“Ne szülj rabot!” (Arany János)

Magyarországra is villámgyorsan eljutott a márciusi ifjú, a 12 pont megfogalmazása miatt halálra ítélt, de kegyelmet kapott Irinyi József fordításában.

Már 3 évvel az amerikai megjelenése után, 1855. jún. 16-án, a plakát szerint “pontban 6 és fél órakor” hat felvonásos drámaként adta elő Latabár Endre igazgató színészgárdája Székesfehérváron a Kenessey Fürdőkertben.

1852. márc. 12: Megjelent Harriet Beecher Stowe amerikai írónő (1811. jún. 14. – 1896. júl. 1.) regénye, a “Tamás bátya kunyhója, avagy a négerek élete Észak-Amerika rabszolgatartó államaiban”. Óriási hatása lett, de persze nem csupán meghatottságból törölték el a rabszolgaságot, hanem kőkemény érdekek hatására, ld. alább.

A megoldásról:

Történelmi kontextusba helyezve:

Kolombusz után egy évszázadon belül elpusztult Amerika őslakosságának óriási többsége. Az “üres” természetes térségeket megszállta a bioszférát pusztító intenzív mezőgazdaság és ipar, amire a túlnépesedettség Európát már rákényszerítette. A munkaerőt már 1526-tól rabszolgasággal, Afrika levadászásával és a rabszolga nők állandó erőszakos teherbe ejtésével biztosították.

Mivel a déli féltekén nem sok mérsékelt égövi terület van, Afrikában akkor még nem tudta az európai típusú gazdaság megvetni a lábát. Még Dél-Afrikában is csak három évszázaddal Kolombusz után alakult ki. Így Afrikában nem tudták használni a rabszolgákat.

Az USÁ-ban az ottani és az európai népességrobbanás (az utóbbi bevándorlásként) a függetlenné válás utáni 1790-es első népszámláláskori közel 4 milliós létszámot háromnegyed évszázad alatt kilencszeresére növelte. Így a gazdaságnak egyre kevésbé volt igénye a rabszolgaságra, hiszen az „embertúltermelés” miatt egyre olcsóbbá vált a munkaerő. A rabszolga munkánál sokkal hatékonyabb, amikor a nők elnyomásával erőltetett ütemben a Földre rángatott emberek magukat kényszerülnek „eladni rabszolgának” a megélhetésükért.

(Korunk népességrobbanásában hiába vált végletekig olcsóvá a munkaerő, a robotizálódó világgazdaságnak már szinte ingyen se kell, ezért százmilliók állástalanok.)

Képzeljük el, hogy amikor a levert szabadságharc után a szabadságszerető Kossuth az USÁ-ba ment segítséget kérni: ott egy rabszolgatartó államszövetséget talált. Csak másfél évtizeddel később, 1865. dec. 18-án tiltották meg a rabszolgatartást. Az ekkor 35 millió körüli lakosságban több mint 4 millió rabszolga volt.

Kubában még később, 1880-ban a spanyolok először csak a rabszolgák behozatalát tiltották meg. Ekkor fölerősödött a „tenyésztési program”, hogy rabszolgagyermekekkel pótolják a kiesett afrikai utánpótlást. A rabszolganők az abortusz különböző módszereivel próbálták megakadályozni, hogy rabokat szüljenek. Gyakori volt az öngyilkosság is.

A hatalmi érdekek vallási elnyomással akadályozták a rabszolgák ilyen “szökését” a kizsákmányolt létezésből: az abortuszt, a teherbeesést elkerülni igyekvő szexet, és az öngyilkosságot is halálos bűnként sulykolták.

Simonyi, Gyula I.