Már tudósok szerint is készülni kell a megszokott világunk végére

A világ végéről vagy legalábbis a mostani társadalmak összeomlásáról már nemcsak elvont víziók szólnak, hanem a klímaváltozást övező tudományos vitákban is mindinkább szó esik apokaliptikus forgatókönyvekről.

A globális felmelegedéssel kapcsolatos diskurzus egyre kevésbé szól arról, hogy a folyamat miképp állítható meg, hanem inkább a változó éghajlathoz történő alkalmazkodás lehetőségeit firtatja. Kibontakozott egy ma még szélsőségesnek tűnő irányzat is, aminek képviselői – akik között ott vannak jó nevű akadémiai intézmények elismert munkatársai is – az éghajlatváltozás drasztikus gazdasági, politikai és társadalmi következményeire való felkészülést sürgetik.

A Businessweek összefoglalója szerint a globális felmelegedéshez való alkalmazkodást sürgető szakértők egyelőre leginkább arról beszélnek, hogyan vészelhetjük át legjobban az extrém időjárási körülmények azonnali következményeit. Ez a téma már nemcsak tudósok párbeszédének tárgya, hanem ott van a szakpolitikusok asztalán is. Sőt, már költséges intézkedések is körvonalazódnak, amelyek az ENSZ jelentése szerint a fejlődő országokban 2050-ig akár évi 500 milliárd dollárt is felemészthetnek. Az Egyesült Államokban is dollármilliárdokba kerülő tengeri védőgátakat terveznek, a természeti károkra vonatkozó biztosítások terjedésével pedig egyre többek érezhetik majd a saját pénztárcájukon, hogy már nemcsak tenni kell a felmelegedés ellen, hanem alkalmazkodni is a következményeihez.

A kutatók szélesedő csoportja viszont úgy látja, eljött az ideje, hogy ne csak a viharoktól és a tengerszint emelkedésétől próbáljuk megvédeni magunkat.

Az úgynevezett mély alkalmazkodást sürgető szakértők szerint el kell kezdeni a felkészülést a hálózati áramellátás összeomlására és az élelmiszer-ellátás akadozása is, ami a nyugati típusú társadalmakat alapjaiban rázhatja meg. Nem meglepő módon e tudósok szerint a mostani fogyasztói igényeket nemsokára fel kell adni, azonban vannak, akik továbbmennek, és a jelenleg még pezsgő part menti városok hamarosan bekövetkező eltűnésével is számolnak. William Clark, a Harvard professzora évtizedeken átívelő infrastrukturális beruházások indítása mellett érvel, amelyek lehetővé tennék az óceánhoz közel élők átköltöztetését a kontinensek belsőbb, sokszor szárazabb területeire.

Politikai elemzők is figyelmeztetnek: ha a kormányok nem készülnek fel időben arra, hogy a jelenlegi lakóhelyek jelentős része élhetetlenné válik, akkor több millió ember kényszerül majd arra, hogy útra keljen. Az országok vezetőinek arra is számítaniuk kell, hogy a klímaváltozás okozta problémák nagy részét nem fogják tudni a határaikon belül kezelni, nemzetközi együttműködésre lesz szükség a békés megoldás érdekében. Nem tartható fent tehát az a szemlélet, hogy az egyes országok csak saját magukra nézve tekintik biztonsági kockázatnak a felmelegedés következményeit.

Az igazán pesszimista szakemberek, például Guy McPherson, az Arizonai Egyetem professzor emeritusa szerint

ha a sarkvidéki jégtakaró eltűnik, akkor megy vele a civilizáció is.

Ezt a szélsőséges nézetet egyelőre kevesen osztják a tudományos életben, mindenesetre a Businessweek által megkérdezett szakértők szerint újabban egyre több kutató vizsgálja, hogy a klímaváltozás okozhatja-e az emberiség kihalását. Ez nyilván a legszélsőségesebb forgatókönyv, de a Berkeley Egyetemen tanító Solomon Hsiang azt kellőképpen bizonyítottnak látja, hogy ha felgyorsul az éghajlat átalakulása, az veszélyezteti az élelmiszer-ellátást és a most működő társadalmi rendszereket.

Márpedig egyre több jel utal arra, hogy a klímaváltozás nagyban zajlik, elég csak a néhány héttel ezelőtti európai hőhullámra vagy szűkebb környezetünket nézve a magyarországi élővilág javában zajló átalakulására gondolni. Ez a mezőgazdaság szempontjából meglehetősen sötét jövőképre enged következtetni – a Kárpát-medence ugyanis igencsak sérülékeny területnek számít a klímakutatók szerint.

Forrás: G7 – Hajdu Miklós