A tudatlan karakterhóhér

Elég nagy aktivitást váltott ki korábbi, meglehetősen indulatos írásom a klímaválságról, meg az annak egyik szószólójává vált alakjáról, Greta Thunbergről.

Az érdeklődésnek örülök, mert ha nem beszélünk egy nagy problémáról, attól az még létezik és fenyeget. Miután a hazai hivatalos álláspont az, hogy a klímaválság érdektelen számunkra (és most nagyon finoman fogalmaztam!) a hivatalos média közmunkásai is csatába szálltak a közvélemény „kívánatos irányba hangolása” (azaz: jól bevált gyakorlat alapján történő manipulációja) céljából. A jól bevált gyakorlat ismerős: célkeresztbe állítani és karaktergyilkosággal megsemmisíteni a nemkívánatos véleményformálókat, jelen esetben ezt a 16 éves svéd leányzót. Nyilván nem szakmai érvekkel, ehhez újságírói etika, korrektség, meg szakmai felkészültség kéne, ezek pedig manapság éppúgy üldözendők, mint a másként gondolkodók a Kádár-rendszerben. Hanem a célba vett személy negatív megvilágításba helyezésével. Jól tudván, hogy saját bigott híveikben már kiválóan működik a kiépített reflex: nehogy már azt nézd, mit mond, hanem azt, hogy ki mondja! Ennek tanítani való iskolapéldája a 888.hu-n most megjelent förmedvény bizonyos Szentesi László tollából (https://888.hu/piszkostizenketto/a-gyermekkatona-4205010/ azóta levették a cikket /- a szerk./).

Néhány tanulságos idézetet kommentálnék, hogy lássuk, mi a bajom vele. A „globalisták” elnevezést szitokszóként használva utal rá, hogy a Greta-jelenség „…azt jelzi, mi történne velünk, ha elhagynánk magunkat, átmennénk hülyébe és beszopnánk minden manipulációt…”. Ez az újságírónak álcázott karakterhóhér ne tudná, hogy mi történik az emberekkel, ha beszopják a manipulációt? Hiszen naponta a manipulációt műveli, mint ezúttal is. Arra próbálja rávenni az embereket, hogy „ne a szemednek higgyél, hanem nekem!” Mellesleg mi is a baj azzal, ha valaki globalista, vagyis az a meggyőződése, hogy a globális problémákra csak globális válasz lehet eredményes?! Félő talán, hogy a felnövekvő fiatal generációk ennek tudatában előbb-utóbb mindenképpen félresöprik azokat a döntéshozókat, akik „az autót is visszapillantó tükörből vezetik?!” Jogos a rettegés, mert a fiatalok, akárcsak Greta, soha nem fogják megbocsátani a mai felelőtlen nyikhajoknak (és az őket kiszolgáló, talpnyaló firkászoknak), ha elsikkasztják a jövőjüket.

Szentesi felháborodik azon, hogy Greta „…leteremti a világ összes politikusát, hogy a jelen, rohadék generáció felélte az ő és kedves nemzedéktársai jövőjét, amikor elmondja tizenhat éves gondolatait a világról, amelyet nem ismer, nem ismerhet…”. Miért? Nincs joga elmondani?! Csak azoknak a parlamenttöltelékeknek van joga fennkölten (időnként meg tenyérbemászó stílusban) nyilatkozni, akik képviselői pozíciókban üldögélnek évtizedekig, és értelmes, hasznos munkát még életükben nem végeztek, csak kilóra árulják szavazataikat? És miért nincs igaza Gretának? Nem látom Szentesi ellenérveit, a tényeket, a számokat! Persze, aki ahhoz szokott, hogy nem tényekkel, hanem állításokkal „érvel”, annak miért kellene tudni a tényekről… Lásd: https://24.hu/…/2019/09/29/megujulo-energia-konteo-astrotu…/

És mi az, hogy nem ismerheti a világot?! Mivel a leányzó az autizmus egyik válfajának hátrányaival és előnyeivel(!) rendelkezik, Szentesi maga utal rá: „Az Asperger-szindróma egyik fő tünete a szűk körre korlátozott érdeklődés. Az Asperger-szindrómások több kötetnyi információt gyűjthetnek össze… viszonylag szűk témákban…”. Nos, nekem nincs Asperger-szindrómám, ennek ellenére éppen tíz évet eltöltöttem azzal, hogy „több kötetnyi információt” (esetemben vagy 10 gigabájtnyi anyagot, számos nyelven) összegyűjtsek, és dolgozzak fel a témáról, meg annak szerteágazó összefüggéseiről. Megírtam belőle párszáz publikációt is. Milyen érdekes, a végén ugyanarra a véleményre jutottam, mint Greta – ezért nyilván mellé állok. Nem tudom, Szentesi hogyan áll ezzel az információgyűjtéssel, feldolgozással?! (sehogy! a szerk.)

Azt írja: „…megszületett a Thurnberg-szindróma. Ennek az a lényege, hogy ha beteg vagy, nem gyógyítanak, hanem turnéznak veled. Továbbá semmit nem kell tudnod a tárgyról, amiről beszélsz, megértened sem szükséges (nem is tudnád), elegendő, ha felfűtöd az érzelmeidet, és lecseszel mindenkit.” Telitalálat – ez a diagnózis pontosan Szentesire illik! Semmit sem tud a tárgyról, megérteni sem tudná, turnézik vele, és lecseszi azt, aki nála nagyságrenddel többet tud a témáról….

Már csak amiatt is, mert, mint írja: „A Thurnberg-szindróma alanyainak semmihez nem kell érteniük. Bár ők szó szerint senkik, és kedvenc tárgykörükről – esetünkben a klímaváltozásról – … alapfogalmakat sem ismernek, … nem is kell olyan apróságokkal bíbelődniük, mint a megismerés. A Thurnberg-szindróma ugyanis pszichiátriai rendellenesség, de társadalmilag árad emberről emberre. A tiszteletet, a tartást és a tudást a páciens hisztériára, agresszivitásra és ostobaságra cseréli.” Helyben vagyunk, korrekt a diagnózis – itt az ideje bevonulnia média-közmunkás barátunknak, mint a Thunberg-szindróma egyik tipikus alanyának valamelyik klinikára! A karakterhóhér szerep sikeres alakításához az igen kevés, hogy senkinek nevezi egy jó ügy harcosát… „Több szerénységet, elvtársak!” És még valami:

Dr. Dinya László – egyetemi tanár