A találkozó eredményének pozitívuma, hogy a legfontosabb kérdések – mint a tengerszint emelkedése, a hőmérséklet-növekedés kedvezőtlen hatásai – nyíltan előkerültek. A csendes-óceáni kis szigetországok például sokkal gyorsabb lépéseket szeretnének, mint mások, hiszen ezeket már létükben veszélyezteti a tengerszint emelkedése.
Nem túl kedvező viszont, hogy még mindig azt hiszi a világ, van ideje a cselekvésre, és hogy a tettekre sarkalló összefüggések nem nagyon kerültek elő. Az egyik ilyen összefüggés, hogy az egyenlítői és mérsékelt övi hőtöbbletet egyrészt a világtengerek nyelik el, másrészt a légköri és a tengeráramlások a sarkok felé viszik. Ennek következtében az Északi-sark környékén jelentős hőmérsékleti többlet mérhető egész télen, ami kedvezőtlen a nyáron elolvadt jég újrafagyása szempontjából. Most már biztosan kijelenthető, hogy a mérések kezdete óta az évszakhoz képest napjainkban a legkisebb a jégtakaró az Északi-sarkon.
A fentiek fényében természetesen a 2°C-os globális átlaghőmérséklet-növekedés is sok, mert ehhez az Északi-sarkon akár 4–8°C-os hőmérséklet-növekedés tartozik. Azt is fontos tudni, hogy sok faj nagyon gyorsan kényszerül arra, hogy északra vándoroljon, elképesztően magas – évi több km-es – sebességgel. A növények egy része ehhez nem tud alkalmazkodni. Az Északi-sark hőtöbblete oda vezet, hogy a sarkvidéki tengerek kontinentális talapzatán található metán-hidrát-telepek a tenger melegedése miatt elveszítik egyensúlyi állapotukat, és a metán felszabadul belőlük.
Egy másik fontos kérdés, hogy mihez viszonyítunk. Az 1880–1920 közötti évek átlagához képest már túlléptük az 1,5°C-os emelkedést, az 1900–1970 közötti időszakhoz képest még éppen nem. Valójában nem ilyen tűréshatárokat kellene kijelölni, hanem minél többet tenni a kibocsátás korlátozásáért, hogy legalább a tenger mélyén lévő metán-hidrát ne szabaduljon fel. A technológia az energetika, a közlekedés és az ipar bizonyos területein már rendelkezésre áll a váltáshoz.
Azt a félelmet pedig, hogy ez egy versenyhátrányt jelentő, nagy befektetés az országok érdekében, gyorsan el kell felejteniük a döntéshozóknak, mert a kisebb veszteség most elkerülhetővé tenné a későbbi teljes összeomlást. A másik fontos kérdés az alkalmazkodó kisebb ipari és mezőgazdasági folyamatok tervezése és kivitelezése lenne, amelyek a természetet utánozva működnek, kibocsátás és hulladék termelése nélkül. Ilyen alkalmazkodó rendszerekkel több időt nyernénk a teljes gazdaság átállítására, és nőne a helyi rendszerek rugalmassága.
Az Európai Unió nagyon sokat tesz a kibocsátás mérsékléséért, vállalásai a Földön a legmagasabbak közé tartoznak. Hazánk abban a részben kényelmes, részben teljesen félreértett helyzetben van, hogy a rendszerváltás után megszűnt nehézipar, illetve az erőművek részleges korszerűsítése jelentős csökkenést eredményezett a kibocsátásban, így látszólag nincs teendőnk. Azonban nem jó, ha ez így marad, mert a lakosság egy főre jutó kibocsátása a világ első harmadába esik, és könnyen csökkenthető akár 20–30%-kal.
A mezőgazdasági kibocsátás esetén a talajtakaró, a szántás nélküli gazdálkodás terjedése (amely az USA-ban jelentős teret hódított az elmúlt évtizedekben), illetve számottevő innovációk bevezetése szintén lényegesen hozzá tud járulni a kibocsátás redukálásához. Az utóbb említett lépés olyan innovációt jelent, amely képes a kérődzők metánkibocsátását a töredékére csökkenteni, egyéb kedvezőtlen hatások nélkül. Sajnos ennek a bevezetése, elterjedése jelenleg sokkal lassabban halad a szükségesnél. Néha a nyilvánvaló előnyt sem tudjuk kihasználni. Ebben is változásra van szükség.
Forrás: Lépések szaklap (21. évfolyam 1. szám 2016)
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…