Olajcégekbe önti a pénzt az unió

Az EBRD-vel ellentétben az EKB oda fektet, ahova akar. Szennyező iparágakba is. De ez sem derült volna ki, ha egy aktivista szervezet nem követel adatokat az uniós mennyiségi lazításról. Ugyanis a quantative easing program részeként vásárol az EKB céges kötvényeket az olajiparban.

A mennyiségi lazítást (quantitative easing, vagyis QE) az amerikai pénzügyminisztérium és jegybank szerepét betöltő FED találta ki a 2008-as válság idején. Pénzt nyomtatott, abból pedig államkötvényeket vásárolt, így öntve likviditást a bankszektorba és élénkítve a gazdaságot. Az EKB 2014-ben döntötte el, hogy átveszi ezt a metódust. Az EKB céges kötvényeket és államkötvényeket is vásárol. Havi 60 milliárd eurós ráfordítással kezdték a programot, aztán felturbózták havi 80 milliárdra. Most ismét visszaveszik 60-ra. A program várhatóan 2017 végéig is eltart, holott korábban arról szóltak a tervek, hogy márciusban véget ér. Az EKB eddig 46 milliárd eurót fektetett céges kötvényekbe a programrészeként. Elemzők szerint ez az összeg 2017 szeptemberére 125 milliárdra nőhet.

A Corporate Europe Observatory (CEO) nevű aktivistacsoport kampányba kezdett, hogy kikényszerítse az adatközlést az EKB-től: vajon mire is fordítja a QE-pénzeket? A bank belső biztonsági azonosítási számait (ISIN) sikerült megszerezniük, melyből ki lehet következtetni, milyen eszközöket vásárol a bank. A CEO állítása szerint a bank 11 alkalommal vásárolt Shell-kötvényeket, 16 alkalommal Eni-kötvényeket (ez olasz olajcég), 7 ízben Totalt, hatszor Repsol és szintén hatszor OMV-t. Ugyanakkor Brüsszel közismerten azt vállalta, hogy az EU az évszázad közepére 80 százalékkal csökkenti üvegházgáz-emisszióját.

Az Olaszországban az ebből a forrásból szerzett eszközök 68 szalékát teszik ki az Eni kötvényei, Spanyolországban 53 százalékot a Repsol kötvényei. Ezek nem elhanyagolható összegek. Az EKB azért teheti ezt meg, mert nem kötelezik az EU tágabb politikai céljainak követésére. Az EBRD-t viszont igen. az nem fektethet a szennyező iparágakba. Az EKB azt közölte, hogy nem árulhatja a kötvényvásárlások összegét, mert azzal torzítaná a piaci viszonyokat. Banki bennfentesek megerősítették a The Guardian brit napilapnak, hogy a vásárlásokat rögzítő ISIN-kódok valósak. Az egyik neve elhallgatását kérő forrás azt mondta, az EKB-nál a monetáris politika a fontos. Vagyis az ökológiai hatással nem számolnak.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) és az Európai Fejlesztési Banktól (EIB) eltérően az EKB-nek nem kell harmonizálnia tevékenységét az EU tágabb politikai célkitűzéseivel – beleértve az energiapolitikai, környezetvédelmi és klímapolitikai célokat. Ha az EU zéró kibocsátású gazdaságot akar létrehozni, és csatlakozott a párizsi klímaegyezményhez, akkor miért lóg ki ebből a szisztémából az EKB?

2016-ban már nem elfogadható, hogy olyan monetáris politika van érvényben, ami nem illeszkedik hosszú távú politikai célkitűzésekhez

– fogalmazott Simon Zadek, az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete (UNEP) fenntartható pénzügyi rendszert vizsgáló csoportjának társigazgatója.

Az EKB a céges kötvényvásárlásokat az eurózónában működő nemzeti jegybankokon keresztül végzi, pontosabban ezek kötvényvásárlásait koordinálja. A vásárlásokat gyakran a nemzeti prioritások határozzák meg. A német Bundesbank például előszeretettel vesz értékpapírokat az autóipar szereplőitől (Daimler és BMW: 15-15 alkalommal, Volkswagen: 7 ízben). Az EKB az észt Eesti Energiába is fektetett, amelynek érdekeltségei vannak észak-amerikai olajhomok-kitermelésben utazó cégekben, sőt szerencsejátékban is érdekelt, mert az osztrák kaszinóóriásban, a Novomaticban is vannak részvényei.

Forrás: Piac&Profit