Milliókat fenyeget a világ legnagyobb víztározója

Milliókat fenyeget a világ legnagyobb víztározója - ClimeNews - Kariba-gát - Fotó: JEKESAI NJIKIZANA / AFP / GETTY

Pár évtizede még jó ötletnek tűnt teleépíteni óriási vízerőművekkel Afrikát, azóta már nem olyan biztosak ebben a szakemberek. A megaprojektek őrült drágák, nem hozzák vissza az árukat, és a klímaváltozás miatt komoly veszélyforrások is. Az egyik legnagyobb a Zimbabwe és Zambia határán álló Kariba-gát, amelyről már az építése alatt kiderült, hogy alul tervezték, és évek óta az összedőlésétől tartanak, ha jön egy nagyobb áradat. Hogy lehet, hogy akkor most mégis a kiszáradás fenyegeti, éhínséggel és áramkimaradásokkal kísérve? A rövid válasz: El Niño.

A Zambézi folyón felépített, Zimbabwe és Zambia határán fekvő Kariba-gátat 1955-ben, még a gyarmati időkben kezdték építeni, és 1959-ben adták át. Az építését a Világbank finanszírozta, hogy áramellátást biztosítson a régió rézbányászatának. A 128 méter magas és 579 méter széles gát mögött kialakított mesterséges Kariba-tó a maga 180 köbkilométeres kapacitásával a világ legnagyobb víztározója.

Már ha nincs épp a kiszáradás határán, mint most is, amikor tíz százalék körül áll a vízszint. A soha nem látott szárazság miatt félő, hogy a tározóra épülő vízerőmű áramtermelését is le kell állítani, márpedig ez a két ország áramfogyasztásának majdnem a felét biztosítja. Viszont legalább addig se omlik össze a gát.

Vagy kiszárad, vagy milliókat áraszt el

Az a helyzet, hogy a Kariba-tónál mindkét szélsőség katasztrófával fenyeget, márpedig szélsőségekből nincs hiány az utóbbi időben:

  • Ha túl kevés a víz, nincs mivel locsolni, ezért tönkremegy a termés. Ráadásul az erőmű nem termel elég áramot se.
  • Ha túl sok a víz, a megnyitott zsilipeken átzúdulva elönti a földeket, és megint csak tönkremegy a termés. Ráadásul félő, hogy a lecsapolt víz alámossa a gátat, és az egész monumentális építmény összedől.

Most éppen a szárazság jelenti a közvetlenebb veszélyt. A mélypontot január közepén érte el a tó, akkor a vízszint a teljes kapacitás 12 százalékára apadt (összehasonlításképp: tavaly ugyanekkor 53 százalékon állt).

Ez 477,25 méteres tengerszint feletti magasságot jelent, márpedig a Zambézi Vízhatóság szerint a víztározó tavat úgy tervezték, hogy 475,50 métertől üzemeljen. Február elején kilenc hónap után először emelkedett valamelyest a vízszint, de a helyi hatóságok szerint ez csak arra elég, hogy a közvetlen katasztrófát elkerüljék.

Az ENSZ szerint 14 millió embert fenyeget éhínség, Zambia Dél-Afrikától kölcsönöz áramot, hogy fedezni tudja a szükségleteit, Zimbabwe pedig február elején katasztrófahelyzetet jelentett. Közben az áramkimaradások – Afrika más országaihoz hasonlóan – már politikai feszültséget is szülnek. Ráadásul januárban a gáthoz veszélyesen közel egy 4,6-os erősségű földrengést is mértek, amely csoda, hogy nem okozott benne kárt.

Gátgate

Milliókat fenyeget a világ legnagyobb víztározója - ClimeNews - Így épült a Kariba-gát - Fotó: Terence Spencer / Europress / GettyA gát tervezésénél persze az időtállóságra is gondoltak a mérnökök, csak az a gond, hogy a számításokhoz mindössze három évtizednyi adat állt rendelkezésre a Zambéziról, ami nem feltétlenül elég ahhoz, hogy jövőbiztos megoldást építsenek rá. Ebben az esetben ez elég gyorsan be is bizonyosodott: a folyó már az építés alatt, 1957-ben akkora áradással lepte meg őket, amely a legdurvább forgatókönyv kétszerese volt. Jobb híján menet közben megnagyobbították az árapasztót, hogy bírja az extra terhelést. Aztán jött az 1958-as ár, amely még az egy évvel korábbira is ráduplázott, és a mai napig a legnagyobbnak számít a Zambézin. A gátat akkor újra átszabták, de ebből azért már látszik, hogy ez így elég esetleges megoldás. Végül 1959-ben adták át, épp abban az évben, amikor a francia tervező, Andre Coyne egy másik építménye, a franciaországi Malpasset-gát összedőlt, két falut és 423 emberéletet elpusztítva.

A zsilipeken átfolyó víz az azóta eltelt évtizedek alatt egy majdnem száz méter mély lyukat vájt ki a gát alapjánál. A mélyedés széle egyelőre negyven méterre van az alapzattól. Ha eléri, a gát valószínűleg összedől. Ezért már a kilencvenes évek óta a hat zsilipből maximum hármat nyitnak ki egyszerre. Kérdés, hogy mihez kezdenek majd, ha jön egy akkora áradás, amelyet a három zsilip már nem tud elvezetni.

Ha a gát tényleg összedőlne, a kitörő víztömeg négyszer akkora lenne, mint az 1958-as rekord. Ez a mennyiség egyes becslések szerint elég lenne ahhoz, hogy a folyó következő nagy gátját is ledöntse Mozambikban, ötszáz kilométerrel lejjebb. De nemcsak más gátak, hanem legalább három millió ember is útban lenne az áradásnak, ők jobb esetben az otthonukat és a földjeik termését, rosszabb esetben az életüket vesztenék el. És egyszerre 12 dél-afrikai ország áramtermelési kapacitásának olyan negyven százaléka is elpárologna.

Nem csoda, hogy a „gátak Csernobiljaként” is utalnak erre a forgatókönyvre.

De hogy lehet, hogy most épp a szárazság pusztít, mégis három bekezdés óta másról sincs szó, mint az árvízről? Úgy, hogy a Zambézira alapvetően is jellemző az extrém vízszintingadozás. Erre jön még ráadásként a klímaváltozás, amely az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint Afrikában a Zambézi-medencét viseli meg leginkább [pdf], és még az eddiginél is extrémebb ingadozás várható, pusztítóbb áradásokkal és súlyosabb apályokkal. Ennek egyik fő motorja az El Niño nevű éghajlati jelenség, amely rég nem volt olyan erős, mint mostanában: a hatása Kaliforniától Indonéziáig érezhető, a nyomában mindenhol szárazság és áradások között csapong az időjárás.

A két szélső érték egy másik találkozási pontja, hogy a mostani alacsony vízszintbe belejátszanak a már említett tervezési problémák is: a csapadékosabb időkben se lehetett túlságosan feltölteni a tározót, mert a mérnökök féltek, hogy egy nagyobb áradást akkor már nem tudnának a gát összedőlése nélkül elvezetni a zsilipeken.

Így épült a Kariba gát

Sürgős megoldás évtizedek alatt

A nemzetközi szervezetek azért szeretik a Kariba-gáthoz hasonló megaprojekteket, mert azzal kecsegtetnek, hogy egy csapásra megoldanak egy sor problémát, a szárazságtól az energiaellátásig. Valójában viszont már az is kérdéses, hogy egyáltalán érdemes-e belefogni ezeknek a nagy hidroelektromos gátaknak az építésébe.

2014-ben az Oxfordi Egyetem kutatói 245 ilyen gátat vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy az építésük költsége és ideje olyan magas, hogy hosszú távon se nagyon érik meg a pénzüket. Nemcsak a szél- és napenergia, de a jóval kisebb, öntözőcsatornákba épített vízerőművek is egyre versenyképesebb alternatívának számítanak, ráadásul ezek a környezetet és a társadalmat se viselik meg annyira, mint a Kariba-féle óriások.

Afrika pedig különösen súlyosan érintett, a kontinensen több mint kétezer nagy gát működik, csak Zimbabwében több mint kétszázötven. A Kariba viszont egyértelműen a legsürgetőbb probléma. A Dél-Afrikai Kockázatkezelő Intézet tavalyi jelentése [pdf] szerint “ha semmit nem teszünk, a gát három éven belül összedől”.

A Világbank és más szervezetek 2014 végén már beígértek egy 300 millió dolláros (83 milliárd forintos) kölcsönt a világ egyik legszegényebb országának számító Zambiának. Az a terv, hogy a zsilipekből kizúduló vízfolyam által kivájt medencét lefelé mélyítik, méghozzá úgy, hogy ne az alapzat felé szélesedjen tovább. Az egyik kérdés, hogy ez működne-e egyáltalán – de még így is ez a kevésbé égető. A másik kérdés ugyanis az, hogy mi történik abban a 15 évben, amíg egyáltalán eljutunk odáig, hogy elvégzik a javításokat. A gátat működtető Zambézi Vízhatóság szerint nagyjából ennyi időbe telik még, amíg sikerül beindítani a projektet. Ez különösen annak fényében nem éppen villámtempó, hogy a zsilipek alatti mélyedés problémája már 1962-ben, de legkésőbb 1981-ben világos volt.

A régió tehát csapdahelyzetbe került: az egyre szélsőségesebb időjárás miatt egyrészt egyre világosabb, hogy nem éri meg belevágni a Kariba-gáthoz hasonló megaprojektekbe, másrészt a már megépült erőművek egyre nagyobb veszélyt jelentenek. Ráadásul ezeket nemcsak megépíteni, de fenntartani is iszonyú drága – viszont kiiktatni és helyettesíteni majdnem ugyanennyibe kerülne. A vízhatóság egyelőre menedzseli a helyzetet, de jobb híján hónapról hónapra görgeti a problémát, a hosszú távú megoldásnak pedig már a kivitelezése is túl hosszú távú. Kérdés, hogy Zimbabwe és szomszédai törnek-e ki előbb ebből a csapdából, vagy a Zambézi vize a Kariba-tározóból.

Forrás: INDEX

 

Ahogy az éghajlati válság fokozódik...
... a ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről, a légköri szennyezésekről, és a járványokról szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva. Ezekben a viharos és kihívásokkal teli időkben milliók támaszkodnak már a ClimeNewsra, amely független az igazságot és a feddhetetlenséget képviseli.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Az önök segítségével továbbra is olyan nagy hatású tudósításokat fogunk nyújtani, amelyek képesek ellensúlyozni a félretájékoztatást, és hiteles, megbízható hírforrást nyújtanak mindenki számára. Mivel nincsenek részvényeseink vagy milliárdos tulajdonosaink, mi magunk határozzuk meg a napirendünket, és kereskedelmi és politikai befolyástól mentes, igazságkereső újságírást nyújtunk. Amikor még soha nem volt ennyire fontos, félelem és szívesség nélkül tudunk nyomozni és megkérdőjelezni gyanús ügyeket. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát és az azzal kapcsolatos összefüggéseket.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. A ClimeNews újságírói tevékenységét ön is működtetheti, és segíthet fenntartani a jövőnket. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Ha teheti, kérjük, fontolja meg, hogy havonta rendszeres összeggel támogasson minket. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.