Éghajlati visszacsatolásra figyelmeztetnek

A tudósok számos veszélyes éghajlati visszacsatolásra figyelmeztetnek

Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló jelenlegi tervek elégtelenek lehetnek

KÉP: AZ ERDŐTÜZEK ÉS A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖZÖTTI VISSZACSATOLÁS

SZAKÉRTŐK ÁLTAL LEKTORÁLT PUBLIKÁCIÓ | TERMÉSZETVÉDELMI BIOLÓGIAI INTÉZET

Egy nemzetközi kutatócsoport – köztük az Oregoni Állami Egyetem (OSU) tudósai – által írt új jelentés (.PDF) számos kockázatos éghajlati visszacsatolási hurokra figyelmeztet, és arra, hogy mind a kutatás, mind a politika terén lépésekre van szükség. A One Earth című tudományos folyóiratban ma megjelent jelentés szerint részben az éghajlat visszacsatolását felerősítő hatások miatt “a jövőbeni felmelegedés korlátozásához a kibocsátások nagyon gyors visszaszorítására lesz szükség”.

Az Egyesült Államok és Európa kutatói 41 olyan éghajlati visszacsatolási hurkot soroltak fel és írtak le, amelyek jelentős hatással vannak az éghajlatváltozás kilátásaira.

Számos nagyméretű, a felmelegedést erősítő visszacsatolás létezik. A kutatók összesen 27 erősítő visszacsatolást, 7 csillapító visszacsatolást és 7 bizonytalan visszacsatolást azonosítottak.

A vezető szerzők, Christopher Wolf, az OSU posztdoktori kutatója és William Ripple, az OSU kiváló ökológiaprofesszora mellett több amerikai és nemzetközi tudós is társszerzőként szerepel a jelentésben. Ripple a Conservation Biology Institute (Természetvédelmi Biológiai Intézet) munkatársa is.

A szerzők több különösen aggasztó visszacsatolási hurkot emelnek ki, mint például a permafroszt-visszacsatolás, amely során a hőmérséklet emelkedése a permafroszt felolvadásához vezet, ami több szén-dioxid- és metánkibocsátást eredményez, ami további felmelegedéshez vezet. Más potenciálisan veszélyes visszacsatolások közé tartozik a kiszáradó vagy parázsló tőzeglápok és az erdők kipusztulása. Mivel ezek a visszacsatolások még nem feltétlenül szerepelnek teljes mértékben az éghajlati modellekben, a jelenlegi kibocsátáscsökkentési tervek nem biztos, hogy megfelelően korlátozzák a jövőbeli felmelegedést. Ráadásul “egyes éghajlati visszacsatolási hurkokhoz fordulópontok társulnak, ami megnehezíti hatásuk visszafordítását” – mondta Jillian Gregg társszerző, a Terrestrial Ecosystems Research Associates kutatója.

A számos felerősítő éghajlati visszacsatolás miatt a szerzők két ajánlást fogalmaznak meg. Ami az éghajlatkutatást illeti, gyors átmenetre van szükség az integrált földrendszer-tudomány irányába, hogy teljes mértékben figyelembe lehessen venni az éghajlatot befolyásoló biológiai, társadalmi és egyéb kölcsönhatásokat. Az éghajlat-politika tekintetében ambiciózusabb terveket kell követni a kibocsátáscsökkentésre, tekintettel mind a folyamatban lévő éghajlati katasztrófákra, mind a hosszú távú katasztrófakockázatokra. Ezek a tervek magukban foglalhatnák a természetalapú megoldások alkalmazását, hogy több szenet vonjanak ki a légkörből. “A nagy természetes szén-dioxid-nyelők, például az erdők stratégiai létrehozása kritikus lépés a szén-dioxid-semlegesség elérése felé” – mondta Ripple.

A szerzők végezetül felhívást tettek közzé az átalakító változásokra az éghajlati válság és a visszacsatolási hurkok jelentette veszélyek kezelése érdekében. Wolf szerint “olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek elősegítik az átalakító és társadalmilag igazságos változásokat számos ágazatban, beleértve az energia- és élelmiszertermelést is”.

A tanulmányhoz kapcsolódóan elindult egy visszacsatolási hurkokat tartalmazó weboldal, amelyen a tanulmány által inspirált animált visszacsatolási hurkokat találunk.

Összesített CO₂-kibocsátás

Wolf, Ripple és Gregg mellett öt másik tudós is társszerzője a tanulmánynak:

Timothy M. Lenton az Exeteri Egyetemről, Susan M. Natali és Philip B. Duffy a Woodwell Klímakutató Központból, Johan Rockström és Hans Joachim Schellnhuber a Potsdami Éghajlatkutató Intézetből.

Forrás: EurekAlert!