Az éghajlati célok túllépése

Az éghajlati célok túllövése jelentősen megnövelheti a billenési kaszkádok kockázatát.

Az 1,5-2 Celsius-fokos éghajlati célok átmeneti túllépése több mint 70 százalékkal növelheti a Föld rendszerének számos elemének billenési kockázatát ahhoz képest, hogy a globális felmelegedést az ENSZ párizsi megállapodásban meghatározott tartományban tartanák – derül ki egy nemzetközi kutatócsoport új kockázatelemző tanulmányából.

Ez a billenési kockázat még akkor is megnő, ha hosszabb távon a globális hőmérséklet a párizsi megállapodásban meghatározott éghajlati célok tartományán belül stabilizálódna. A túllépés elkerülése tehát korlátozná a kockázatokat – állapítják meg a kutatók.

A négy egymással kölcsönhatásban lévő éghajlati billenő elem térképe. Minden nyíl egy-egy fizikai kölcsönhatási mechanizmust jelképez egy-egy billenő elempár között, amely lehet destabilizáló (+), stabilizáló (-) vagy nem egyértelmű (±). AMAZ, amazóniai esőerdő; GIS, grönlandi jégtakaró; WAIS, nyugat-antarktiszi jégtakaró.

“Megmutatjuk, hogy bizonyos globális felmelegedés túllépési forgatókönyvek esetén nagyon jelentősen megnövekedhet egyes billenési események kockázata” – magyarázza Nico Wunderling, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet tudósa, a Nature Climate Change című folyóiratban megjelenő tanulmány (.PDF) vezető szerzője. “Még ha sikerülne is 1,5 fokra korlátozni a globális felmelegedést egy több mint két fokos túllépés után, ez nem lenne elég, mivel egy vagy több globális billenési pont kiváltásának kockázata még mindig több mint 50 százalékos lenne. Hosszú távon további felmelegedéssel a kockázatok drámaian megnőnek”.

“Az összes billenési kockázat hatékony megelőzéséhez a globális átlaghőmérséklet emelkedését legfeljebb egy fokban kellene korlátozni – jelenleg már körülbelül 1,2 foknál tartunk” – teszi hozzá Jonathan Donges, a PIK Föld ellenálló képessége az antropocénben című FutureLab társvezetője. “Az IPCC legutóbbi jelentése azt mutatja, hogy nagy valószínűséggel azon az úton vagyunk, hogy átmenetileg túllépjük az 1,5 Celsius-fokos hőmérsékleti küszöbértéket.”

Legalább egy billenési esemény bekövetkezése a csúcshőmérséklet emelkedésével együtt növekszik

Az eredményekhez a tudósok az Earth Commission – a Future Earth által összehívott vezető tudósok csoportja – társszerzőivel együtt különböző globális felmelegedési túllépési forgatókönyveket használtak két és négy fok közötti csúcshőmérsékletekkel, és ezeket négy, egymással kölcsönhatásban álló billenő elemre alkalmazták: a grönlandi jégtakaróra, a nyugat-antarktiszi jégtakaróra, Atlanti-óceáni meridionális visszaforduló áramlásra (AMOC) és az Amazonas esőerdőre. A kutatók modellszimulációk millióin alapuló kockázatelemzési megközelítést alkalmaztak, hogy tükrözzék a releváns paraméterek, például a kritikus hőmérsékleti küszöbértékek, valamint a kölcsönhatások erőssége és a kölcsönhatás szerkezete bizonytalanságát. Ilyen mennyiségű szimuláció számítási szempontból túl drága lenne a teljesen összekapcsolt Földrendszer-modell szimulációk alapján. A különböző túllépési forgatókönyvek esetében a kutatócsoport ezután elemezte a kritikus küszöbértékek átlépésének kockázatát és a négy elem közötti kaszkádszerű kölcsönhatások kiváltásának lehetőségét, a túllépés nagyságától és időtartamától, valamint a hosszú távon fennmaradó felmelegedéstől függően.

“Azt találtuk, hogy a csúcshőmérséklet emelkedésével nő a kockázata legalább egy billenési esemény kialakulásának – már három Celsius-fokos csúcshőmérsékletnél az összes szimuláció több mint egyharmada mutatott ki billenési eseményt még akkor is, ha a túllépés időtartamát erősen korlátozták. Négy Celsius-fokos csúcshőmérsékletnél ez a kockázat már az összes szimuláció több mint felére terjed ki” – magyarázza Nico Wunderling.

A felmelegedés túllépése esetén fellépő billenési mechanizmusok

“Különösen a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró van kitéve a billenés veszélyének még kis túlmelegedés esetén is, ami azt hangsúlyozza, hogy ezek a legveszélyeztetettebb billenési elemek közé tartoznak. Bár hosszú időbe telne, amíg a jégveszteség teljesen kibontakozna, azt a hőmérsékleti szintet, amelynél az ilyen változások beindulnak, már hamarosan elérheti” – mondja Ricarda Winkelmann, a Föld biztosa és a Föld ellenálló képessége az antropocénben című FutureLab társvezetője. “Az elkövetkező évek intézkedései tehát évszázadokra, sőt évezredekre eldönthetik a jégtakarók jövőbeli pályáját.” A tanulmányban vizsgált másik két billenő elem, az AMOC és az amazóniai esőerdő kritikus hőmérsékleti küszöbe magasabb. Mégis sokkal gyorsabban reagálnának, ha a billenési folyamat már elindult. Ezért sokkal nehezebb lenne megállítani a billenési folyamatukat, ha azt egyszer már elindította egy átmeneti globális felmelegedés túllépése.

“Ez nem elég. Bár egy átmeneti hőmérséklet-túllépés mindenképpen jobb lenne, mintha elérnénk a csúcshőmérsékletet és ott maradnánk, a túllépés egyes hatásai visszafordíthatatlan károkat okozhatnak egy magas éghajlati kockázati zónában, és ezért az alacsony hőmérséklet-túllépés kulcsfontosságú” – magyarázza Jonathan Donges. Ricarda Winkelmann hozzáteszi: “Minden tizedfok számít. Mindent meg kell tennünk, hogy a lehető leggyorsabban korlátozzuk a globális felmelegedést”.

Rampasek, László A.
Forrás: Potsdam Institute for Climate Impact Research (PIK) e. V.