A 2022. november 30 -án megjelent EU dokumentum (2022/0394 (COD) – AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a szén-dioxid-eltávolítás uniós tanúsítási keretrendszerének létrehozásáról) elolvasása után több kérdés merült fel bennem, mint amennyi választ meg lehetett kapni, vagy legalább sejteni.

Az EU ETS rendszert azért hozta létre az EU, mert ezt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentés egy hatékony megoldásának, módszertanának gondolták. Az idő megcáfolta ezt.

A kibocsájtás az EU-n belül és az EU-n kívül is növekedett. Tehát az a tétel, miszerint, ha csökken az elérhető kvótaszám, ezzel csökkenni fog a kibocsájtás is, megbukott. ETS rendszer több országban is működik, hasonló eredményekkel.

Az EU ETS (Emission Trading System (.PDF))[1.] rendszerben kvantitatív kibocsátási limiteket határoztak meg az üvegházhatású gázok (GHG – greenhouse gases) a “CO₂e” szén-dioxid egyenértékben mért kibocsátása tekintetében és az érintettek csak ezen kvótákon belül bocsáthatnak ki. A feleslegessé váló kvóták értékesíthetők az EU ETS rendszerében, ezzel motiválva a vásárlókat az alacsonyabb kibocsátásra. Minden egyes karbonkvóta 1 tonna kibocsátására ad lehetőséget. A létrehozásuk körülményei miatt a kvóták elsősorban az érintett nagyvállalati, ipari szektor számára elérhetők, de van lehetőség az érintetti körön kívüli értékesítésre is. Az EU ETS rendszer működését az alábbi infó grafika szemlélteti.

1. ábra: Az EU ETS piac működése

A kvótákat Európában az EU hozza létre és a néhány tízezer nagy kibocsájtó cégeknek ingyen ajándékozta és évente ingyen ajándékozza oda, hogy a kvótamennyiségnek megfelelő szén-dioxidot büntetlenül kiengedhetnek a termelők, gyártók a légkörbe. Tehát a kvóta egy szennyezési engedély.

Ráadásul ingyen kapják a szennyezők, vagyis senki nem csinált semmit azért, hogy hozzájusson és szennyezhessen. Még a szeméttelepen is fizetni kell, talán csak a visszaforgatható anyagok esetén ingyenes a „hulladéklerakás”, ha valaki odaszállítja azt a körforgásos gazdálkodás új belépő alapanyag aspiránsaként.

Fontos leszögezni, hogy az ún. “megfelelési piac” (Compliance Market, EU ETS kvótarendszer) az engedélyezett kibocsátási kvóták el nem fogyasztását, vagyis feleslegét hivatott újra elosztani a kvótakereskedelemben. Vagyis aki szeretne többet szennyezni, az itt vehet szennyezési engedélyt a megnövekedett termelési és – ebből fakadóan – a kibocsátási igényeihez.

Ez a mai kvótaosztásos technika meglátásom szerint minimum pedagógiai csőd, úgy jutalmazunk, hogy nem kell érte semmit tenni. Ez pedig azt eredményezi, hogy később sem fog tenni senki semmit, hiszen minden évben megjön a következő évi engedély, ingyen, automatikusan. Az emberek kényelmesek, semmi nem fogja motiválni őket további eredmények elérésére. A kvótaszám csökkentéshez még nem kezdett hozzá a rendszer és így valójában a jelenleg még csekély létszámú és arányú jóérzésű emberek önkéntes önkorlátozásán túl lényegében semmit nem is csökkent a kibocsájtás. Van ugyan erről jelentés, hogy néhány százalékos csökkenés tapasztalható, de ez inkább tűnik a jelen kvótarendszert támogató propaganda jelentésnek, mint valós kibocsájtás csökkenésnek.

Mi tehát a jövő? Felismerte-e már az EU, hogy az EU ETS egy döglött ló és le kéne róla szállni?

Meglátásom szerint nem, sőt a rendszer megreformálását és további adminisztratív/jogi kidolgozást helyezett kilátásba, a fenti 2022. év végi dokumentum alapján. Jogi szabályozást és ellenőrzési rendszereket helyezett kilátásba, EU szinten, 2024 és 2025-ös rendszerindítással.

De mi is a baj ezzel a tervvel?

A dokumentum elfogadja, hogy a klímaváltozás hatás- és a szén-dioxid kibocsájtás cselekvési területe világméretű, vagyis szabályozni és jogot alkotni lényegében csak világ szinten van értelme, ha valódi eredményt kívánunk elérni a kibocsájtás csökkentésében. (1.5.2. pont – „Az éghajlatváltozás határokon átnyúló probléma. Hatásai globálisak, függetlenül az üvegházhatásúgáz-kibocsátás forrásainak helyétől. Ezért ezek a kihívások nem oldhatók meg egyedül nemzeti vagy helyi fellépéssel, mivel az egyéni fellépés valószínűleg nem vezet optimális eredményekhez.”)

Ehhez képest a teljes dokumentum a szén-dioxid kibocsájtás csökkentés tanúsítási jogi hátterének a kialakításáról szól. Vagyis bár tudjuk, hogy „egy fecske nem csinál nyarat”, egy Földrész nem elég a globális eredmények eléréséhez, mégis erőltetik ezt a lokális, periférikus megoldást.

Tekintve a kvóta zsákutcába futott rendszerét, élhetünk a gyanúperrel, hogy ez a legiszlációs folyamat is félre viszi a célokat és valójában nem sikerül majd felülről kezdeményezve, „tűzzel-vassal” megoldani a klímaválságot. Már csak azért sem, mert a dokumentum továbbra is az 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedési adatot hivatkozza, mindjárt az első mondatában, amely 2024. február elején – alig egy évvel a dokumentum kiadása után – éves átlagban már megdőlt a másfél fok, a hőmérséklet emelkedés töretlenül zajlik, valószínűsíthetően még emelkedő sebességgel továbbra is. (Javaslat – Indoklás 1. pont – „Az elkövetkező évtizedekben jelentősen csökkenteni kell a globális üvegházhatású gáz kibocsátást annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése 1,5 °C alatt maradjon.”)

Méltányolva és támogatva az EU előreszaladó, innovatív, példamutató, a világ vállalásait meghaladó elkötelezettségét a klímavédelem, a kibocsátáscsökkentés, a bioszféra védelme tekintetében, mégis azt kell megállapítsuk, hogy a tervezett operatív rendszer bevezetése hatástalan lenne a világszintű probléma kezelésére, hovatovább a kontraproduktivitása más országok és az egyének ellenállásán jó eséllyel megbukna, ha tovább erőltetik ezt a megoldást.

Az önkéntesség, a világfalu-szemlélet és a klímatudat kialakítása lehetnek a helyes irányok egy világszintű elköteleződés és általános közösségi tudat kialakításában. Erről több évtizedes szakanyagok olvashatók, hogyan kell ezt jól csinálni.

Mi a baj a tervezett tanúsítási jogi keretrendszerrel?

Összeszedtünk néhány problémát, amely alapvető probléma a tervezett klímavédelmi adminisztratív és tanúsító rendszerrel, annak „felülről jövő” kezdeményezésének jogi megközelítésével.

• EU szintű jogot szeretne arra a problémára, amely minden ország problémája a világban. Ezt beismeri, de mintha „kettős személyiséggel” érzékelné a világot.
• Kijelentésekben már látszik, hogy az EU szeretne közeledni az önkéntes piacokhoz, de nem világos, hogy ez a harmonizáció miben testesülne meg az új rendszerben és hogy maradna-e a kvótaengedély rendszer, vagy teljesen új kreditrendszer bevezetésére kerülne sor vagy mindkettő rendszer párhuzamosan működhetne?
• A szabályozás nem önkéntes alapon működik. Nem alulról felfelé építkezik és nem az egyének és minden más érdekelt fél bevonásával történik. A mai társadalmak ezt nem viselik jól. Ez az önkéntesség pedig a hosszú távú elkötelezettség és kitartás alapja. Jelen körülmények között a teljes körű elköteleződés a klímacélok, a körkörös gazdaság és bioszféra védelem tekintetében kulcsfontosságú tényező, amit egy Európai Unió sem és senki a világon sem hagyhat figyelmen kívül, ha szeretné, hogy az emberek mellé álljanak ezeknek az egyébként szent teremtésvédő céloknak.
• A tervezett szabályozás csak EU szintű, vagyis nem világkormány vagy világegyezmény alapú, így annak jogi hatálya, hatásossága, érvényessége és eredményessége kétséges.
• Példaként tényleg világszínvonalú, új tudást tartalmazó, „jobb-mint-a-korábbi” rendszert lehetne bevezetni, „barkácsolt” és középszerű megoldást senki nem fog követni.
• Jelen pillanatban működik és egyre fejlődik az Önkéntes Karbonpiac (Voluntary Carbon Market, VCM) rendszere, évi 2 Mrd USD forgalommal és évi 30-40%-os forgalomnövekedéssel, konkrét fizikailag tetten érhető CO₂ csökkentési eredményekkel és minden érdekelt entitás elvi jelenlétének a lehetőségével (senkit nem kizárva a piacról).
• A VCM-hez képest a tervezett szabályozással létrehozni kívánt EU kvóta-kreditrendszer semmilyen hozzáadott értéket nem képvisel, csupán egy túlszabályozáshoz és az önkéntesség híján potenciális ellenálláshoz vezet, amely kockázat a hosszú távú sikeres működést ellehetetlenítheti.
• Sem a környezetvédelmi adók, sem a jogszabályok nem tudnak eredményesek lenni, mert versenyképtelenséget és így egyre romló anyagi és emberileg egyre reménytelenebb morális feltételeket hoznak a világra. Más utakat kell keresni, olyanokat, amelyek segítik a gazdasági átmenetet a körforgásos gazdaságba, segítik az energiaátmenetet a szén-dioxid mentes zöldenergiák világába, segítik az emberek szemléletváltását a fogyasztói társadalomból egy ökológiai társadalom felé.

Jelen írás szerzője az ETS rendszert, a fenti dokumentum-tervezetben vázolt elképzeléseket, kredit osztályozást és szabályozás tervezetet okafogyottnak, a tárgyi lényeges célok és prioritások szempontjából érdektelennek ítéli. A Szerző el kíván határolódni a tanúsítási rendszerek, a kreditosztályok és -minősítések a hivatkozott dokumentumban leírt, tervezett megvalósítási módjaitól és mindenkit arra ösztönöz, hogy hagyjanak fel ennek továbbgondolásával. Ennek indoka az a feltárt több oldalról is tettenérhető alkalmazási hézag, rossz irányú megközelítések, előre vetíthető hatástalanság, amelyek miatt egy EU szintű rendszer nem – még mint példa sem – mutat szakmailag kellő megalapozottságot.

EU és a versenyképes gazdaság

Márpedig olyan rendszerre lenne szüksége az EU-nak is és még inkább a világnak is, amely nem lerombolja a meglévő gazdasági rendszereket és eredményeket, hanem kellő szisztematikussággal és fegyelmezett gazdálkodással még tovább építheti a 21. századi ökológiai fenntarthatósági gazdaságot.

Ez a mai gazdasági paradigmák mentén elképzelhetetlen. A tőkés gazdaság és pénzügyi rendszer kibékíthetetlen ellentétben van a bioszférával, a természettel. Mindaddig, amíg a természeti erőforrások szolgáltatásáért nem fizetnek az azt használók, addig ingyen veszik el a természeti javakat és ingyen deponálják a szennyezőanyagokat a termelési folyamatokból hulladékként, szennyezésként kikerülő anyagok. Ezek aztán óriási tovagyűrűző károkat okoznak az ökológiai rendszerek működésében. Leépülő ökoszisztémák, degradálódó biológiai rendszerek maradnak hátra, amelyeket a növekvő számú emberiség miatt minden korábbinál erőteljesebben zsigerel ki a termelési kényszerben lévő mezőgazdaság és ezt még tovább szennyezi az ipar. A mai gazdasági paradigma azonnal bedőlne, ha a szereplőknek ki kellene fizetniük a természeti erőforrásokat és a szennyezés árát (a bírságot, a szennyezés társadalmi költségét).

Ebben az ökológiai összeomlás felé hiper sebességgel száguldó emberiségben és társadalomban keresi helyét az EU szabályozása. Egyszerre kell általános gazdasági fejlődést, széles társadalmi szemléletváltást, példát mutatni és klímacélokat teljesítenie az uniónak. Amit biztosan nem tud majd elérni az adókkal, az azoknak keresztbe fekvő polgáraival, a 20. századi szemlélettel és technikai megoldásokkal, és az EU ETS rendszerrel. Ide valami új, valami „felülről érkező” friss zsenialitás és bölcsesség kell!

Az önkéntes karbonpiac

Mekkora mázli, hogy amit az EU szeretne, tulajdonképpen lelkes és nagytudású civilek a 2000-es évek közepén létrehozták! Szinte egyidőben – vagy picit előbb – a megfelelési ETS piaccal.

Az önkéntes karbonpiac (Voluntary Carbon Market – VCM – 45 millió keresési találat (!)) „annyira jó, hogy szinte már nem is igazi”, gondolhatnák a kívülről szemlélők. Pedig érdemes rászánni néhány percet ennek a rendszernek a megismerésére, mert a jelen írás szerzője biztosan tudja, hogy ez a piac, ez a rendszer képes az Európai Unió céljainak a megvalósítására. Sőt, az egész világot képes lehet dekarbonizálni! Ami talán még az EU céljánál is sokkal fontosabb. Ráadásul nem copyright-os a rendszer, bárki által nyitott rendszerről beszélünk. Akármilyen szereplő is szeretne lenni valaki ebben a rendszerben, beléphet, használhatja és működtetheti is, ha valaki éppen admin szeretne lenni benne.

Az Önkéntes Karbonpiac működése teljesen független országoktól, kormányoktól, kis és globális cégektől, celebektől, és a működési hatóköre tényszerűen globális, valamint a működés felügyelete is globális szakmai közösségi alapon szerveződik. A cél egy olyan rendszer létrehozása volt, amely valóban a társadalom jövőbiztosságra törekvését, a Földlakó polgárok jogos érdekét tartja szem előtt és a működése tényleges CO₂ nyereséget, vagyis a nap végén konkrét, fizikailag mérhető és nyomon követhető szennyezés-kibocsátás csökkenést eredményez. Ezt a „működésben kódolt, biztos csökkentést” jelenleg egyedül a VCM és az önkéntes karbonkredit (Voluntary Carbon Credit – VCC) tudja. Az önkéntes karbonpiac működését az alábbi ábra mutatja be:

2. ábra Az Önkéntes Karbonpiac szereplői és működése

A VCC kreditrendszer jelenleg a ma ismert egyetlen és működő környezeti fenntarthatósági megoldás a világ dekarbonizálására, zöldítésére, megóvására[2]. Az önkéntes piacon technikailag minden energia-, tüzelőanyag-, vagy szén-dioxid megtakarítást okozó, vagy a szén megkötését eredményező fejlesztési projekt tanúsítható, vagyis pontosan kiszámítható és elismertethető a zöld beruházási projekt általi CO₂ kibocsájtás-elkerülés.

A legfontosabb ismérve a VCM rendszerének az, hogy MŰKÖDIK.

Képes összekapcsolni a mai gazdasági-pénzügyi paradigmát a jövő elvárásait tükröző energiaátmeneti, ökológiai fenntarthatósági és klímacélokkal. Ami nem semmi! És hogy miért állítjuk mindezt? Azért, mert tényleg működik a rendszer.

Nézzük, hogy kik a szereplők és mit csinálnak

• Vevők. Ki vesz ma karbonkreditet? Az az egyén, vagy cég, aki a működését egy saját indíttatású karbonlábnyom-csökkentési projektben már optimalizálta, minimalizálta és ezek után még mindig maradt néhány tonna, amit nem tud lejjebb szorítani. Hogy miért fontos ennek az entitásnak a karbonlábnyom-csökkentés, esetleg a karbonsemleges működés? Mert vannak gyermekei, mert igényes, mert érti az idők szavát, és tudja, hogy csak így lehet a világ fenntartható működésű. Az ökológiai lábnyom 60…70%-át a karbonlábnyom teszi ki, vagyis itt lehet a legnagyobb hatású fenntarthatósági beruházásokat eszközölni. Tehát akinek a saját lábnyomcsökkentő projektje után marad néhány tonna semlegesítendő kibocsájtása, az megveheti a VCM piacon ezeket a kredit egységeket és ezzel képes magát fizikailag is karbonsemlegesíteni. Ez egyfelől egy jó érzés annak, aki semlegesít, másfelől egy nagyon jól kommunikálható, brand emelő marketing eszköz is kerül a kezébe. Ma ennek szinte semmi értéket nem tulajdonítanak hétköznapi emberek, de ígérem, néhány év alatt a világ fordul meg hamarosan körülöttünk, és mindenki saját karbonlábnyomát fogja számolni, hovatovább irigykedni fog másokon, akik már karbonsemlegesítették magukat. Tehát ígérem, lesz igény a kreditekre! Főleg akkor, ha valamely nagy cég termelne, de nem tud, mert kifogyott az EU kvótája és vagy vesz ilyet az ETS compliance marketen, vagy vesz kreditet a VCM piacon.
• Beruházók. Ki akar ilyen zöld beruházást csinálni? Jelenleg a beruházási döntés úgy dől el, hogy ha a nettó jelenérték pozitív, akkor megcsináljuk a beruházást (pénzt keresünk), ha negatív, akkor elvetjük (pénzt bukunk). Ahogy korábban említettem, ha az ingyen ökoszisztéma szolgáltatásokat és okozott ökológiai károkat is bele kellene tenni ebbe az NPV számításba, akkor ma nem igazán lenne több megvalósuló beruházás. Illetve akkor tekinthető zöldnek egy bármilyen beruházás, amennyiben valamely természeti tényezők szempontjából javulást lehet megvalósítani, kimutatni a beruházás megvalósulása utáni működéssel. Ilyen beruházások lehetnek az energiahatékonysági beruházások, a zöldenergia termelő beruházások, a zöld technológiai beruházások, a hulladékok újrahasznosítása (amennyiben nem kell ismét legyártani azokat az alapanyagokat, amelyeket az újrahasznosítással visszanyerünk). Az a csillagos ötös beruházás, amelyik amellett, hogy pozitív NPV-je van, még zöld is. A jövőben csak akkor lesz körkörös a gazdálkodás, ha csak zöld beruházások által működtetett rendszerek képezik majd a termelési-szolgáltatási folyamatokat és hulladékmentesen működünk, karbonsemlegesen tudunk energiát előállítani. Beruházni azért lehet majd zölden, mert nemcsak jólesik, hogy jót teszünk, hanem meg is éri. Hogyan éri meg? Úgy, hogy az NPV kalkulációba bekerül egy pénzáram, ami eddig nem volt. Ez annak a karbonkreditnek az ára, amit a zöld beruházás után megkeletkeztetünk.

Hogyan jön létre a karbonkredit? A zöld beruházásunk eredménye egy olyan termelési-szolgáltatási folyamat, amely működése során kevesebb lábnyomot hagy, mint a korábbi folyamat, amit a beruházásunk előtt működtettünk. A régi és az új rendszerünk lábnyomának különbsége kiszámolható, tanúsítható és mint egyfajta forgalomképes szolgáltatás, egyfajta „bankban” eltárolható a nevünk alatt. A tanúsítók tanúsítanak, a „bank” pedig az ún. regiszter. A regiszterből egy nyilvános adatbázisból bárki megtekintheti és visszaellenőrizheti a megvalósított zöld projekt adatait, a projekt létezését a világban, és amennyiben szimpatikus egy adott projekt után kiállított kredit egység, akkor azt a vevő megvásárolhatja és magát karbonsemlegesítheti a megvásárolt egységekkel, kreditekkel. A vevő által fizetett karbonkredit ár jelentős része a zöld beruházóhoz kerül vissza, a regiszter visszaadja a kredit tulajdonosának és ezzel létrejön az a bizonyos pozitív pénzáram, amely az NPV értéket a pozitív tartományba löki.

Innentől azok a szereplők jönnek, akik felügyelik, kordában és szabályok között tartják az egész VCM piacot és kreditrendszert. A felelősségük nem kevesebb, mint a világ megmentése vagy elherdálása. Ezért ide csak olyanok jönnek általában, akik hitükben elkötelezett szereplői az ökológiai fenntarthatóságnak, a világ összeomlás elkerülésének. Brókerek, pénzemberek, bankárok, vérkapitalisták, adminisztratív és jogi erők beállítottságuknál fogva nem nagyon tudnak megfelelni ennek a kritériumnak, de természetesen mindenki előtt nyitott a rendszer, lehet próbát tenni.

• Tanúsítók. A tanúsítók tanúsítanak. Mit tanúsítanak? Szén-dioxid megtakarítást tanúsítanak. Vagyis kiszámolják a beruházás előtti és a megtörténte utáni karbonlábnyomot. Akkor van értelme egy zöld projektet tanúsítani és regiszterben regisztrálni, amennyiben a kalkuláció szén-dioxid megtakarítást hoz. A tanúsító szervezetek tipikusan mérnökirodák, akik mind a technológiákkal, mind a VCM piac működésével mélységében tisztában vannak. A számításokat a beruházók maguk is elvégezhetik, amennyiben a zöld projektjüket megfelelő módon ledokumentálják, a regiszter „hivatalból” ellenőrzi a projektet és beregisztrálja a karbonkrediteket.
• A regiszter regisztrál. Mit regisztrál? Karbonkreditet regisztrál, de előtte körültekintően ellenőrzi, hogy az a bizonyos zöld projekt, zöld beruházás valóan megvalósult-e és hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a beregisztrálásra szánt kreditmennyiség reális-e. Emellett jogi-adminisztratív ellenőrzést végez a kredit tulajdonlás körülményeivel kapcsolatban. Ki volt a beruházó, ki jogosult a krediteket beregisztrálni, beregisztráltak-e már kreditet ebből a projektből korábban, stb. Ugyanis ami nagyon lényeges eleme a VCM piac működésének, hogy a greenwashing semmilyen mértékben nem megengedett, aki csal, az örökre „kitiltódik” a rendszerekből. Kvázi mindenkinek „1 élete van”. Mindemellett a regiszter feladata, hogy amikor egy vevő megjelenik, teljeskörű adatszolgáltatással segítse a vevő kreditválasztását, a vételi tranzakciót. A kapcsolódó dokumentációk teljeskörű rendelkezésre bocsátása is a feladata. Amikor egy kreditcsomag értékesítésre került, ennek alapján a kredit tulajdonos felé visszautalja a karbonkredit értékesítési árának jelentős részét, ami azt a pozitív pénzáramot „okozza” a kredittulajdonosnál, a néhai zöld beruházónál, ami nagyon pozitívvá teheti az NPV-jét és rentábilissá teheti az egykori beruházását.
• Független verifikátorok. A független tanúsító szervezetek a verifikátorok. A verifikátorok verifikálnak. Ellenőrzésük átfogó, mindere és mindenkire kiterjed és megrendelés alapján végzik a kredit piac ellenőrzését. Jogosultak karbonkredit értékelési certifikát kiállítására és jogosultak bármely tranzakcióval kapcsolatban keresztellenőrzést végezni. Számára minden dokumentáció elvileg hozzáférhető és jogosult bármely korábbi projektet vagy kredit kibocsátást ellenőrizni.
• Integritás tanács. Felügyeli a teljes piacot. Független nem kormányzati, tipikusan civil szervezetek és azok képviselői alkotják a világ minden pontjáról. Személyük nem publikus, inkább hasonlít a működése a világ minden pontjára szétszórt felhő alapú adattárolás logisztikájához, mint egy fizikai tanácsüléshez egy tanácsteremben. Operatív szerepe az online média moderátorainak működéséhez hasonlítható. Moderál és szankcionál. Minden működés felett gyakorol ellenőrzési funkciót. Jogi értelemben leginkább hasonlít egy köztestülethez, amely világszintű működést és érdekképviseletet valósít meg. Amíg nem létezik világkormány és világjog, addig a klasszikus jogi értelemben pontosan nem definiálható, teljes körűen nem írható le a mai nemzeti, EU-s vagy nemzetközi jog alapján.

Óriási szerencse, hogy bár vannak szervezeti és működési kérdések az önkéntes karbonpiac működésével kapcsolatosan, az feltétlenül megállapítható, hogy a jelenleg kialakult VCM önkéntes karbonpiac működése (Economist, 2021.)[3] úgy lett kialakítva, hogy egyetlen problémát sem hordoz, amit az EU ETS a fenti felsorolásban igen. Ráadásul rakéta sebességgel fejlődik, ahogy a létezéséről az információ terjed.

Milyen problémákat küzd le a VCM default működésben?

1. Valós kibocsátáscsökkenésre motivál. A karbonkredit kibocsátás eredményez valós, fizikailag mérhető kibocsátás csökkentést, pont ez az alapja a működésnek, nem ígéretet hirdet és beszél ezekről, hanem konkrét fizikai szén-dioxid csökkentést hajt végre. Maga a rendszer alapműködésben könyveli és igazolja a kibocsájtás-csökkentést, amit regisztrál és így a folyamat végén egy valós szennyezéscsökkentést árul a VCM piacon.
2. Globális rendszer. A karbonkredit rendszer eleve, születésétől fogva globális rendszer, amely egy globális probléma megoldását célozza.
3. Nyílt, szabadon hozzáférhető piac. A karbonkredit rendszer teljesen nyílt, bárki által hozzáférhető, elvileg bármekkora csökkentési programot, projektet, eredményt tud kezelni. Tehát, az önkéntes karbonpiac (VCM) kialakulásának és fejlődésének köszönhetően, a kreditek elérhetők nemcsak a kvótában érintett nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalatok számára is, fizikai lokációtól függetlenül. Sőt, ha valaki akarja, akár saját háztartási kiserőművének a karbonegységeit is előállíthatja. Így a rendszer elő képes mozdítani a kis léptékű csökkentési projekteket és bevonja az egyéneket is. Megmozdíthatja a teljes társadalmat, növeli a klímatudatosságot és megfelelő kampányokkal képes lehet társadalmi mozgalmat indukálni, attitűd forradalmat is elérni a nulla kibocsájtási célok össztársadalmi programmá alakításával.
4. Önkéntesség elvén alapul. Az önkéntes működési és rendszerbe csatlakozási feltételek előnyei megmutatkoznak a hosszú távú célok megvalósulásában. Jelenleg az önkéntes karbonpiac és a karbonkredit-rendszer az egyetlen működő modell a világon, amely képes lehet az egyébként politikailag-adminisztratív vonalon kinyilatkoztatott klímacélok megvalósítására, a biodiverzitás pusztulásának megállítására, a körforgásos kék gazdaság megvalósítására a mai társadalmi-gazdasági, pénzügyi és jogi keretek között.

Sajnos, mai tudásunk szerint nem is látszik jelenleg más módszertan a drámaian romló fenntarthatatlansági trendek megfordítására, a helyzet gyors és drasztikus javítására. Így szerepe jócskán túlmutat azon a „tőzsdei” fiskális gazdasági modellszemléleten, amit természetesen minden beruházó, amatőr befektető és bróker alapban hordoz és gyakorol. Mivel ezt a fiskális szemléletet összeintegrálja egy magasabb rendű rendszerbe egy önkéntes karbonpiac rendszer, ezért mind a környezeti, mind a mai tőkés társadalmi és gazdasági rendszerek „megkapják a magukét”, mindenki win-win szituációban és eredményesen folytathatja tevékenységét.

Csak azt kell biztosítani, hogy a rendszer meghekkelhetetlen, a színtiszta karbonnyereségek tranzakcióin működjön és ez a rendszer váljon a gazdaság mozgatórugójává.

És most jön a lényeg, ami miatt e cikk megszületett:

Itt kerül ismét fókuszba az EU törekvése, egyfelől a kvóta vagy a bármilyen rendszer megerősítése és upgrade-elése, másfelől a rendszer meghekkelhetetlenségére való törekvés.

Amiben az EU erős: Adminisztráció, jogalkotás, klímatudatosság

Amiben a VCM erős: Maga a működő rendszer, amely egymaga képes teljesíteni a klímacélokat és ökológiai-körforgásos gazdaság létrehozására tett vállalásokat.

Ennek a két rendszernek össze kell fognia az ökológiai fenntarthatóság, a körkörös gazdaság és a klímacélok oltára előtt!

Az üdvös az volna, ha a VCM és az EU jogharmonizáció vagy közös új jogalkotást és jogrendszert is igénylő jogintézmény keretében egymás irányába tett gesztusokkal és széles látókörrel megalkotnák azt az EU szinten is és világ szinten is működőképes önkéntes karbonpiacot, amely nem rombolja, hanem szinergiába helyezi a környezettudatosság erőit és szándékait egy jobb világ és igazabb társadalom irányában. Ez volna az az innováció, amit az EU mindig is szeretne, illetve szeretett volna exportálni a klímapolitikájával, előrelátó és a világ jövőjéért aggódó őszinte politikájával. Ezt a harmonizált, a jelen rendszerre épülő globális rendszert a világ minden országába exportálni lehet és ezzel egy rendkívül tekintélyes szerepet tudna betölteni a világban, nem fegyverekkel, hanem annál sokkal fontosabb „fegyverrel”: A tudással.

Dr. Szabó István – iCC vezető tanúsító

[1] https://www.europarl.europa.eu/pdfs/news/expert/2017/2/story/20170213STO62208/20170213STO62208_hu.pdf
[2] Ha valaki tud másik rendszer, kérjük, jelezze. Támogatni fogjuk. (A szerk.)
[3] https://www.youtube.com/watch?v=m5ych9oDtk0