Most még jobban látszik, mit kellene tenni a klímáért

A világ közel áll ahhoz, hogy kimondhassuk: a második világháború óta nem csökkent egy év alatt olyan mértékben az üvegházhatású gázok kibocsátása, mint most, állapította meg a Nemzetközi Klímakutató Intézet tanulmánya.

Ha a korlátozásoknak csak egy kisebb része megmarad, 2019-hez képest egy év alatt 7 százalékos lehet a csökkenés. Csakhogy ez a klímaváltozás szempontjából még nem oszt, nem szoroz.

– A hőmérséklet az ipari kor előtti szinthez képest egy fokkal nőtt, ezt látjuk most az elmúlt száz-készáz év kibocsátása miatt – magyarázza Glen Peters, a Nemzetközi Klímakutató Központ kutatási igazgatója.

– Egyetlen évben csökkenteni ezt, még ha radikálisan is, nem jelent sokat az átlaghőmérséklet, vagyis a szén-dioxid légköri koncentrációja szempontjából, a kibocsátást nullára kell csökkenteni – tette hozzá.

A globális napi szén-dioxid-kibocsátás változása (%-ban) a világjárvány idején, 2019-es kibocsátási szintekhez képest.

A kibocsátáscsökkentés szempontjából a gépjárműhasználat visszaesése volt a kulcs. A kutatók attól tartanak, hogy amint az emberek visszatérnek dolgozni, a gépjárműhasználat – így a kibocsátás – még nőni is fog. Ezért arra figyelmeztetik a kormányokat, hogy ha nem zöld szempontok szerint indítják újra a gazdaságot, akkor a Föld melegedése egy éven belül átlépheti a kritikus 1,8 Celsius fokos határt.

– A korlátozások egy részét meg lehetne tartani, ami még a hasznunkra is válhatna – véli erről Peters. – Ha kicsit többet dolgozunk otthonról, ha nem kell olyan sokat utazni nemzetközi konferenciákra, mert az interneten is megtarthatók, ezek a dolgok csökkenthetik a kibocsátást és nem lesznek különösebb hatással az életünkre. Persze nem akarunk olyan korlátozásokat, hogy ne lehessen meglátogatni a nagyit vagy kávézni egyet a barátokkal.

A kutatók szerint Kína könyvelhette el a legnagyobb kibocsátás-csökkenést, majd sorban az Egyesült Államok, Európa és India.

Forrás: Euronews | The Conversation Trust (UK) Limited

Szerkesztői kiegészítés:

Mindehhez hozzátartozik, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat valószínűleg addig fogják bányászni, amíg az energetikailag megéri, és még azután is ott a lehetőség, hogy elégessük az összes fát fűtés és főzés céljából. Így a szén-dioxid-kibocsátást nem igazán lehet nullára csökkenteni, legföljebb a nettó kibocsátást. Ez alapvetően úgy képzelhető el, hogy nagyméretű projektek indulnak a szén-dioxid légkörből való kivonására, pl. a kitermelt fák egy részének bányákba történő hermetikus elzárása révén.

Érdemes tudni, hogy a gazdaság mérete erősen korrelál az energiahasználattal, az pedig a szén-dioxid-kibocsátással, ugyanis a megújuló energia csupán töredékét adja a világ teljes energiafelhasználásának (még Németországban is csak 15%). Az áramtermelés, ipar, közlekedés, mezőgazdaság, stb. infrastruktúrájának megújulókra történő teljes átalakítása valószínűleg hosszú éveket venne igénybe, már ha egyáltalán kivitelezhető (pl. elektromos repülők, -teherhajók, -teherautók, -traktorok, -kombájnok). Megjegyzendő továbbá, hogy a megújuló energia tárolókapacitásokkal együtt alacsonyabb nettó energiát biztosít, mint a fosszilis energia, így az arra való áttérés várhatóan az adott gazdaság beszűkülését eredményezné (ez alól kivételt jelent a vízenergia, ám az földrajzilag korlátolt).

Mindezek fényében elmondható, hogy mivel egyetlen kormány sem tervezi a gazdaság csökkenésbe fordítását, ez lényegében azt jelenti, hogy nem tervezik a kibocsátáscsökkentést.