A U.S. Forest Service adatainak elemzése szerint, amelyet J. Aaron Hogan és Jeremy W. Lichstein, az UF Biology kutatói vezettek, és amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban tettek közzé, az éghajlatváltozás eszkalálódó hatásai regionális egyensúlyhiányt okoznak az erdők termelékenységében, és összességében kedvezőtlenül befolyásolják a fák növekedését és a biomassza felhalmozódását.
A tanulmányból kiderül, hogy az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok nyugati részén, ahol az éghajlatváltozás súlyosabb hatásait tapasztalják, jelentősen lelassult a termelékenység, míg az enyhébb éghajlati hatásokat tapasztaló keleti Egyesült Államokban kissé felgyorsult a növekedés.
Az éghajlatváltozás erősebb következményei lassítják az erdők növekedését, ami ellentétben áll azzal a közkeletű elképzeléssel, hogy a légkör magasabb CO2-szintje a növények gyorsabb növekedését eredményezné.
“Az erdők működésében bekövetkező változásoknak vagyunk tanúi, ahogy az erdei ökoszisztémák reagálnak a globális változások mozgatórugóira, mint például a szén-dioxid-műtrágyázás és az éghajlatváltozás… Ezeknek a mozgatórugóknak a jövőbeli egyensúlya fogja meghatározni az erdők működését az elkövetkező években-évtizedekben” – magyarázza J. Aaron Hogan, az UF Biology kutatója.
A tudósok várakozásai szerint a szén-dioxid-trágyázás pozitív hatással lesz a növények növekedésére, mivel a természet a légkörbe jutó kibocsátást a természetes szénmegkötő kapacitás növekedésével ellensúlyozza. Az emelkedő hőmérséklet, az aszályok, a betegségkitörések azonban felülmúlják az éghajlatváltozás pozitív hatásait, és az erdők veszteségeket szenvednek el.
“Sokat hallunk az Egyesült Államok nyugati részén pusztító erdőtüzekről, amelyek sok fát pusztítanak el, és szén-dioxidot juttatnak a légkörbe… A tanulmányunk azonban azt mutatja, hogy a nyugati erdőkben további ökoszisztéma-karbonveszteség következik be a fák növekedési ütemének csökkenése miatt” – nyilatkozta Jeremy W. Lichstein.
“Tanulmányunk azt sugallja, hogy az éghajlatra és a tengerszint emelkedésére vonatkozó jövőbeli előrejelzések túl optimisták lehetnek, mert a valóságban az ökoszisztémák valószínűleg kevesebb karbont fognak tárolni a jövőben… A kevesebb ökoszisztéma karbon tárolása több szén-dioxidot jelent a légkörben, és így nagyobb felmelegedést és gyorsuló éghajlatváltozást” – tette hozzá.
Ha túlságosan bízunk a természetben, és azt gondoljuk, hogy az továbbra is megköti az emberiség növekvő kibocsátását, az veszélyes ötletnek bizonyul, mivel a felgyorsuló éghajlatváltozás nagyobb valószínűséggel okoz betegségkitöréseket, aszályokat, áradásokat és más külső hatásokat, amelyek megakadályozzák az erdők növekedését, és az erdőket a fordulópontjuk eléréséhez kényszerítik.
“Az ökoszisztéma karbonmegkötése nem garantáltan tartós, és a klímaváltozás visszafordíthatja… Ez a visszafordulás már megtörtént az Egyesült Államok nyugati részén, és vannak arra utaló jelek, hogy a világ más, aszály sújtotta régióiban, például az Amazonas vidékén is megtörténhet” – mondta Lichstein úr.
A tanulmány arra is rávilágít, hogy az éghajlatváltozás nem egy egységes erő, hanem inkább egy dinamikus tényező, amely régióspecifikus hatásokkal bír. Mivel az erdők természetes módon elérik a fordulópontot, vagyis azt a pontot, amikor érettségük miatt már nem szén-dioxid-nyelőként, hanem szén-dioxid forrásként kezdenek működni, a tudósok azt tapasztalják, hogy egyes erdők már most megközelítik vagy meghaladják ezt a küszöbértéket.
“Eredményeink rávilágítanak az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentésére… A tudósok által évtizedek óta sürgetett kibocsátáscsökkentés nélkül az erdők mint szén-dioxid-elnyelők valószínűleg gyengülni fognak, ami felgyorsítja az éghajlatváltozás ütemét” – összegzi Lichstein úr.
Egy új tanulmány szerint (.PDF) az erdőtelepítés és a jelenlegi erdők védelme 226GT CO2-t tárolhatna.
Ahogy a tudósok kiáltják, az emberiség nem találhat kiutat az éghajlati válságból olyan megközelítésekkel, amelyek a kibocsátás teljes csökkentését és leállítását hivatottak helyettesíteni, mint például a szén-dioxid-leválasztási vagy szén-dioxid-eltávolítási projektek. A szén-dioxid-eltávolítás csak a történelmi kibocsátások hosszú távú vagy nehezen megszüntethető, az összkibocsátás legfeljebb 10%-át meg nem haladó kibocsátások eltávolítására lehetne hatékonyan alkalmazni.
Ugyanakkor a karbonmegkötési potenciált gondosan kellene becsülni és tervezni. Az emberiség előtt álló út az, hogy felelősséget vállaljon és újjáépítse a gazdaságot, amely teljes mértékben csökkenti a jelenlegi éves karbonlábnyomának körülbelül 90%-át.
Forrás: Carbon Herald | Petya Trendafilova
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
