Ezután már nem mondhatják, hogy “nem voltunk tisztában vele”

Ezután már nem mondhatják, hogy "nem voltunk tisztában vele" | ClimeNews - HírportálPénz

Manapság a pénzteremtés túlnyomó részét a bankok végzik, méghozzá adósság formájában. Az így teremtett (számla)pénzt, ami a tőkerész visszafizetésével megszűnik, ám ezen felül még kamatot is követelnek. Csakhogy a kamat megfizetéséhez szükséges pénzmennyiséget soha senki nem teremtette meg! Emiatt a mai pénzrendszerben mindig több az összes adósság, mint az összes pénzmennyiség. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki elkezdené visszafizetni az adósságát, akkor a gazdaságból eltűnne a számlapénz (az összes pénz kb. 97%-a), de sokkal több lenne a fennmaradó (kamat)tartozás, mint a megmaradt készpénz. Ez nem csak az egyenlőtlenség folyamatos növekedését eredményezi, hanem azt is, hogy a kamatok megfizetéséhez folyamatosan bővíteni kell a gazdaságot, amihez újabb és újabb természeti erőforrásokat kell bevonni. Más szóval, a banki kamat növekedéskényszert okoz, ami hátráltatja, sőt, kifejezetten rontja a fenntarthatóságot.

Az erőviszonyok valószínűleg nem engednék meg, hogy egy társadalom visszatérjen a teljes fedezetű, adósságmentes pénz használatára. Egyszerűen túl nagy a bankszövetségek hatalma, és túl sokat veszítenének. Így aztán célszerűbb, ha inkább függetlenedünk a pénzrendszertől, például kamatmentes helyi pénzek használatával. A monolitikus intézmények egyébként is kevésbé reziliensek az összeomlással szemben. Ha viszont sok kicsi, eltérő stratégiát követő rendszerek alakulnak ki, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy legalább egy képes lesz alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, amit akár a többi is átvehet, és átformálhat a helyi sajátosságoknak megfelelően. Amíg persze a munkavállalók, cégek, országok, stb. egymással akarnak versenyezni, addig minden eltérő stratégia kigyomlálódik. Az alternatív pénzek létrejöttéhez tehát fel kell hagyni a versengéssel.

Gazdaság

A piacgazdaságban ami nem profitábilis, annak alkalmazása háttérbe szorul a verseny, vagy a puszta mohóság miatt (ami igazából a függőség egyik formája). Ha egy menedzser bármely más szempontot a profit elé helyez, lecserélik. A vállalat részvényeseinek ugyanis a jövedelmezőség a legfontosabb. Mivel a rendszer megengedi az osztalékfizetést, így a részvényesek profitéhségük érdekében folyamatosan növelik a bevételt, és közben igyekeznek a társadalomra hárítani a költségeket (lásd: hulladék, környezetszennyezés, stb.). Ha pedig valamelyik vállalat nem ezt teszi, akkor megteszi a többi, és hamar a fejére nőnek. Mindez növeli a gazdaság méretét, és csökkenti a technikai hatékonyságot, ami rontja a fenntarthatóságot.

Amit meg lehet termelni for-profit alapon, azt lehet non-profit alapon is. Ha pedig egy nonprofit vállalkozás megbeszélten egy helyi közösséget lát el a szükséges javakkal, akkor nem is kell versenyeznie a piacon (így odafigyelhetünk egymásra, és a fenntarthatóságra). Vannak már nonprofit közösségi vállalkozások, és persze mi magunk is alapíthatunk újakat. Értelemszerűen előtte érdemes megszervezni egy erős helyi közösséget, aminek a tulajdonosok is tagjai.

Népesség

Az előadó sajnos nem tért ki a legalapvetőbb problémára, ami minden egyebet alapjaiban meghatároz. Ez pedig nem más, mint a népesedés. Hiába próbálunk ugyanis áttérni olyan pénzrendszerre, ami nem okoz gazdasági növekedéskényszert, vagy igyekszünk korlátozni saját fogyasztásunkat, ha közben tovább nő a népesség. Sőt, a népességnövekedés a versengés fokozódását eredményezi, ami miatt nő a kényszerfogyasztás (pl. ingázás, biztonsági kiadások).

Igazából senki sem szeretné, hogy tovább nőjön a népesség, és a probléma megoldása meglepően humánus, ugyanis az emberi jogok biztosításán alapul. A számítások alapján elmondható, hogy ha minden nő hozzájutna a fogamzásgátlóhoz és a középiskolai képzéshez, akkor megállna a globális népességnövekedés. A robotadó (munkáltatói járulék mintájára történő) bevezetése pedig eloszlatná a népességfogyásból adódó nyugdíjfélelmeket, és akár biztosíthatná az alapjövedelem/alapjuttatás alapját is.

Sztella Nóra Kántor

Átirat:
[Beszéd az ENSZ-ben a klímavédelem sürgősségéről]

[2018 okt. 24.-én 700 ENSZ-delegált hallott egy felhívást, hogy cselekedjenek bátor módon a klímavédelem kapcsán]

[Ezután már nem mondhatják, hogy "nem voltunk tisztában vele".]

Jó reggelt!

A Fenntartható Fejlődési Célok egy keretrendszert kínálnak a közös szükségletekről való gondolkodáshoz. De szeretném, hogy fontoljunk meg valamit,

ami bátrabb és sürgősebb. Noha a klímaváltozás az SDG-k között van, Úgy vélem, az IPCC legfrissebb jelentése arra késztet, hogy újragondoljuk a prioritásokat. Azt mutatja, hogy a klímaváltozás már egy bolygószintű vészhelyzet, ami az emberiség létét fenyegeti.

A művész, aki ezt a hihetetlen mennyezetet készítette, Barceló, amikor megkérdezték, hogy mi inspirálta ennek elkészítésére, egy délibábról beszélt, amit a Száhel-övezetben látott, ahol úgy látta, mintha az állatok, fák és emberek valahogy beleolvadnának az égbe.

És azon tűnődöm, ez vajon valami drámai metafora számunkra itt az ENSZ emberi jogok termében arra, hogy milyen ijesztő következményei lehetnek a klímamegbolondulásnak a bolygóra és ránk nézve? Szóval ahogy a klíma elmozdul a civilizációnk számára barátságos medréből, föl kell ismernünk, hogy miért voltunk ennyire képtelenek arra, hogy kollektív módon megváltoztassuk hozzáállásunkat.

Több évtizednyi szándék és kezdeményezés ellenére a kibocsátások tovább nőnek. Úgy gondolom, azért, mert az erre irányuló tettek mindig is kiegészítő jellegűek voltak, és sohasem a gazdasági szerveződésünk kiindulási pontjai. Tehát bár jellemző, hogy a mai megbeszélésünkhöz hasonlók arra fókuszálnak, hogyan lehet fejleszteni a jelenlegi rendszert, valami sokkal bátrabb dolog megfontolását kérem Önöktől. Ez pedig a gazdasági rendszerünk átalakítása, méghozzá gyorsan.

Itt a kritika, és nem egy szégyellős fajta:  A tőkepiacok (és általában a verseny) a cégek méretének és profitabilitásának növekedését jutalmazzák. Ezért a fogyasztás növelésére manipulálják az embereket, miközben áthárítják a költségeket a társadalomra és a környezetre. De egy még mélyebb oka annak, hogy az emberek elérjék a természeti határokat az a pénzügyi rendszerünk, ami magáncégek által adott hitelre épül. Majdnem az összes elektronikusan nyilvántartott megtakarítás mögött bankok által létrehozott, kamatterhelt hitelpénz áll. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, mind több természeti erőforrást kell felélnünk, hogy jövedelmeket generáljunk belőlük, amiből finanszírozni tudjuk a kölcsönöket. Enélkül a kölcsön visszafizetése esetén a pénzkínálat eltűnne. Ez a rendszer működött egy darabig néhány helyen, de már nem.

A klímamegbolondulás, amivel szemben állunk, a természet "válasza" az önhittségünkre, hogy azt hisszük, örökké terjeszkedhetünk. A bankrendszerünk és a vállalati szektor rendszerszintű átalakítása már régóta esedékes. (no meg a népességrobbanás megállítása)

Idáig a vezető pozíciókban lévők kevésbé kínos magyarázatokat preferáltak problémáinkra. Ám azt gondolom, ez a fajta önteltség hatalmas veszéllyé kezd válni a földi életre. Most már tudjuk, hogy számos pozitív visszacsatolási folyamat elkezdte tovább melegíteni a bolygót, ami azzal fenyeget, hogy kiveszi a jövő irányítását a kezünkből. Ha tehát nem ébredünk föl a téveszméinkből azt illetően, hogy igazából mi gyakorlatias és megfelelő, akkor szégyellhetjük magunkat.

[Mit tehetsz?]

[Légy naprakész a tudományos eredmények kapcsán!]

[Fontold meg az erőszakmentes polgári ellenállást!]

[Törekedj a mélyadaptációra a szakmádban és közösségedben!]

[Boldogítsd magad játékos kapcsolódással a természethez, barátokhoz és családodhoz!]

[Segítsétek egymást szomszédaiddal, építs helyi közösséget!]

[Függetlenítsd magad a fenntarthatatlan pénzügyi rendszertől!]

[Csatlakozz egy zöldpárthoz, vagy vállald föl a vezetését!]

[Támogasd a fogamzásgátlás emberi jogát!]
[bocs.eu / qfpc.bocs.eu / loveinfo.bocs.eu]