Videóátirat

2021 döntő év az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A Párizsi Megállapodás ütemterve szerint már idén fontos döntést kell hozni a kormányoknak klímaakciótervük frissítéséről. Jó úton haladunk afelé, hogy a globális felmelegedést 1,5°C-ra csökkentsük? Vannak jó és rossz híreink is, és a részletek sem elhanyagolhatók. Lássuk az adatokat!

A 2015-ös Párizsi Megállapodással minden ország megegyezett abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés átlagos mértékét jóval 2°C alatt tartják, és mindent megtesznek, hogy lehetőleg 1,5°C-ra csökkentsék. Kutatók szerint, beleértve az IPCC-t, ahhoz, hogy elérjük a 1,5°C-os határt, a üvegházhatású gázkibocsátást 2030-ig a felére kell csökkenteni, a szén-dioxid kibocsátást pedig kb. 2050-ig nullára. Óriási kihívás, de nem lehetetlen.

Ezen információk a Climate Action Trackertől származnak, amely projekt a nemzeti vállalásokat és lépéseket ellenőrzi, és 2021. június 1-jén indult el.

A jó hír a 30 évvel későbbi állapotról szól. Egyre több kormány ígéri, hogy a kibocsátást a század közepére nettó nullára csökkenti, amely összhangban lenne a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel. 131 nemzeti kormány már vagy elfogadta a nettó zéró kibocsátási célokat, vagy egyeztet róluk. Ezek a célok az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 73%-át fednék le. Ebbe beletartozik az Európai Unió, amely ezt a célt törvénybe foglalta, az Egyesült Királyság, Dél-Afrika, Japán, Dél-Korea, Kanada, Kína és az Egyesült Államok, valamint számos kis szigetország. Azonban az országok jelenleg megvalósított intézkedései csak keveset változtatnak a jövőbeni kibocsátások mértékén. Ez olyan pályára állít minket, ahol a felmelegedés becsült értéke 2100-ra 2,9°C lesz. Ez katasztrofális klímaváltozáshoz vezet.

A Párizsi Megállapodás naprakész vállalásokra kötelezi az országokat, hogy elérjük a globális célt. Az utóbbi pár hónapban az EU, az USA, Kína és mások is tettek ilyen vállalásokat, és becsléseink szerint teljes megvalósításuk eredményeképpen 2100-ig 2,4°C-os felmelegedést várható. Ez már jobb, de messze van a 1,5°C-tól.

Van egy optimistább forgatókönyv. Tegyük fel, hogy az összes vállalásból és szándékból politikai irányelv lesz, amelyet tettek követnek, beleértve a tárgyalás alatt álló nettó zéró célokat, illetve azokat, melyeket még nem tartalmaz a Párizsi Megállapodás. Ez egy olyan pályára állítaná a világot, amely a globális felmelegedés mértékét 2°C alatt tartaná 2100-ra. Az 1,5°C-os cél eléréséhez elméletileg további, ambiciózusabb célok kitűzésére van szükség.

De ez csak az elmélet. A jelenlegi rövid távú lépések és tervek még nem elegek hosszú távon, és ez a rossz hír. Senkit nem fog meglepni a tény, hogy a rövid távú lépések, melyek választásokat dönthetnek el, nem elég bátrak hosszú távon, így a nagy vállalások a jövőbeli kormányokra hárulnak.

A következő kilenc évben fog eldőlni, hogy a század közepére el tudjuk-e érni a nettó zéró kibocsátást. Az első mérföldkő 2030. Akkorra meg kell feleznünk a kibocsátást, hogy az emberiség rákerüljön az 1,5°C-hoz vezető útra. Ha ezt a mérföldkövet nem érjük el, később csak nagyon drágán tudjuk behozni a lemaradást, vagy sehogy sem. De a már előterjesztett lépésekkel, még akkor is ha hozzávesszük az elmúlt hónapok fejleményeit, a globális kibocsátás épphogy csak stabilizálódni fog 2030-ra, ami hatalmas lemaradást jelent.

Nem felel meg a Párizsi Megállapodás szellemiségének, ha az egyes országok egyszerűen ugyanazokat vállalják, mint öt éve, vagy úgy változtatnak, hogy az érdemben nem vezet kibocsátáscsökkentéshez. Sajnos, eddig ez a helyzet Ausztrália, Mexikó, Oroszország, Szingapúr, Svájc és Vietnam esetében. Dél-Korea és Új-Zéland új vállalásokat ígér még ebben az évben. Talán Brazíliában a legrosszabb a helyzet, ahol az új vállalás még nagyobb kibocsátáshoz vezetne, mint a korábbi. Ezeknek az országoknak újra meg kell fontolniuk a döntéseiket. Végül, még mindig több tucat ország egyáltalán nem tett vállalást 2030-ra, mint például Indonézia és India, bár még van egy kis idejük, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg még a COP26 konferencia előtt. Összefoglalva, az összkép reményteljesebb, mint valaha, ha a 2050-es célokat nézzük, ugyanakkor a jelenlegi, rövid távú klímacélok nem efelé vezetnek.

Máshol vannak a jó hírek. Olykor meglepődhetünk, hogy milyen gyorsan tud egy egész szektor kizöldülni. Például, világszerte a megújuló energia az új norma energiatermelő kapacitás telepítése esetén, mivelhogy olcsóbb. Számos vezető autógyártó elektromos autók gyártására áll át, és a pénzügyi szektor, úgy tűnik, elkezdett kivonulni a fosszilis üzemanyagok piacáról. Továbbá, néhány ország már bejelentette, hogy felhagy a fosszilis üzemanyagok kitermelésével.

Meg kell találnunk azokat a komoly, bátor vezetőket, akik biztonságosabb útra vezetnek minket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ha nem érjük el az 1,5°C-os célt, akkor a következő opció nem a 2°C, hanem az 1,6°C. A globális felmelegedés már eddig is érezhető hatásai nem fokozatosan, hanem hirtelen fognak beütni. Tehát, ha klímaváltozásról van szó, minden év, minden lépés és minden tizedfok számít.