasági “fellendülési” csomagok környezetbarátabbá tétele. A csúcstalálkozón a kormányoknak alá kell írniuk, hogy gazdasági “gazdaságélénkítő” csomagjaik megtervezése és végrehajtása során követniük kell a döntéseket és célokat.
Ez a három pont a csúcstalálkozóval szemben támasztott alapvető követelményeket vázolja fel. Arra kérjük a kormányokat, hogy vállalják, hogy a gazdaságélénkítési terveik mellett ezeket a politikákat is követik, és a hangsúlyt elsősorban nemzeti szintre helyezik. Ennek támogatásához globális szintű intézkedésekre lesz szükség – a Világbank és az IMF hitelezési politikáján keresztül; a WTO kereskedelmi szabályainak átdolgozásán; és, ami a legfontosabb, az IPCC és az UNFCCC folyamatainak megújításán keresztül.
1. Példátlan mértékű beruházás a valóban megújuló energiaforrásokba. Nem lehetnek hamis megoldások – nem lehet szó nagyszabású monokulturális erdősítésről/biotüzelőanyagokról vagy BECCS-ről; nem lehet a jövő generációkra hárítani a felelősséget a napsugárzás kezelésével kapcsolatos szerencsejátékok révén; és nem lehet az éghajlati célok tervezett “túllépése”. A megújuló energiaforrásokra való áttérést az épületek és gépek energiahatékonyságának javításába történő, példátlan mértékű beruházásnak kell kísérnie; az adóterhek eltolódásának, amely a környezetbarátabb termékek vásárlását ösztönzi; valamint a városok zöldebbé tételének szisztematikus és integrált megközelítésének kell megvalósulnia. A COP26-nak a megújuló energiaforrásoknak kell prioritást adnia, a fosszilis tüzelőanyagokat pedig háttérbe kell szorítania.
2. Alapos elmozdulás a közlekedésben a benzin- és dízelüzemű járművekről, és ami a legfontosabb, a légi közlekedésről. Ez a váltás nem lehet egyfajta helyettesítés; ez nem hozná létre a szükséges paradigmaváltást. Ehelyett nagymértékű elmozdulásra van szükség az aktív közlekedés és a tömegközlekedés irányába, valamint jelentős erőfeszítéseket kell tenni az utazási és árumozgatási igény csökkentésére. A koronavírus-járvány megmutatta a szén-dioxid-kibocsátással járó globális ellátási láncok sebezhetőségét; e sebezhetőség csökkentése érdekében a lokálisabb/rövidebb ellátási vonalakat kellene előnyben részesíteni. A közlekedési ágazat olyan alapvető fontosságú az éghajlat szempontjából, mivel a világjárványtól eltekintve a kibocsátás még mindig növekszik, hogy a csúcstalálkozón különös figyelmet igényel.
3. A technológia és a finanszírozás hatalmas mértékű ingyenes átadása a globális déli országoknak. A COP21 konferencián ígért évi 100 milliárd dollárnyi támogatást és finanszírozást gyorsan kell biztosítani. Fokozni kell az adósság-megbocsátást és az adósság-természetért cserét. Soha nem látott mértékű finanszírozást – és nem finanszírozást – kell rendelkezésre bocsátani az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák által okozott veszteségek és károk kompenzálására. Ezen intézkedések nélkül a globális Dél, és különösen az éghajlatváltozás által veszélyeztetett országok el fogják veszíteni a csúcstalálkozóba vetett bizalmukat.
4. Az ember által előidézett veszélyes éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás átalakítására irányuló program. A védekező “fokozatos” alkalmazkodás önmagában már nem elegendő, sőt, valójában kontraproduktív, mivel tévesen arra ösztönöz, hogy azt higgyük, a status quo enyhén megreformált változata megtartható. A defenzív alkalmazkodás a jelenlegi, elromlott rendszert próbálja fenntartani; az átalakító alkalmazkodás elismeri a rendszerváltás szükségességét. Ez magában foglalja a természetes biológiai sokféleségű árvízvédelmi rendszerek, például a mangroveerdők és a vizes élőhelyek helyreállítását világszerte. Ehhez is soha nem látott mértékű finanszírozásra van szükség azoktól az országoktól, amelyek a legtöbbet profitáltak a fosszilis korszakból. Az ENSZ által elismert “alkalmazkodási hiányt” a finanszírozás és a finanszírozás terén minimálisan be kell zárni.
5. A bolygóhatárokat komolyan kell venni – az erőforrás-felhasználásnak és a szennyezésnek kemény felső határokat kell szabni. Ezeket a korlátokat csak akkor szabad enyhíteni, ha valóban nincs más alternatíva, és a Stockholmi Ellenálló Képesség Központ elemzésével összhangban elővigyázatossági alapon kell eljárni. Az éghajlati válság növekvő tudatossága a bolygónk határainak növekvő tudatosságához vezetett – a kormányoknak erre úgy kell reagálniuk, hogy a politika irányításához a “GDP-n túli” mutatókat használják.
6. A vállalatokat jogilag kötelezni kellene arra, hogy közzétegyék az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi kockázatokat és/vagy a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, beépítve ezeket a pénzügyi beszámolóikba, hogy a befektetők világosan lássák a vagyonuk megfeneklésének kockázatát. Néhány országban már vannak ilyen követelmények, de a COP26 vezetésével általánosabb példát kell követni.
7. A kereskedelmi megállapodásokat át kell írni a zöld átmenet megkönnyítése érdekében – a tagállamoknak meg kell állapodniuk abban, hogy az ilyen változtatásokért az intézményeken, például a WTO-n keresztül küzdenek.
8. A “negatív kibocsátású technológiákon” keresztül megvalósuló “nettó nulla” rendszereket csak akkor szabadna engedélyezni, ha valóban nincs más alternatíva. A “nettó” soha nem lehet ürügy a gyenge célkitűzésekre. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére tett csodálatra méltó erőfeszítések nem szolgálhatnak ürügyül a tétlenségre.
9. Célkitűzéseket kell meghatározni az ipari és intenzív mezőgazdaság csökkentésére, különösen az állattenyésztés esetében. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar nem lehet többé az elefánt a szobában; a COP26-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben az ágazatban, amelynek jelentős metán- és szén-dioxid-kibocsátását túl sokáig nem vették figyelembe.
10. Az elosztási módszereknek biztosítaniuk kell, hogy a nők, a gyermekek és fiatalok, a kisvállalkozások és a marginalizált közösségek, beleértve a paraszti és őslakos közösségeket is, megfelelően részesüljenek a zöld kormányzati beruházási csomagok előnyeiből, vagy legalábbis ne szenvedjenek kárt vagy kiszorulást. Az is döntő fontosságú, hogy a döntések meghozatalában részt vegyenek. Eközben a fenntarthatóságra való nevelésnek prioritást kell kapnia a hivatalos oktatási rendszerekben. A COP26 résztvevőinek arra kell törekedniük, hogy az “ökológiai intelligencia” fejlesztését minden tanuló számára célként tűzzék ki, és minden szakmai oktatót ellássanak az ennek fejlesztéséhez szükséges készségekkel. A gyermekek és a fiatalok jelentik a jövőnket; ők, valamint más marginalizált csoportok megérdemlik, hogy sokkal közelebb kerüljenek az éghajlattal kapcsolatos döntésekhez, és megérdemlik, hogy maximálisan segítsenek nekik megbirkózni azzal a sérült világgal, amelyet a felnőttek hagynak rájuk.
Ismétlem: ez a 10 intézkedés nem egy ideális világra vonatkozó kívánságlista; ez sokkal hosszabb és igényesebb lenne, és sokkal erősebb javaslatokat tartalmazna az éghajlati igazságosság megvalósítására. Ezek a követelések csak a csontvázát jelentik annak, amiről még idén meg kell állapodni, és azonnali cselekvésre van szükség, ahelyett, hogy 2050, 2060 vagy akár 2035 hosszú távjára halasztanánk. A tudomány és az elővigyázatosság elvének tiszteletben tartása a közös sürgősség szellemét, kvázi háborús mozgósítást követel.
Ha ennél kevesebbet teszünk, azzal cserbenhagyjuk a világot, és cserbenhagyjuk a jövő nemzedékeit, akiknek érdekében most kell cselekednünk.
Ha ez a 10 teszt nem teljesül, akkor az a polgárok, akiknek a jövője és gyermekei forognak kockán, az igazság erejével kell reagálniuk. November 12-én, a COP26 végén Glasgow-ban leszünk, és meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon hozzánk. Ha a fentiekben meghatározott tesztek teljesülnek, akkor ez az alkalom némi ünneplésre ad majd okot. Ha nem teljesülnek, akkor mi ketten, a GreensCAN és még sokan mások ott leszünk, hogy megünnepeljük és elmeséljük az eseményt, és arra buzdítsuk a COP küldötteit, hogy maradjanak tovább, amíg el nem végzik a munkát.
Nem azért leszünk ott, hogy letartóztassanak. Nem célunk, hogy letartóztassanak minket. Azért leszünk ott, hogy a testünkkel és a hangunkkal világossá tegyük, hogy ennél a 10 tesztnél kevesebb nem lehet elég; hogy ennél kevesebb azt jelenti, hogy a “vezetőink” mindannyiunkat a hanyatló sorsra hagynak. Nem fogadjuk el ezt az emberiség és a természet elleni bűntettet.
Ez egy olyan pillanat, amely megmarad a történelemben. Arra kérjük Önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk.
Forrás: Green World
„Nincsen ingyen ebéd.” – így szól a közgazdaságtan klasszikus tétele: egy, a jelenben meg nem…
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
