Dr. William Rees, az #EcologicalFootprint (ökológiai lábnyom) kifejezés megalkotója beszél nekünk arról a tarthatatlan helyzetről, amelyben az emberiség van.
Dr. Rees nem szégyenlős azzal az érzésével kapcsolatban, hogy a Föld nem megújuló erőforrásainak fenntarthatatlan felhasználása és a végtelen exponenciális növekedést célzó ipari/fogyasztói gazdasági modellünk hulladékának egy korlátozott bolygón történő lerakása miatt a civilizáció már teljesen túllőtt a célon.
A beszélgetés legfontosabb tanulságai:
1) Az emberi tevékenység az ökoszisztéma alrendszere. Az emberiség minden nyersanyagot és energiát a környezetéből nyer, és minden hulladékát abba ereszti.
2) Az ökoszisztéma, mint rendszer nem növekszik, és korlátozott a regenerálódó-képessége. Emiatt az emberi gazdaságok sem tudnak örökké növekedni.
3) Az emberi tevékenység volumene már évtizedek óta nagyobb, mint az ökoszisztéma természetes regenerálódó-képessége, vagyis hosszú távú eltartóképessége.
Más szóval, nemhogy a további növekedés, de már a gazdaságok jelenlegi méretének fenntartása is lehetetlen hosszútávon. A világgazdaság, és benne az egyes országok gazdaságának drámai mértékű zsugorodása tehát elkerülhetetlen. Minthogy a gazdasági és politikai vezetők a további növekedést erőltetik, így a zsugorodás a gyakorlatban összeomlást fog jelenteni. A növekedés határainak ismeretében ez globális értelemben 10-20 éven belül bekövetkezik.[1] Az egyes országok szintjén az összeomlás később, vagy hamarabb is bekövetkezhet (lásd: Szíria, Venezuela, stb.).
4) A folyamatosan növekvő emberi alrendszer parazitikus viszonyban van az ökológiai rendszerrel. Az úgynevezett „környezeti problémák” valójában az emberi tevékenység problémái, melyek alapvetően abból fakadnak, hogy túl nagyra nőtt az emberi alrendszer.
5) Az ökológiai rendszer túlterhelése csökkenti annak eltartóképességét. Vagyis minél tovább és minél nagyobb mértékben terheljük túl, annál kisebbre kell zsugorodnia a gazdaságoknak a fenntarthatóság eléréséhez.
Egy, az interjúalany által gyakran idézett 2010-es tanulmány alapján akkor a Föld szigorúan megújuló erőforrásokra alapozva (vagyis hosszú távon) mindössze 2 milliárd embert lett volna képes eltartani, viszonylagos jólétben.[2] Minthogy az elmúlt évtizedben egyre növekvő mértékben túlterheltük az ökoszisztémát, így ez a szám azóta valószínűleg tovább csökkent.
A városok az állattartó telepek emberi megfelelői.
6) Csupán 150 éve minden elfogyasztott kalória napenergiából származott, manapság viszont 10 kalóriából 9-et több millió év alatt felhalmozott fosszilis energia ad. (Műtrágya és a mezőgazdasági gépeket hajtó üzemanyag révén).
7) Ha a klímaváltozásra való tekintettel abbahagynánk a fosszilis tüzelőanyagok használatát, akkor az élelmiszertermelő rendszerünk finoman szólva nagyon nehéz helyzetbe kerülne.
8) A jó minőségű szénhidrogének kitermelése 2005-ben tetőzött, a rosszabb minőségűeké pedig valószínűleg 2018-ban (pl. palaolaj, olajhomok).
9) A megújuló energiaforrások a nagy hype ellenére egyszerűen képtelenek helyettesíteni a fosszilis energiát
[1] https://sustainable.unimelb.edu.au/__data/assets/pdf_file/0005/2763500/MSSI-ResearchPaper-4_Turner_2014.pdf (14.o)
[2] https://www.researchgate.net/publication/225689329_Will_Limited_Land_Water_and_Energy_Control_Human_Population_Numbers_in_the_Future
Kántor Sztella Nóra
Rampasek, László A.
Forrás: Facing Future