Az üzleti életnek vége, ha nem tudjuk megoldani az éghajlatváltozás problémáját
– mondja Rebecca Henderson közgazdász.
Bátor beszédében bemutatja, hogyan teszi kiszámíthatatlanná a környezetet és hogyan árt egészségünknek az ellenőrizetlen kapitalizmus – és érvel amellett, hogy a vállalatok álljanak ki és segítsenek az általuk okozott klímaválság megoldásában. Hallgassuk meg, hogyan is nézhetne ki az újratervezett kapitalizmus, amelyikben a vállalatok fizetnek az általuk okozott éghajlati károkért.
Faölelő vagyok. Gyermekkoromban sokszor ültem egy erős bükkfa széles alsó ágán, hol olvastam, hol pedig az eget fürkésztem ágain át. Biztonságban és védve éreztem magam, és magamnál valami határtalanul nagyobbhoz kapcsolódtam. Azt hittem, a fák halhatatlanok, hogy mindig itt lesznek.
De tévedtem. A fák haldokolnak. Az éghajlatváltozás elpusztítja Libanon cédrusait, és Nyugat-Amerika erdőségeit. Nem csupán a fákról van szó. 1998 óta az extrém hőség több mint 160 000 ember halálát okozta, és egy ellenőrizhetetlen éghajlatváltozás még több millióval végezne. Hogy jutottunk ide?
Számos oka van, természetesen, de az egyik legfontosabb, hogy hagytuk a kapitalizmust valami szörnyűvé alakulni. Én a jó értelemben vett kapitalizmus lelkes híve vagyok. Végtére is, közgazdász és üzleti iskolai professzor vagyok. Őszintén azt gondolom, hogy a tisztességes szabadpiac az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya. De van egy bökkenő: a piacok csak akkor működnek nagyszerűen, ha az árak összhangban állnak a valódi kiadásokkal. És most az árak messze állnak ettől. Hagyjuk, hogy a fosszilistüzelőanyag-gyártók, és bárki, aki üvegházhatású gázokat bocsát ki, hatalmas károkat okozzon, melyekért nem kell fizetniük. És ez aligha tisztességes.
Képzeljük el egy pillanatra, hogy a kezemben egy elektronfelhő van. tíz dollár értékű széntüzeléssel előállított elektromosság, amely több mint tíz éven át tudja üzemben tartani a mobilunkat. Ez valószínűleg egész jó üzletnek tűnik. De csak azért ilyen olcsó, mert nem fizetünk az általa okozott kárért. A széntüzelés mérgeket juttat a légkörbe, pl. higanyt és ólmot, az egészségügyi kiadásokat dollármilliárdokkal növeli, és emberek százezreinek halálát okozza minden évben. Nagy mennyiségű szén-dioxidot is bocsát ki. Vagyis a szén valódi árának másik része az a klímakár, amelyet okoz.
Ezen a nyáron több mint egymillió hektár égett le Kaliforniában, és hatalmas árvizek öntötték el Banglades harmadát. Tanulmányok százai próbálták számszerűsíteni ezeket a költségeket. Ezekből én arra következtetek – a School of Public Health-nél lévő munkatársaimmal és közgazdasággal foglalkozó barátaimmal együtt – hogy tíz dollár értékű széntüzeléssel előállított elektromosság legalább nyolc dollár kárt okoz az emberi egészségben, és újabb, legalább nyolc dollár klímakárt, de valószínűleg ennél is többet. Mennyi tehát ennek az elektronfelhőnek az ára? Nem tíz dollár. Inkább olyan 26.
Az olyan dolgok rejtett költsége, mint az olaj- és gáztüzelés és marhahúsfogyasztás hasonlóan sok és éppúgy tisztességtelen. Mindenkinek, aki megpróbál tiszta gazdaságot teremteni, olyan cégekkel kell versenyeznie, amelyek erős támogatáshoz jutnak egészségünk és éghajlatunk rombolása által. Én nem erre a kapitalizmusra esküdtem fel. És ez a piac se nem szabad, se nem tisztességes. Szóval … Mit tehetünk?
Az “egyszerű” válasz, hogy a kormányoknak ragaszkodni kellene ahhoz, hogy mindenki, aki üvegházhatású gázt bocsát ki, fizessen az okozott kárért. Azonban pillanatnyilag nem sok jelét látjuk, hogy a kormányok ezt tennék, részben, mert a fosszilistüzelőanyag-gyártók az elmúlt húsz év erősen támogatott nyereségét arra használták, hogy tagadják a klímaváltozást, és az őket szabályozni hivatott politikusokat pénzügyileg befolyásolják.
Ezért támadt egy őrült ötletem. Azt gondolom, az üzletembereknek kellene kiállniuk. Azt gondolom, az üzletnek kellene kijavítania a kapitalizmust. Tudom. (Nevet) Néhányan feltehetően azt gondolják: “Hát, erre nem sok esély van.” Nem épp az imént mondtam, hogy a cégek tagadják a tudományt, eltorzítják a piacot és befolyásolják a politikusokat? De igen. De a magánszektornak egyértelmű érdeke helyrehozni ezt. Az igazság az, hogy az üzletnek is vége, ha nem állítjuk meg az éghajlatváltozást. Nehéz lesz pénzt keresni, ha a nagy partmenti városok víz alá kerülnek, és dühös emberek milliói vándorolnak északra, mivel a termés tönkremegy. Kemény munka lesz a szabad vállalkozásokat életben tartani, ha a legtöbb ember azt gondolja, hogy a gazdagok és fehérek ezek révén szemetelik tele a bolygót saját hasznuk érdekében.
Hadd mondjam el önöknek, hogy néz ki ez a gyakorlatban. Erik Osmundsen barátom egy kellemes állást hagyott ott a magánszektorban, hogy egy hulladékkezelő társaság vezérigazgatója legyen. Ez kissé furcsán hangzik. De Erik tenni akart valamit, és a hulladékkezelés módjának megváltoztatása több milliárd tonnával csökkentheti a kibocsátást. Azonnal súlyos problémával szembesült: Az ipar teljesen korrupt volt. A cégek költségeiket illegális hulladéklerakással csökkentették, a szabályozásokat gyengén kivitelezték, és a szabálysértési bírságok jelentéktelenek voltak.
Erik bejelentette, hogy szabályosan fog ténykedni, és árat emel, hogy ennek költségeit fedezze. Sok üzlettársa azt gondolta, megbolondult, a fele otthagyta. Sok megbízója is így tett. Versenytársai azzal vádolták, hogy lejáratja az ipart, és személyes fenyegetéseket kapott. De a korrupció rejtve működik jól.
Amint Erika nyilvánosság elé állt, az emberek elkezdtek kiállni mellette. Néhány megbízó hajlandó volt többet fizetni. Befektetői egyetértettek abban, hogy a helyes út kifizetődő lehet. A megmaradt alkalmazottaknak tetszett, hogy kiállhatnak az ügy mellett, és megtalálták a törvényes módokat a költségcsökkentésre. Erik meggyőzte néhány versenytársát, hogy csatlakozzanak hozzá, és utasítsák vissza a hulladék illegális lerakását, és a szabályszegők dolga sokkal nehezebbé vált. Ma Erik cége, a Norsk Gjenvinning egyike a legnagyobb újrafeldolgozó skandináv társaságoknak.
Hadd általánosítsak. A változás négy pilléren nyugszik. Hozzunk létre olyan üzletet, ahol az ár megfelelő és mégis nyereséges. Győzzük meg versenytársainkat, hogy tegyék ugyanezt. A befektetőkkel értessük meg, lehet így pénzt keresni. Gyakoroljunk nyomást a kormányokra, hogy hozzanak törvényt a megfelelő árról, azért, hogy a haszonlesők ne éljék túl. Nem mondom, hogy simán megy. A helyzet elég kétségbeejtő. De több ezer olyan üzletember van, mint Erik, és sok millió hozzánk hasonló ember. És mi fogyasztók, dolgozók, befektetők és polgárok vagyunk.
Ahelyett, hogy felhagynánk a kapitalizmussal, hozzuk helyre úgy, hogy biztosítjuk a valóban szabad és tisztességes piacot, és azt, hogy senki sem zúdíthatja ránk a szemetét és sétálhat tovább anélkül, hogy megfizetne érte. Megvannak a forrásaink és a technológiánk a klímaválság megoldásához. Együtt megmenthetjük a fákat és egymást.
Köszönöm.
Viola Zsuzsa magyar fordítása, felülvizsgálta Lőrinczy Réka
Forrás: TED