A világnak, ahogyan ismerjük vége van

Isten ezt pár ezer éve megüzente. Hogy vége lesz, és ti meg lesztek ítélve gyerekek, tűzözön és rettentő harag, antikrisztus, miegymás.

Oké, nem volt egyértelmű. A prófétáknak pedig nyilván kimagasló volt a drámai érzéke, és azzal is tisztában voltak, hogyan beszéljenek úgy, hogy még a szar is megfagyjon a meztélábas hallgatóságban, és eltűnődjenek azon, hogy tegyenek-e még ki tejet aludni, vagy felesleges. A világ végének pontos ideje nem volt pontosan meghatározott.

Nemzedékek ezrei éltek és baszták szét a bolygót gond nélkül. Az én nemzedékem privilégiuma, hogy pontosan tudom a konkrét dátumot.

2050.

Bár másnak kellene ezzel foglalkoznia! Bár ringathatnám magam abba a tudatba, hogy 2050-ben még mindig releváns lesz az, amit íróként írtam! Hogy el tudtam mondani valamit az emberről és világról.
Nem lesz releváns. Nem azért, mert nem jó szövegeket írtam, hanem mert az a világ, amiről írtam nyom nélkül fog eltűnni.

Miközben megnyugtatjuk a lelkünket, hogy már Magyarország is foglalkozik állami szinten a klímakatasztrófával, és minden gyerek után ültetünk pár fát, a klímakutatók úgy ülnek az irodáikban, mint a német tisztek Sztálingrád ostromának végén. Konyakkal a szájukban, pisztoly elől.

Felesleges optimistának lenni gyerekek. A pálya, amire a bolygót tettük elkerülhetetlen. Akkor lehetne elkerülhető, ha holnap abbahagynánk minden szén-dioxid kibocsátást, és ugyanezzel az erővel ipart építenénk az üvegházhatású gázok kivonására. Nyilvánvalóan ez nem fog megtörténni. Gazdasági érdekek és lobbik tesznek arról, hogy legyen kellőképpen megosztva minden társadalom ahhoz, hogy ne higgyék el a világvégét, vagy úgy gondolják lehet még tenni ellene, illetve eleget lehet tenni.

Nem lehet. Nem fog megtörténni. 2050-re a Európában folyamatos lesz az aszály az előrejelzések szerint, de mindenhol. Az egy dolog, hogy a partmenti városok eltűnnek, és hogy például New York olyan meleg lesz, mint a bahreini sivatag, de ez semmi. Az ember körülbelül hat órán keresztül tudja szabályozni a testhőmérsékletét, ennyi idő bőven elég odakint egy nap.

A gond, ott kezdődik hogy összeomlik a globális élelmiszertermelés. Azokon a területeken, ahonnan eddig élelmiszerrel láttuk el a világot, nem lehet majd termelni. Éhínség söpör majd végig a bolygón, és visszalöki a szerencsésebb nemzetállamokat az önellátásba.

Hiába lesznek bevonhatók a jelenleg a fagy alatt heverő földek. Nem fogják tudni átvenni a termőterületeink szerepét. Az éhínség elkerülhetetlen.
Ezzel párhuzamosan a permafroszt alatt fészkelő betegségek, mint a bubópestis, a spanyolnátha újra magukhoz térnek. Ezer éves járványok fognak sétálgatni utcáinkon új ruháikban, de régi ismerősként. Olyanok, mint a fekete halál.

A világgazdaság összeomlik és értelmezhetetlenné válik. Be kell majd vezetni a víz és az élelmiszer fejadagját, India, Pakisztán, a Közel-Kelet és Afrika lakhatatlanná fog válni. Százmilliók fognak megindulni a lakhatóbb területek felé. A nem teljesen összeomlott nemzetek radikalizálódnak, olyan retorikát és politikát képviselő kormányzatokat fognak megválasztani, amihez képest a nácik tejszínhabot fújó kis angyalkák voltak. Az európai humanizmus, a francia forradalom szabadság, egyenlőség, és testvérisége az első sortüzekkel fog véget érni a határokon.

Az emberélet annyit sem fog érni, mint egy langyos köpés. Az együttérzés értelmezhetetlenné fog válni. A civilizációnk, amire most olyan büszkék vagyunk így tűnik el nyom nélkül.

A levegő sem lesz lélegezhető. Illetve nagyon sok ember fog belehalni. A föld lakossága alsó hangon fog megfeleződni. Visszatér a rabszolgaság intézménye.
Ezek a szakmai előrejelzések hölgyeim és uraim. Nem az ujjamból szoptam őket, hanem végigolvastam a nemzetközi médiát.

Én valószínűleg az elsők között fogok meghalni az életkorom miatt, de sajnos látni fogom a dolgot. A fiam élni fogja.

A gazdagok persze majd jobb helyekre mennek, de őket is utol fogja érni a dolog. Nem vehetsz tiszta levegőt, és valakinek szerelnie kell majd a luxusbunkeredet. Egy idő után nem fogja érteni, miért pénzt kínálsz, amikor neki vízre, ételre és levegőre van szüksége. Sok szerencsét akkor.
Így utólag belegondolva az Úristennek még abban is igaza volt, hogy mind meg leszünk ítélve. Az összes létező ember fogja átkozni a nevünket. Mindenkiét aki a XX. és XXI. században élt.

Évezredeknek kell eltelnie, mire majd a bolygó megint élhető lesz. A mostani civilizációnk addigra nem lesz sehol. A történelemkönyvekben úgy leszünk emlegetve, hogy az a generáció, mely a vadkapitalizmus nevében tönkretette a földet.

A helyzet sokkal rosszabb, mint hisszük. Ha nem kezdjük meg (a világ) azonnal az üvegházhatású gázok kivonását a légkörből, úgy, hogy éves szinten nem nullát hozunk ki, hanem negatívumot termelünk az elkövetkező három évtizedben, a fenti forgatókönyv elkerülhetetlen.
Nem fogjuk, mert még lehet azt mondani nyilvánosan, anélkül, hogy az illetőt ott helyben lámpavasra húzná a nép, hogy a klímaváltozás és a közelgő katasztrófa kamu, illetve, hogy ha kicsit visszafogunk, akkor minden rendben lesz.

Egy dolgot tehetünk: felkészülünk a katasztrófára. Megkezdjük a nem romlandó élelmiszerek felhalmozását, menekülőutakat hozunk létre magunknak a nagyvárosokból, melyeket a leginkább fog megütni a krízis. Adunk valami esélyt a túlélésre a gyereknek.
Közben meg azon imádkozunk, hogy mennyire remek lenne, ha kiderülne, hogy nincsen semmi baj, egyszerűen megőrültünk, és alig várjuk a napot, hogy ezt mindenki az orrunk alá dörgölje.

(A képen egy ugandai menekülttábor kórházépülete előtt fekvő kisgyerek látható. A képet idén januárban lőttem.)
Jászberényi Sándor – Író – Facebook

Korábban – Jászberényi Sándor írása:
Városi emberek tömegeinek esélye sincs