Az első dolog, amire rámutat, hogy a klímaváltozás csupán az egyik megjelenési formája a globális ökológiai válságnak. Más szóval, még ha át is állnánk tiszta energiaforrásokra, de közben tovább hajszolnánk a gazdasági növekedést, és hagynánk tovább zajlani az egyébként senki által nem kívánt népességrobbanást, akkor ugyanúgy felélnénk az erőforrásokat és elszennyeznénk a környezetünket.
A második pedig, hogy az úgynevezett megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiákat, amik köztudatban „tiszta energia”-ként élnek, valójában nem is annyira tiszták. A szélturbinák és napelemek gyártása, szállítása és karbantartása ugyanis csak rengeteg nyersanyag, fosszilis energia által biztosított hő, valamint dízelmotorok segítségével megy, kőolajszármazékokból épített utakon. Ráadásul az életciklusuk végén hatalmas mennyiségű hulladék és mérgező anyag keletkezik.
A kiszámíthatatlanságot ellensúlyozandó akkumulátorok és egyéb energiatárolási módszerek sem kecsegtetnek sok jóval. Vagy egyáltalán nem alkalmasak hosszútávú energiatárolásra (pl. lendkerék), vagy fölrajzilag korlátozott a megvalósíthatóságuk (pl. víztározók, sűrített levegő), vagy szintén hatalmas nyersanyag-igényt és hulladékot jelentenek (pl. akkumulátorok). Az elengedhetetlen tárolás ráadásul hozzájárul ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások önmagukban olyan alacsony nettó energiával rendelkeznek, hogy nem lehet rájuk modern civilizációt alapozni. (Ez alól az egyetlen kivételnek a vízierőművek tűnnek, persze ezek megépítéséhez is dízelmeghajtású gépek kellenek.)
A megújuló energia által biztosított nettó energia, és a modern civilizáció fenntartásához szükséges minimum (szaggatott vonal). Csak a vízenergia (kék) képes ezt biztosítani, a szélenergia (x) és a napenergia (piros) önmagában nem.
A világ teljes energiafelhasználásának kevesebb, mint ötödét adja az elektromosság. A többit folyékony üzemanyagok teszik ki, ami szinte kizárólag fosszilis üzemanyagot jelent. A bioüzemanyagok termelése még viszonylag kedvező nettó energia mellett sem megoldás, mivel az élelmiszer-termeléstől veszi el a területet.
Sajnos az algaalapú bioüzemanyagok sem jelentenek megoldást. Egyrészt fenntarthatatlan mértékű energia-, víz-, és tápanyagigénye volna, másrészt az alga nem túl ellenálló. A tapasztalatok alapján ugyanis bizonyos egysejtűek kevesebb mint egy nap alatt fel tudnak zabálni egy egész algatelepet.
A maghasadás és a magfúzió sem az igazi. A következő generációs, eredendően biztonságos, illetve moduláris atomerőművek még mindig fejlesztés alatt állnak, és évtizedekbe is beletelhet, amíg kereskedelmi forgalomba kerülnek. A fúziós erőművek hasonlóképpen. A közhiedelemmel ellentétben utóbbiak is sugárzással járnak, hozzájárulhatnak a nukleáris proliferációhoz, és előreláthatóan drága volna az üzemeltetésük. Természetesen nukleáris erőművekhez is rengeteg betont használnak, és dízellel hajtott gépekkel építik.
A tanulság az, hogy a jelenlegi mértékű energiaigényt nem lehet megújuló-, illetve nukleáris energiával kielégíteni, főleg nem a Párizsi egyezmény által meghatározott időkereteken belül. Nem csupán a technikai akadályok miatt, de amiatt is, mert a klímaváltozást nem lehet megoldani az ökológiai túllövés orvoslása nélkül. Ahhoz viszont nem csak átállásra, hanem drasztikus energiaigény-csökkentésre is szükség volna, egyéni és kollektív téren egyaránt. Ez viszont nem kompatibilis a növekedésközpontú gazdaságpolitikával, illetve a továbbra is zajló népességnövekedéssel.
A tanulmány végén Dr. Rees röviden összefoglalja, mely három területen volna szükség átfogó változásra ahhoz, hogy az emberi civilizáció elkerülhesse az összeomlást.
A valóban megújuló és tiszta, azaz fosszilis energiafelhasználás nélkül megépíthető, karbantartható, és csekély mértékben környezetromboló technológiák jobban hasonlítanának az ipari forradalom előtti módszerekhez, néhány modern újítással. Az energiafelhasználás csökkentésének elfogadását segíti, hogy bár 1850 óta közel tízszeresére nőtt a fejenkénti energiafelhasználás, a jóllét nem. Vagyis az energiafelhasználás a jóllét romlása nélkül is csökkenthető. Ugyanakkor elkerülhetetlenül több emberi és állati energiára lesz szükség, vagyis megnőne a mezőgazdasággal foglalkozók aránya, és visszaesne az urbanizáció. Ez már talán sokak számára nem olyan vonzó.
„Az egy bolygó szemlélet második területe átmenetileg megköveteli a globális egygyermek-politikát. Ez szükséges ahhoz, hogy nagyjából egymilliárdra csökkenjen a világnépesség, akik fenntartható módon és ésszerű anyagi kényelemben boldogulhatnak egy fosszilis energiahasználat jelentette korlátokon belül, egy már így is nagymértékben sérült Földön.”
„A szaporodási szabadsággal-, rasszizmussal-, és fizikai kényszerítéssel kapcsolatos aggodalmakat – melyek jelenleg dominálják a népességcsökkenéssel kapcsolatos diskurzust – kontextusba kell helyezni. A népesség egy ökológiai probléma, amit ha nem szabályzunk, annak katasztrofális következményei vannak.”
„Noha nem is volna érdemes külön hangsúlyozni, de egy globálisan alkalmazott univerzális egygyermekes politika nem diszkriminál senkit.”
Ehhez persze soha nem látott globális mértékű együttműködésre volna szükség, valamint arra, hogy az ENSZ képes legyen betartatni az ilyesféle globális törvényeket. (Erélyesebben, mint azt az EU teszi jelenleg saját renitens tagállamaival szemben.) Mindez persze eleve csak akkor működne, ha minden ország népességének többsége elfogadná, hogy ez egy szükséges és etikus lépés az összeomlás elkerülése, illetve enyhítése érdekében. Ám a többség számára ez még kevésbé vonzó, mint a vidékre költözés és a mezőgazdasági munka.
Az egy Föld fenntarthatósági stratégia utolsó kulcseleme, hogy átformáljuk a társadalmi és gazdasági alapokat, miközben menedzseljük az emberi tevékenység drasztikus csökkentését. Ez magába foglalja a kamatterhelt hitelek beszüntetését, a teljes fedezetű pénzre való visszatérést, a relokalizációra és az ellenálló képességre való fókuszálást, a jövedelmi és vagyoni különbségek korlátozását, az urbanizáció tervezett visszafordítását, valamint nagymértékű ökoszisztéma-helyreállítást. Ezek jelentős része viszont a politikai és gazdasági elit számára nem különösebben vonzó.
Az ökolábnyom atyja szerint tehát hosszútávon elkerülhetetlen az emberi civilizáció lehanyatlása, bár nem mindegy, hogy ez egy katasztrofális összeomlás, vagy egy viszonylag puha landolás során következik be. Ironikus módon azonban bár az összeomlás járna több szenvedéssel, mégis az alternatíva volna népszerűtlenebb, miszerint tudatosan és szervezetten alakítjuk vissza a világunkat a fosszilis energia előtti állapotokra. Ez ugyanis kevesebb energiafogyasztást, kisebb népességet, és több fizikai munkát jelent. A központi bankok és a nagyhatalmú banszövetségek pedig valószínűleg mindent megtennének annak érdekében, hogy megmaradjon a kamatterhelt hitel alapú pénz.
Kántor Sztella Nóra
Forrás: MDPI (Bázel, Svájc)
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
