Faültetés kontra erdőmentés

A klímaválság elleni cselekvés kapcsán manapság oly’ sokat hallani a faültetés koncepciójáról, hogy az átlagember azt hiheti, ez a leginkább bevett módszer, és hogy hatásos.

Kisebb-nagyobb civil kezdeményezések, cégek ültetnek fát, bizonygatván másoknak és maguknak, hogy megtették a legtöbbet, amit csak tehetnek a klímaváltozás ellen.

Ám ha megnézzük a számokat, kiderül, hogy a faültetés vajmi keveset ér a klímaválság ellen, de még akkor is édeskevés lenne, ha az összes szántóföldet és legelőt beültetnénk fákkal.

Egészen más dolog az erdőmentés, amiből a megfelelő szabványok betartása mellett karbonkreditek származtathatók, melyeket karbonsemlegesítésre lehet használni. Ilyenek például a PlanVivo által végzett erdőmentési projektek, melyek karbonkreditjeit hazai cégek is használnak karbonsemlegesítésre. Ám annyira belemászott a fejekbe a faültetés koncepciója az elmúlt egy évben, hogy még akkor is faültetésről beszélnek, amikor például erdőmentésről van szó.

A békéscsabai Bio bolt tulajdonosa által támogatott faültetések minden esetben erdőmentéshez kapcsolódnak, ezzel lehet karbonsemlegesíteni. Ő, erdőmentésből (Sofala Community Carbon projekt) auditált karbonkrediteket választott. Mivel a Biobolt nem faültetéssel csinálta a semlegesítést, hanem Ő már, egy évtizeddel korábban a kivágástól megmentett erdőben maradt és azóta megkötött CO₂ megkötésből hitelesített egységek megvásárlásával semlegesítette a Bioboltot, így.a csökkentési erőfeszítései után maradt karbonlábnyomának kiegyenlítése valós, és a támogatása az ottani közösségre nézve is pozitív!

A Sofala Community Carbon projekt egy innovatív fenntarthatósági terv, amely együttműködik a mozambiki középső Gorongosa és Marromeu nemzeti parkok pufferzónáinak erdőközösségeivel a vidéki megélhetés, az élőhelyek helyreállítása, az erdőgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése érdekében.

A Sofala közösségi szén-dioxid-projekt fenntartható földhasználatot és vidékfejlesztési tevékenységeket fejleszt a mozambiki középkori Gorongosa és Marromeu nemzeti parkok pufferzónáinak környékén és azokon belüli közösségekben.

A projekt lehetővé teszi az egyének és a vállalatok számára, hogy hatékonyan fektessenek be új erdőkbe és az agrár-erdőgazdálkodásba. A képzett növénytermesztőkké válásával a helyi emberek jelentősen hozzájárulnak saját környezetükhöz, miközben biztosítják a rendszeres jövedelmet és a stabil, fenntartható élelmiszer-ellátást. Az agrárerdők újjáéledése az elszegényedett közösségek körében olyan növényeket generál, amelyek inkább a törékeny erdőtalajokat gazdagítják, mint kimerítik.

Továbbá a Sofala projekt kiterjeszti a gazdálkodást és a kapacitásépítést a projekt résztvevőire, és nagy hangsúlyt fektet a gazdálkodók jövedelemforrásainak diverzifikálására. A projekt kiképzi a kistermelőket a fontos pénznövények fenntartható gazdálkodásában, amelyeket a legtöbb gazdálkodó beépít az ültetvényébe. Ez nemcsak hozzájárul az élelmezésbiztonság javításához maguk számára, hanem lehetővé teszi számukra további jövedelemforrások elérését.

Itt viszont szeretnénk egyszer és mindenkorra tisztázni, hogy

faültetéssel nem lehet karbonsemlegesíteni.

A karbonsemlegesítés, pontosabban az elkerülhetetlen kibocsátások karbonkreditekkel történő kiegyenlítése csakis már megvalósult projektekből származhat. Más szóval, a kibocsátás megelőzésének, vagy a szén-dioxid megkötésének múltbéli eseménynek kellett lennie, a CO₂ megkötésnek vagy elkerülésnek már meg kellett valósulnia.

A minősítő szervezetek ugyanis nagyon szigorúan veszik a megelőzött, illetve megkötött kibocsátás-mennyiségeket. Egy faültetés esetén viszont ez nem történt meg, és lehetetlen megmondani, hogy végeredményben mennyi szén-dioxidot fog megelőzni, ugyanis az elültetett fák egy része mindig elpusztul, a többi pedig akár le is éghet, vagy letarolhatja egy különösen erős vihar. Vagy gondol egyet valaki és kivágja, mert az övé, amikor az eléri a gazdasági vágás érettségi kort. A faültetéssel pedig nem jön létre erdő, az egy fásított területet jelent csupán és még az intenzív növekedési időszakában sem képes ökológiai szempontból annyi CO₂ megkötésre, mint egy öreg erdő, amelyik minimum 100 – 140 éves.

Sokan úgy gondolták, hogy csak fiatal erdők kötnek meg szén-dioxidot a légkörből miközben növekedtek, és hogy az ősi (elsődleges vagy öreg növekedésű erdők) ezt a szenet egyszerűen csak tárolták. Számos közelmúltbeli tanulmány azonban kimutatta, hogy az érintetlen ősi erdők szintén felveszik a szenet a légkörből, azt megkötik magukban, egy részét a talajba juttatják. Tudomásul véve, hogy az erdők dinamikája összetett, a nagy, öreg fák, az ősi erdők rendkívül fontos alkotóelemei, mind a biológiai sokféleség, mind a szénfelvétel és a tárolás szempontjából. Sajnálatos módon Magyarországon már nincsenek ősi erdők. Egy hektár sincs, mind kivágták!  Helyette fásított területekről beszélhetünk, faültetvényekről. Ebben egyetlen dolog pozitív, hogy ezek a viszonylag fiatal telepítések. A már bennük eltárolt szén mellett, – megfelelő erdőgazdálkodással, – intenzívebben tudnak további szén-dioxid megkötést végrehajtani, mint a faültetéssel létrehozott társai.

Tehát a legjobb amit tehetsz a fákkal, ha véded az erdőket, nem engeded a kivágásukat azért, hogy újra elültessék őket. A szén legjobb helye a föld alatt van és az erdőkben, nem pedig a légkörben. Aki 2020-ban nem a valós klíma, és ökológia védelmi megoldásokon dolgozik, az emberiség sírját ássa.

Rampasek, László A.