Túl régóta megúszták, hogy nem tettek semmit a klímaválság elleni küzdelemben

A politikusok és a hatalmon lévők túl régóta megúszták, hogy nem tettek semmit a klímaválság elleni küzdelemben.

De mi el fogjuk érni, hogy ezután ne úszhassák meg. És azért sztrájkolunk, mert mi megcsináltuk a házifeladatunkat, ők viszont nem.

Páran azt mondják, hogy a jövőnkért harcolunk, de igazából nem a saját jövőnként harcolunk, hanem mindenki jövőjéért, és nem fogunk leállni, amíg nem végeztünk.

Minden erőnkkel a klímaváltozásra kell fókuszálnunk, mert ha elbukunk, akkor minden eredményünk és haladásunk hiábavaló lenne.

És ha netán még mindig azt mondanád, hogy “értékes időt vesztegetünk tanulás helyett”, akkor hadd emlékeztesselek arra, hogy a politikai vezetőink évtizedeket vesztegettek el a tagadással és a tétlenséggel.

Ha én lennék a vezető, elmondanám az igazat a szituáció vészhelyzet jellegéről, és azt, hogy mit kell tennünk azért, hogy megmentsük, amit még lehet. Mert a legtöbb embernek, akivel beszélek, nincs is meg az alaptudása a klímaválsággal kapcsolatban. Nem tudják pl. hogy mi az a Keeling-görbe,^[1] (a CO2-koncentráció történeti változása) nem tudják, mi az az Albedo-hatás,^[2] (a felületek sötétségéből fakadó hőelnyelés) és egészen abszurd, hogy manapság az emberek nem ismerik ezeket.

 

^[1] A Keeling-görbe

…egy grafikon, mely a légkör szén-dioxid-koncentrációjának (CO2) változását ábrázolja 1958-tól kezdve napjainkig, ezzel mutatja az üvegházhatás és a globális felmelegedés alakulását.

Nevét Charles David Keelingről kapta, aki a Scripps Institution of Oceanography tagjaként elsőnek kezdett méréseket folytatni Hawaii Mauna Loa hegyén 1958-tól.

A mérések tisztán megmutatják a CO2 növekedését az atmoszférában. 1958-ban 315 ppmv (milliomod térfogatrész) a szén-dioxid-koncentráció, ez az adat 2006-ra 380 ppmv-re emelkedett. A sarkokon lévő jégmagban lévő buborékokból kiderült, hogy a levegő CO2-koncentrációja a 280 ppmv értéket soha nem haladta meg az elmúlt 450 000 év során. Az üvegházhatású gázok közé tartozik a CO2, mely növeli a globális felmelegedést. Jól megfigyelhető a képen az évszakok váltakozásából adódó fűrészfog-effektus.

^[2] Az Albedó és az Üvegházhatás

Bolygónk éghajlatának egyik legjelentősebb, manapság leggyakrabban emlegetett tényezője az üvegházhatás. Ebből azt gondolhatnánk, hogy az üvegházhatás valami igen kellemetlen dolog, pedig ez a jelenség az, ami megteremti az élethez szükséges optimális hőmérsékletet a bolygón. Ha bolygónknak nem lenne légköre, az átlaghőmérséklet -18 Celsius fok körül lenne. A Földnek azonban van légköre, és az abban található szén-dioxid és vízgőz abszorpciós hatása révén átlagosan 15 fokra melegíti azt.

A levegő felmelegedése “alulról történik”, ami azt jelenti, hogy a Napból érkező sugárzás a látható fény tartományban áthalad a légkörön, és felmelegíti a földfelszínt. Nem csak a látható fény tartományában melegít, de rövidhullámú infravörösben is, a CO₂ és a vízgőz a hosszúhullámot veri vissza.

A felszín az elnyelt többletenergiát az infravörös tartományban visszasugározza. Ennek a sugárzásnak egy részét a légköri üvegházgázok (vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, halogénezett szénhidrogének, ózon) visszasugározzák a felszín irányába. Az energiának ez a része tehát nem tud eltávozni a légkörből, csapdába esik. Ez okozza azt, hogy a Földön az átlaghőmérséklet 33 fokkal magasabb, mint ahogy az a Naprendszeren belüli helyzetéből adódna. Ez a folyamat hasonló a kertekben található üvegházakban lezajló melegedési folyamatokhoz.

A hőmérséklet alakulásában nem csak a légkör hővisszatartó képessége játszik szerepet. A Földet elérő sugárzás nem tud teljes egészében elnyelődni, egy része visszaverődik. Ez a visszaverődés nem egyenletes a teljes felszínen. A visszaverődési mutatót albedonak hívjuk. Az albedo adja meg, hogy a visszavert sugárzás hány százaléka a beesőnek. Minél kisebb egy táj albedoja, a talaj annál kevesebb napsugarat ver vissza a levegőbe, így az adott területen nagyobb melegedésre számíthatunk.

A különféle felszínek különbözőképpen verik vissza a napsugárzást. Szántóföld fölött például nagyobb a melegedés mértéke, mert viszonylag keveset ver vissza a napsugárzásból, alig 15%-ot. Az erdős és vízzel borított felszínek fölött a mérsékelt 30%-os albedo a jellemző. A hó-, illetve jégfelszín a ráeső sugárzás nagy részét, közel 60-90%-át visszaveri. Ezért e tájak fölött a felmelegedés csekély. Ha a Föld különböző felszíneit átlagoljuk, megkapjuk a planetáris albedot, ez jelenleg 30%.

Mivel a jégsapkák kiterjedtsége az eddigi melegedés hatására visszahúzódóban van a jég-albedó mechanizmus is fontos szerepet kapott a kilátásainkat illetően. A jég albedója nagy. A hőmérséklet emelkedésével elolvad a jég, az alatta lévő felszín (pl. talaj, vagy vízfelszín) albedója pedig lényegesen kisebb. A sötétebb felszínek több energiát nyelnek el, jobban felmelegednek, ami a hőmérséklet további növekedéséhez vezet. A jég albedó csökkenésében jelentős szerepet játszik a kibocsátott korom, amely dízel autókból, ipari forrásokból, de legfőképp biomassza égetésből jut a jégfelszínre, de már a levegőben aeroszol formájában is elnyeli a Nap hőjét, így a légkört is melegíti.