Hol lehet majd élni 20 év múlva? – Carol Farbotko és Ingrid Boas

Videóátirat

Mohammadpur mindig is különleges kapcsolatban volt az időjárással. A település a Bengáli-öböl partján, a Megna folyó deltájának északi részén helyezkedik el. Deltatorkolat ott alakul ki, ahol a folyó nagyobb víztömeggel találkozik, és iszap rakódik le. A folyók deltái hihetetlenül termékeny ökoszisztémák, melyek támogatják a mezőgazdaság és a tengeri élővilág virágzását. Partjaik azonban fokozatosan változnak, ahogy a folyók újabb hordalékot hoznak, és ahogy a viharok elmossák a lerakódott talajréteget. Mohammadpur lakói remekül hozzászoktak ahhoz, hogyan kezeljék az ingadozó vízállást ebben a folyamatosan változó környezetben. De mostanában a gyakori heves ciklonok ismétlődő áradásokat okoztak, ami akadályozza a gazdálkodást és a halászatot. Az árvizek meggyengítik a partvonalat is, és ezzel lehetővé teszik, hogy a későbbi viharok elmossák a földet. 2000 óta a Megna folyó mintegy 2,5 km-en bontotta le a partot, rákényszerítve sok lakost, hogy az ország belsejébe vagy a városokba költözzenek.

A változó időjárás azonban nem csak itt van hatással az emberek mobilitására. Ezrek kényszerültek otthonuk elhagyására a Fülöp-szigeteken a gyakori viharok miatt. A Fidzsi-szigetek kormánya már most sok falut költöztet távolabb a tengerparttól a várható földvesztés miatt. Az Egyesült Államokban pedig az olvadó permafroszt miatt pusztulnak az alaszkai partvidék egyes részei.

Bizonyos szempontból ez nem újdonság. Az emberek mindig is alkalmazkodtak a változó időjáráshoz, és olyan régiókba költöztek, melyek támogatták életmódjukat és megélhetésüket. A tudósok azonban egyetértenek abban, hogy a szélsőségesen ingadozó időjárás a Föld gyorsan változó éghajlatának mellékterméke. A globális felmelegedés növeli a viharok gyakoriságát és intenzitását, miközben olvad a jégsapka, és emelkedik a tengerszint.

Ezek a tényezők gyorsabban változtatják a környezetet, mint a múltban. A cselekvéshez szükséges forrásokkal rendelkező közösségeknek is nehéz alkalmazkodniuk a különböző intenzitású és természetű változásokhoz. A klímaváltozás a legsebezhetőbbekre van a legrosszabb hatással, pedig ők a legkevésbé felelősek érte. A halászó és gazdálkodó közösségek sok lakója szembesül a klímaváltozással olyan országokban, melyekben jóval kevesebb a károsanyag-kibocsátás, mint a nagyobbakban.

Ide sorolhatjuk Bangladest is. Az ország az alacsony földrajzi fekvésű és a sűrűn lakott tengerpari régiók egyedi kombinációja. A partokon élő, veszélyeztetett családok többsége – épp úgy, mint Mohammadpurban – nem akarja elhagyni az otthonát, és feladni a megélhetését. A többieknek pedig anyagilag nem éri meg elköltözni Bangladesből. Hogy a környéken maradhassanak, sokan csak néhány méterrel költöztek beljebb, és magasabban fekvő részeken vagy cölöpökön építettek ellenállóbb otthont. Mások megpróbáltak új földet vásárolni a deltában megjelenő szigeteken, míg néhányan elküldték családtagjaikat, hogy a közeli városokban keressenek munkát. Néhányan még az országhatáron túlra is elutaznak, ha ott családtagjaik, barátaik vagy munkahelyi kapcsolataik vannak. De sokan azok közül, akik elmentek, alig várják, hogy hazatérjenek. Sajnos nem világos, hogy mikor hagynak alább az időjárási szélsőségek, a kormány pedig többször is elhalasztotta az eróziót megakadályozó betonozott partok kialakítását.

A világ más részein élők, akkor sem tudnának a saját országukban máshová költözni, ha akarnának. Kiribati és Tuvalu alacsonyan fekvő csendes-óceáni szigetek, kiterjedésük mindössze 811, illetve 26 négyzetkilométer; ők tehát csak egy másik országba költözhetnének. Ehelyett, a kormányzatok és a lakók összefogtak, hogy fizikailag, jogilag és politikailag megerősítsék országaikat. A sziget lakói tengerparti mangrove erdőket ültetnek, és az alacsonyan fekvő területeket kotort homokkal töltik fel, hogy megvédjék magukat a viharoktól és az emelkedő tengerszinttől. A szigetek kormányai többször is lobbiztak globális fórumokon azért, hogy a legtöbb káros anyagot kibocsátó államok csökkentsék a szennyezést, és vállalják a felelősséget az éghajlatváltozásért.

Az egyes tengerparti közösségek előtt álló kihívások egyediek, tapasztalataik pedig sokfélék, ezért, az éghajlatváltozás okozta elvándorlás nehezen mérhető és meghatározható. Mivel új közösségeket is veszélyeztet a szélsőséges időjárás, minden eddiginél fontosabb, hogy meghallgassuk a válság frontvonalában élőket.