A világ 1.3°C-kal melegedett. Mennyivel melegedett az Ön országa?
A felmelegedési előrejelzések szerint Magyarország majdnem 2x gyorsabban melegszik a világátlagnál! Drámai dolgok történnek az emberek szeme előtt, az éghajlatunk megváltozott mostanra.
Már az átlaghőmérséklet emelkedés +2.3 °C volt 2020-ban, a tendencia körülbelül +4.5 °C-ra emeli ezt 2100-ra.
A világ példátlan éghajlati zavarokkal néz szembe, és a COP26 küldöttei előtt óriási kihívás állt; sürgős közös fellépésre van szükség ahhoz, hogy érdemi előrelépést érjünk el a Párizsi Megállapodásban kitűzött cél, a globális felmelegedés 2,0°C alá szorítása felé. A Berkeley Earth az alábbi forrásokból válogatott, hogy segítsen a politikai döntéshozóknak és más érdekelt feleknek eligazodni a változó éghajlat méretében, terjedelmében és a tudományban.
Ez az infógrafika összefoglalja Magyarország éves átlaghőmérsékletének múltbeli és előre jelzett jövőbeli változásait:
A történelmi adatok a Berkeley Earth’s Land Temperature adatsorából származnak.
A jövőbeli hőmérsékleti előrejelzések az IPCC hatodik értékelő jelentésében használt forgatókönyvek egy-egy során alapulnak.
A bemutatott forgatókönyvek a következők:
* SSP1-2.6: amely a jövőben jelentősen alacsonyabb üvegházhatású gázkibocsátással számol, és ~2080-ra világszerte nettó nulla szén-dioxid kibocsátást feltételez. E forgatókönyv szerint az általános átlagos globális felmelegedés 2100-ra várhatóan megközelítőleg 1,8°C lesz.
* SSP2-4.5: egy köztes jövőbeli kibocsátási pálya. Ez azt feltételezi, hogy a mai kibocsátási szintek 2050-ig megközelítőleg állandóak maradnak, majd fokozatosan csökkennek. E forgatókönyv szerint a nettó nulla értéket nem érjük el 2100-ra, és a globális átlagos felmelegedés 2100-ra várhatóan eléri a 2,7°C-ot, és tovább növekszik. A rendelkezésre álló forgatókönyvek közül ez áll a legközelebb a világ jelenlegi viselkedéséhez a kibocsátások tekintetében.
* SSP3-7.0: magas kibocsátású, magas felmelegedést eredményező forgatókönyv, amely feltételezi, hogy a világ nemhogy nem csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, hanem a kibocsátás tovább növekszik. E forgatókönyv szerint a szén-dioxid-kibocsátás 2100-ra megduplázódik; a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti alapszinthez képest körülbelül 3,6°C-ot érne el, ami több mint kétszerese a felmelegedés jelenlegi szintjének.
Általában véve a szárazföldi területek a globális felmelegedés hatására várhatóan gyorsabban melegszenek, mint az óceáni területek. Ennek eredményeképpen az itt bemutatott nemzeti átlaghőmérséklet-idősorok szinte mindig nagyobb felmelegedést mutatnak, mint a megfelelő globális átlag ugyanazon forgatókönyv esetén.
Minden egyes jövőbeli előrejelzéshez egy országos átlagos idősorozatot vontak ki a modell átlagos hőmérsékleti mezőjéből, majd egy átskálázást végeztek, hogy a múltra vonatkozó modellbecsléseket összevessék az ugyanarra a régióra vonatkozó megfigyelt történelmi adatokkal. Erre az átskálázásra az éghajlati modelladatok alacsony felbontása miatt van szükség.
Különösen az óceáni partvidékkel rendelkező területekről származó látszólagos modellkimenetek hajlamosak túl lassan felmelegedni a szárazföldi és óceáni értékek keveredése miatt a modellek alacsony felbontása mellett. Az átszámítás korrigálja ezt a torzítást a modellekben, és biztosítja, hogy a hosszú távú modelltrendek összhangban legyenek a történelmi időszak megfigyelési adataival.
Minden egyes modellforgatókönyv némi bizonytalansággal jár az adott kibocsátási pályára adott jövőbeli felmelegedési reakciót illetően; ezeket a bizonytalanságokat azonban itt ábrázoltuk. Lényeges azonban, hogy a jövőben bekövetkező felmelegedés mértékére vonatkozó bizonytalanságot az üvegházhatású gázok jövőbeli kibocsátására vonatkozó bizonytalanság uralja. Az emberi tevékenység fogja meghatározni, hogy mennyi üvegházhatású gázt bocsátunk ki ebben az évszázadban, és így ez a legjelentősebb tényező a jövőbeli felmelegedési pálya meghatározásában.
Minden hőmérsékletet °C-ban fejezünk ki a 19. század végi alapvonalhoz viszonyítva.
Nemzeti szén-dioxid-tendenciák
A globális felmelegedést a légkörben lévő üvegházhatású gázok emelkedett szintje okozza, a szén-dioxid és a metán az elsődleges gázok, amelyek hozzájárulnak az antropogén eredetű felmelegedéshez. A jövőbeli felmelegedés korlátozásához meg kell állítani a szén-dioxid légköri koncentrációjának növelését.
Az alábbi ábra Magyarország relatív történelmi szén-dioxid-kibocsátását mutatja be, valamint a kibocsátáscsökkentés és a nettó nullás célok elérése felé tett jelenlegi előrelépést tükröző adatokat.
A jelenlegi kibocsátási ütem mellett a tudósok becslése szerint 12-15 éven belül túllépjük a Föld 1,5°C-os “szén-dioxid-kibocsátási határértékét”; ezt követően – hacsak nem sikerül a szén-dioxid-eltávolítási technológiákat széles körben bevezetni – a 1,5°C-os hőmérséklet már nem lesz elérhető.
A szén-dioxid-kibocsátás az emberi tevékenységek széles köréből származik, beleértve a villamosenergia-termelést, a fűtést, a mezőgazdaságot és a közlekedést. A teljes kibocsátás nullára csökkentése többféle stratégiát igényel az emberi tevékenység e különböző aspektusainak kezelésére, de végső soron mind a természetes, mind a technológiai alternatívák felhasználására szükség lesz a fosszilis tüzelőanyagok legtöbb felhasználásának megszüntetéséhez. A világ energiarendszerének átalakítása jelentős beruházásokat igényel ahhoz, hogy a szükséges mértékben működhessen.
Az IEA 2021. májusi jelentése szerint a világnak még körülbelül 500 GtCO2 szén-dioxid-kibocsátással kell számolnia ahhoz, hogy 1,5°C alatt maradjon; forgatókönyvük szerint a megújuló energiaforrásoknak legkésőbb 2026-ig meg kell előzniük a szenet a világ elsődleges energiaforrásaként, hogy elérjük az 1,5°C-os célt.
Fosszilis tüzelőanyagok és a karbonciklus
A hőmérséklet csökkentésének egyetlen módja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.
A fosszilis tüzelőanyagok – olaj, szén és földgáz – elégetése az ember által előállított légköri szén-dioxid elsődleges forrása. Az ipari forradalom kezdete óta az ember több mint 2000 milliárd tonna szén-dioxiddal járult hozzá a légkörhöz.
Miután a szén-dioxid a légkörbe került, természetes úton újra eloszlik a légkör, az óceánok és a bioszféra között. A kibocsátott szén-dioxidból azonban a természetes folyamatok révén sok tízezer évig semmi sem tér vissza a Földbe. Ennek eredményeképpen az ember által a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével kibocsátott CO2 sok ezer éven át a légkör, az óceánok és a bioszféra szén-dioxid-szintjének növekedéséhez vezet.
Ha hagyjuk, hogy a szén-dioxid továbbra is felhalmozódjon a légkörben, a világnak lehetetlen lesz 2,0°C alatt maradnia, nemhogy 1,5°C alatt. A jövőbeli felmelegedés elkerülésének legegyszerűbb módja, ha gyorsan csökkentjük a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, és ahol csak lehet, alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákkal helyettesítjük, például szél-, nap-, víz- és nukleáris energiával.
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a fennmaradó kőolaj és metán (földgáz) 60%-ának, valamint a szén 90%-ának a földben kell maradnia, ha a világ el akarja érni az 1,5°C-os felmelegedési célokat. Ehhez az olaj- és gázkitermelésnek 2050-ig évente 3%-kal kellene csökkennie.
A 2015-ös párizsi éghajlat-változási megállapodás előírta, hogy az aláírók ambiciózus célokat tűzzék ki a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló “nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásaik” tekintetében. A meglévő éghajlati kötelezettségvállalások azonban messze elmaradnak a felmelegedési célok eléréséhez szükséges dekarbonizációtól: az ENSZ Éghajlatváltozási Bizottsága által 2021 februárjában közzétett, a nemzeti kibocsátáscsökkentési tervekről szóló összefoglaló jelentés szerint a nemzeti kötelezettségvállalások 2030-ig csak 12%-kal csökkentenék a globális kibocsátást, ami messze elmarad a 1,5°C-os, illetve a 2,0°C-os felmelegedési célok eléréséhez szükséges 45%-tól, illetve 25%-tól.
Ezzel érkeztünk el tavaly a COP26-hoz.
Globális kibocsátási kötelezettségvállalások
Figyeljünk a szakadékra
2010 óta a szakpolitikai intézkedések és az energiarendszerek átalakítása jelentősen csökkentette a szénfelhasználást, és ezzel a világot sokkal alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátási pályára állította. A 4°-5°C-os átlagos felmelegedést előrejelző súlyosabb felmelegedési forgatókönyvek ma már egyre valószínűtlenebbnek tűnnek. A jelenlegi szakpolitikák azonban az előrelépés ellenére sem elegendőek a Párizsi Megállapodásban foglalt célok eléréséhez.
2021 októberéig öt jogosult ország (Eritrea, Irán, Irak, Jemen és Líbia) kivételével valamennyi ratifikálta a Párizsi Éghajlatváltozási Megállapodást, és ezzel kötelezettséget vállalt arra, hogy ambiciózus célokat tűz ki a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, azzal a céllal, hogy a globális felmelegedést jóval 2,0°C alatt korlátozza.
Az ENSZ 2021. szeptemberi, az éghajlatváltozással kapcsolatos NDC-kről szóló összefoglaló jelentése szerint, amely figyelembe veszi mind a 191, a Párizsi Megállapodást aláíró ország nemzeti szinten meghatározott hozzájárulását (NDC), a globális kibocsátás 2030-ban még mindig 16%-kal fog emelkedni a 2010-es bázishoz képest, annak ellenére, hogy a kibocsátás növekedésének átlagos üteme alacsonyabb lesz. Ezen aktualizált kötelezettségvállalások alapján 2100-ra 2,7°C-os átlagos felmelegedés várható.
Az UNEP 2021. évi kibocsátási hiányról szóló, frissített jelentése, amely a Párizsi Megállapodásban részt vevő 121 ország 2021 októberéig benyújtott, aktualizált NDC-it tükrözi, 2,8°C-os hőmérséklet-emelkedést vetít előre. Ez a jelentés azt is jelzi, hogy a COVID-19 leállítása miatt 2020-ban a globális kibocsátások 2019-hez képest 5,4%-os csökkenése ellenére a 2021-es kibocsátás csak 1%-kal marad el a 2019-es számoktól, 2022-ben pedig az előrejelzések szerint meghaladja a 2019-es szintet, mivel a “zöld helyreállítási” erőfeszítések megtorpannak. Kína, Oroszország és Brazília 2021 végére várhatóan meghaladja a járvány előtti kibocsátási szinteket.
A Párizsi Megállapodásban kitűzött 1,5°C-os felmelegedési cél eléréséhez gyorsan szűkül az ablak; a világnak 2030-ig 55%-kal kellene csökkentenie a globális kibocsátásokat, szemben a jelenlegi kötelezettségvállalások által képviselt 7,5%-os csökkentéssel. Ahhoz, hogy 2100-ra 1,5°C-ra korlátozzuk a felmelegedést, a kibocsátások 14%-os éves csökkentésére lenne szükség, amely idén kezdődik és 2040-ig tart.
Mindazonáltal még mindig van okunk óvatos optimizmusra, hogy a világ közel kerülhet a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok eléréséhez; az UNEP hiányjelentése szerint, ha az elkötelezett országok az évszázad közepére elérnék a kitűzött nettó nulla százalékos célokat, akkor a felmelegedés becsült átlaga 2100-ra körülbelül 2,2°C-ra korlátozódna.
A felmelegedés 2,2°C-ról a kitűzött 2,0°C-ra való korlátozása a nettó nullára vonatkozó vállalásokban ígért agresszívabb kibocsátáscsökkentés azonnali végrehajtását igényelné, nem pedig a jelenleg bejelentett szakpolitikák által javasolt, a következő évtizedre tervezett fokozatosabb bevezetést.
A jelenlegi politikák és a vállalt csökkentések között még mindig jelentős szakadék tátong: A bejelentett szakpolitikák közül jelenleg csak nagyon keveset támogat jogszabály vagy elkötelezett finanszírozás. Ennek a szakadéknak a megszüntetése jelentős jogalkotási intézkedéseket és beruházásokat igényel a közeljövőben.
A COP26 tehát lehetőséget kínált mind a szén-dioxid-csökkentési vállalások ambiciózusabbá tételére, mind pedig a meglévő célok támogatására irányuló finanszírozás megszervezésére, amely nélkül ezek a csökkentések nem lesznek lehetségesek.
Ha egészen nem világos, miért írom ezeket, csak egy szó, ami segít értelmezni: vesztettünk. Mi mind, együtt. Az emberiség. – Hetesi Zsolt
Rampasek, László A.
Forrás: Berkeley Earth
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
