A Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmány szerint az Atlanti-óceán meridionális visszafordulásos áramlása (AMOC), más néven a Golf-áramlat rendszere az elmúlt évezredben a leggyengébb volt.

Ezzel kapcsolatban néhány újságírónak egyből elszállt az agya és már hallani olyan elképesztő dolgokat is, hogy a Golf-áramlat már leállt, csak titkosították a tudósokat irányító félelmetes fenevadak, háttérhatalmak, akik ezt is nyerészkedésre akarják használni!

A valóság ezzel szemben az, hogy bár nagyon fontos szerepe van az időjárás alakulásában, és tény, hogy lassult, de közel sem fog leállni (reméljük) még egy jó ideig. Viszont éghajlati-vészhelyzetben élünk, már megbolondult a klíma és nagyobb szükség van a karbonsemlegesítésekre mint valaha!

A tanulmány összefoglalójában az alábbi olvasható.

“Az Atlanti-óceán jelenlegi meridionális forduló áramlása a leggyengébb az elmúlt évezredben.

Az Atlanti-óceán meridionális forduló áramlása (AMOC) – a Föld egyik legfontosabb óceáni áramlási rendszere – újraelosztja a hőt bolygónkon, és jelentős hatással van az éghajlatra. A következőkben különböző közzétett proxy-felvételeket hasonlítunk össze, hogy rekonstruáljuk az AMOC alakulását körülbelül Kr. u. 400 óta. Az AMOC-ról meglehetősen egységes kép rajzolódik ki: hosszú és viszonylag stabil időszak után a XIX. században kezdődött egy kezdeti gyengülés, amelyet a XX. század közepén egy második, gyorsabb csökkenés követett, ami az AMOC leggyengébb állapotához vezetett az elmúlt évtizedekben.”

A következőkben pedig olvashatjuk a szakértői reakciókat az Atlanti-óceán meridionális forduló áramlásának (AMOC) tanulmányozásához:

Dr. Laura Jackson, a Met Office AMOC-ra szakosodott tudósa elmondta:

“Ez a tanulmány újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy az AMOC a történelmi időszak során gyengült, de még mindig vannak bizonytalanságok az ilyen közvetett megfigyelések felhasználásával kapcsolatban. Nagyon valószínű, hogy az AMOC gyengülni fog az üvegházhatású gázok növekedésével, de nem valószínű, hogy összeomlásnak lehetünk tanúi. Egy összeomlás vagy lassulás azonban rendkívül nagy hatással járna, ezért az AMOC-kutatás továbbra is kiemelt fontosságú marad.”

Dr. David Ferreira, a Readingi Egyetem meteorológiai docense:

“A műholdak, az Argo-úszók és számos más, ma az óceánban telepített mérőeszköz ellenére csak vázlatos képünk van a jelenlegi AMOC-ról, kivéve az Atlanti-óceán északi részén található két helyet, ahol mérőrendszereket telepítettek. Ezt fontos szem előtt tartani, amikor ezt a tanulmányt vizsgáljuk.

“Itt is döntő fontosságú, hogy különbséget tegyünk a Golf-áramlat és az AMOC között. A Golf-áramlatot a légköri szelek mozgatják, amelyek nem mutatnak erős tendenciákat. Az AMOC viszont a konvekcióhoz és a Grönland körüli hideg, sűrű víz kialakulásához kapcsolódik. Bár a két cirkuláció összekeveredik az USA partjai mentén, egy egészséges Golf-áramlat még gyenge AMOC mellett is fennmaradhat.”

Prof. Tim Palmer, az Oxfordi Egyetem Royal Society klímafizikai kutatóprofesszora elmondta:

“Az AMOC változékonyságának összekapcsolása a Golf-áramlattal, ahogyan a sajtóközleményben szerepel, kissé félrevezető. A Golf-áramlat elsősorban szél által vezérelt óceáni cirkuláció, és tudomásom szerint nincs bizonyíték arra, hogy a Golf-áramlat maga gyengülne. Az, hogy az AMOC változékonysága milyen mértékben befolyásolja az európai időjárást, nagy bizonytalanságot jelent, mivel az európai időjárás változásának számos más oka is van, beleértve a légköri káoszt is. Összességében ez egy érdekes tanulmány, amelyet tovább kell vizsgálni. Nem szabad azonban túlértelmezni.”

Dr. Andrew Meijers, a British Antarctic Survey sarkvidéki óceánok tudományos vezetőjének helyettese elmondta:

“Ez egy nagyon újszerű tanulmány, amely izgalmas eredményt hozott. Bár a proxy-alapú adatokat mindig óvatosan kell értelmezni, a szerzők a független források széles skáláját használták fel tanulmányukhoz, és ezért nagyon sokatmondó, hogy szinte mindegyik az AMOC jelentős lassulására utal az elmúlt évszázadban. Más tanulmányok az elmúlt évtizedekben ilyen csökkenést feltételeztek, de ez a munka új, hosszú távú összefüggéseket tár fel, és feltárja, hogy az ember által okozott éghajlatváltozás korszaka előtt az atlanti felborulásos cirkuláció viszonylag stabil és erősebb volt, mint most. Ez azt jelzi, hogy a lassulás valószínűleg nem természetes változás, hanem emberi hatás eredménye. Az AMOC nagymértékben befolyásolja a globális éghajlatot, különösen Észak-Amerikában és Európában, ezért a cirkuláció folyamatos gyengülésére utaló bizonyíték kritikus új bizonyíték a regionális és globális éghajlat jövőbeli előrejelzéseinek értelmezéséhez. Emellett az AMOC-ot gyakran úgy modellezik, mint amely bizonyos erősségű cirkuláció alatt elér egy fordulópontot, egy olyan pontot, ahol a viszonylag stabil, felfelé forduló cirkuláció instabillá válik, vagy akár össze is omlik. A felborulás folyamatos gyengülése azt jelenti, hogy azt kockáztatjuk, hogy megtaláljuk ezt a pontot, ami mélyreható és valószínűleg visszafordíthatatlan hatással lenne az éghajlatra.”

Dr. Karsten Haustein, a németországi Éghajlati Szolgáltató Központ munkatársa elmondta:

“A tanulmány kibővíti a vezető szerzők korábbi tanulmányát (Nature, 2018), amelyben szilárd bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy az AMOC erőssége valóban csökkent a 19. század vége óta. A 2018-as tanulmányban azt is be tudták bizonyítani, hogy az észak-atlanti óceánban lévő felmelegedési lyuk az ember okozta globális felmelegedéssel összefüggésbe hozható feltörekvő jel. Ezeket az eredményeket az éghajlati modellek, valamint a statisztikai elemzések is alátámasztják, ahogyan azt például a mi tanulmányunkban[1] is bemutattuk.

“Ebben a szerzők a 2018-as AMOC-idősorozatot az időben még hátrábbra is kiterjesztik, a közzétett proxy-felvételek felhasználásával egészen Kr. u. 400-ig. Ezek a proxy-adatok következetes képet rajzolnak a forduló cirkuláció múltbeli alakulásáról. Azt találják, hogy csak a 19. század elején kezdett el csökkenni, és az elmúlt évtizedben érte el a leggyengébb állapotát. Bár az AMOC nem fog egyhamar “összeomlani”, a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy az áramlás az évszázad végére instabillá válhat, ha a felmelegedés változatlanul folytatódik. Ez már most is növeli az erősebb hurrikánok kockázatát az USA keleti partjainál a melegebb óceáni vizek miatt, valamint potenciálisan megváltoztathatja a Nyugat-Európa feletti cirkulációs mintákat. Véleményem szerint az eredmények robusztusak és összhangban vannak az elméleti várakozásokkal.”

[1] https://journals.ametsoc.org/view/journals/clim/32/16/jcli-d-18-0555.1.xml

Dr. Jon Robson, a Readingi Egyetem vezető kutatója elmondta:

“Ez a tanulmány a korábbi kutatásokra építve rávilágít arra, hogy az óceáni cirkuláció “közvetett mérőszámai” következetesen azt mutatják, hogy 1900 óta nagy változás történt az Atlanti-óceán északi részén. Az egyik aggasztó értelmezés szerint az Atlanti-óceáni forduló áramlás jelentős gyengülése következett be, ami óhatatlanul felveti a kérdést, hogy vajon az emberi szén-dioxid-kibocsátás felelős-e ezért, és milyen következményekkel járhat. Ezek az eredmények például arra utalhatnak, hogy az Atlanti-óceán cirkulációja érzékenyebb az éghajlatváltozásra, mint azt korábban gondolták. Ez azonban csak egy értelmezés, és közvetlen megfigyelések nélkül továbbra sem tudjuk, hogyan értelmezzük ezeket a változásokat. Ahogy a szerzők megjegyzik, sürgősen szükség van arra, hogy az Atlanti-óceán északi részén végbemenő változások értelmezéséhez a rendelkezésünkre álló összes eszközt felhasználjuk, hogy jobban megjósolhassuk, mi történhet ezután, és megértsük a társadalomra gyakorolt szélesebb körű következményeket.” – írja a szerző.

Rampasek, László A.
Források: AMS Publications | Nature Geoscience | Science Media Centre

A L. Caesar et al. által írt “Current Atlantic Meridional Overturning Circulation weakest in last millennium” című tanulmány 2021. február 25-én, csütörtökön, brit idő szerint 16 órakor jelent meg a Nature Geoscience című folyóiratban.

DOI: https://doi.org/10.1038/s41561-021-00699-z