Tragikomikus Magyarországon, hogy felelős szervezetek többszöri figyelmeztetése ellenére faültetéssel kompenzálnak évről évre egyre több szervezetet és magánszemélyt, hogy különböző tevékenységeikre vonatkozóan meghatározott szén-dioxid-kibocsátásukat részben vagy egészében kompenzálják faültetéssel.
Ez csalás, a jó szándékú piaci szereplők becsapását jelenti, ugyanis ez a fajta ügylet több sebből vérzik. Mert nem történik kompenzáció. Akik pedig ebben részt vesznek, vagy nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni ezt az egyszerű tényt. Amellett, hogy – egyfelől jó dolog a faültetés – ugyanakkor, akármennyi most elültetett fával nem lehet karbonsemlegesíteni. Még gyümölcsfával sem, ami miután letermett, biztosan tűzre kerül, a szén-dioxid pedig vissza légkörbe.
Nagyon egyszerű a matekja. Ha most valaminek keletkezett karbonlábnyoma az egy pozitív szám, ugyanis a tevékenység révén szén-dioxid és egyéb üvegházhatású-gázok kerültek a légkörbe. Szennyezve azt, aminek nagyban köszönhetjük a mostani és a jövőbeni járványokat is! Ezzel szembe kell állítani a faültetést, aminek a logisztikája miatt szintén pozitív karbonlábnyoma van (a facsemeték előállításának kertészeti munkája, szállítás, közlekedése az ültetőknek, gépek használata stb.). Az előbbi hozzáadódik (nem levonódik) és keletkezett egy még nagyobb karbonlábnyom! Tehát nem történt, és nem került el vagy előzött meg semmiféle szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gáz kibocsátást a faültetési program sőt, ellenkezőleg.
Nevetséges, és semmilyen tudományos alapja nincs annak, ha valaki mégis azzal jönne, hogy majd a következő évtizedek alatt a gyümölcsfák vagy bármilyen fa által megkötött szén-dioxidot a légkörből (pl. 30 év múlva már mérhető mennyiséget jelent) most, fel lehet használni kompenzációra.
Ezzel kapcsolatban is több probléma van. Az egyik, hogy egy jövőben megvalósuló (feltételezett) eseménnyel sem lehet a már meglévő karbonlábnyomot kompenzálni. Olyan ez, mintha előre innánk a medve bőrére. A másik, hogy a faültetés esetén a meg nem eredésen és kivágáson kívül kidőlés, kiszáradás, tűz, kártevők, korhadás, vadkár stb. esetén is a megkötött CO2 visszakerül a légkörbe, azaz a korábban kompenzációra kikiáltott fák megsemmisülhetnek, a szén-dioxid-kompenzáció még utólag is érvénytelenné válhat. Ha valaki most szeretné valaminek a karbonlábnyomát kiegyenlíteni (kompenzálni) azt már megtörtént, és igazolt szén-dioxid megkötéssel vagy elkerüléssel lehet. Feltételezett, jövőbeni ígéretekkel nem.
A felháborító az egészben az, hogy közben megy az idő és a légkör szennyezése nem csökken, miközben emberek lelke nyugszik meg attól, hogy kvázi jót tettek a faültetéssel, ami igaz, csak attól nem lettek fenntarthatóak és a környezetvédelmi felelősségvállalásuk egyenlegéhez egy hatalmas nullát írhatnak ezzel, ha éppen nem okoztak ökológiai kárt.
A kemény szavak azért, mert elfogyott a türelem és szeretném, ha az érintett embereknek felnyílna a szemük, és abbahagynák a zöldrefestést (greenwashing) és a jópofázásokat. Az erdősítés számos technikai részletet és a különböző részek egyensúlyát foglalja magában, és nem képes megoldani az összes éghajlati problémánkat. Világszinten is az eddigi kötelezettségvállalások közel 80% -a monokultúrás ültetvények telepítését vagy korlátozott számú olyan fát tartalmaz, amelyek meghatározott termékeket, például gyümölcsöt vagy gumit termelnek. Tulajdonképpen az őshonos erdőket helyettesítik jövedelmezőbb új faültetvényekkel. Az ilyen, és ráadásul félrevezető kommunikációval becsomagolt rendszerek – némi támogatásért – kiterjesztik ugyan a fákkal borított területet, de csökkentik az őshonos erdők területét. Ez utóbbi fajta erdők gazdagok a biológiai sokféleségben és ezek képesek nagy mennyiségű szén-dioxid tárolásra, viszont a monokultúrás erdők karbonsemlegesítési álcája nem tudja növelni a szénkészleteket és felgyorsíthatja a biodiverzitás csökkenését. Közben a jó szándékú, főleg őshonos fákat ültető önkéntes csoportok hitelét is ronthatják ezzel.
Egy olyan helyzetben, ahol alaposan górcső alá kell venni az összes emberi tevékenységet ökológiai fenntarthatóság szempontból, csak a hosszútávon ennek megfelelni képes tevékenységeket szabad újraindítani, és a valóban karbonsemleges vállalkozásokat szabad működtetni. A jövőben nincs helye a környezetszennyező tevékenységekkel kapcsolatos csalásokban részt venni és elhitetni a konkurenciával, a vásárlókkal, hogy pozitív szereplőkkel van dolguk, közben nem.
Rampasek, László A.