Ukrajna egy mezőgazdasági erőmű

5 ok, amiért az ukrajnai háború a globális élelmezési rendszerre is hatással van.

Ukrajna egy mezőgazdasági erőmű, és a háború sokkoló hullámokat küld a globális piacokon.

Találja ki, honnan szerezte be az ENSZ Világélelmezési Programja 2021-ben a világ éhezőinek szánt készleteinek több mint felét? Igen, Ukrajnából.

Ha ez az “Európa kenyérkosara” kiesik az ellátási láncokból és a segélyhálózatokból, azt a világ meg fogja érezni.

Az Oroszország és Ukrajna – mindkét élelmiszer-termelő erőközpont – közötti háború máris az egekbe szöktette a gabonafélék, például a búza árát, és az európai kormányok a piacok stabilizálására törekedtek.

Európa valószínűleg átvészeli a közvetlen vihart. A gazdák még magasabb költségekre készülnek az olyan alapvető inputok tekintetében, mint a műtrágya és az állati takarmány, de a fogyasztók valószínűleg nem fognak üres polcokat látni a szupermarketekben. A költségek emelkedni fognak – különösen az olyan kulcsfontosságú termékek esetében, mint a napraforgóolaj -, de a gazdag nyugati gazdaságok megengedhetik maguknak a diverzifikációt.

A fejlődő világban a helyzet még riasztóbb, ahol különösen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában – ahol az aszályok már most is sújtják az országokat – sokkal magasabb árakkal kell szembenézniük az olyan alapvető élelmiszerekért, mint a kenyér. Ha pedig az emberek éheznek vagy nem tudják ellátni családjukat, azt valószínűleg politikai instabilitás követné.

Íme a válság öt legfontosabb hatása a világ élelmezési rendszerére.

1. Az élelmiszerárak emelkedése

Ukrajna óriási exportőre az olyan árucikkeknek, mint a búza, a kukorica és a napraforgóolaj, de Oroszország inváziója miatt minden kereskedelem leállt, mert a hajók nem tudják elhagyni a fekete-tengeri kikötőket.

Ennek már most komoly hatása van, a gabona és az olajos magvak ára rekordmagasságba szökött, mivel a kereskedők aggódnak, hogy meddig tart ez a fennakadás. “A legrosszabb forgatókönyv szerint néhány évig nem lesz export ebből a régióból” – mondta Oleg Nivievskyi, a Kijevi Közgazdasági Főiskola adjunktusa.

Bár a politikusok óvatosan hangoztatják, hogy Európában nem fenyeget élelmiszerhiány, Ukrajna ennek ellenére az EU negyedik legnagyobb külső élelmiszer-ellátója, és úgy viselkedik, mint egy hatalmas zöldséges. Az EU kukoricaimportjának több mint felét, lágybúzaimportjának mintegy ötödét, valamint növényi olajimportjának közel negyedét Ukrajnából szerzi be.

Az Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos ellátási problémák hatalmas fejfájást okoznak az EU-ban élelmiszert előállítóknak vagy termesztőknek, akik már eddig is érezték az energiaárak emelkedésének és a COVID-hoz kapcsolódó inflációnak a hatását. Az élelmiszerek árának emelkedésével az uniós élelmiszer-feldolgozók számára drágább lesz a nyersanyagok beszerzése, míg az európai gazdáknak még többet kell fizetniük a műtrágyáért, hogy magasan tartsák a terméshozamot. A műtrágyák ára – az EU importjának 30 százaléka Oroszországból származik – máris 142 százalékkal emelkedett a tavaly ilyenkor mért szinthez képest.

Mindez komor irónia, hiszen az uniós gazdák évek óta panaszkodnak arra, hogy az ukrán export túl sikeres. Jellemzően úgy tekintettek Ukrajnára, mint egy Brazíliára a küszöbükön, amely képes alákínálni őket azáltal, hogy olcsón előállított élelmiszerekkel árasztja el az EU piacát. Alig néhány hónappal ezelőtt Julien Denormandie francia mezőgazdasági miniszter Ukrajnát említette, amikor egy új nemzeti címkézési szabályról beszélt, amely segít az éttermekben étkezőknek megállapítani, hogy a tányérra kerülő csirke Franciaországból vagy máshonnan származik-e. A francia mezőgazdasági miniszterek nemrégiben még Ukrajnát is megemlítették.

2. Éhínségtől való félelem

Az egekbe szökő gabonaárak viszont általános félelmeket keltenek, hogy a világ legszegényebb embereinek milliói küzdenek majd az élelmezésért.

A közvetlen válságövezetben olyan országok vannak, amelyek elképesztő mértékben függnek Ukrajnától és Oroszországtól, mint Egyiptom, Tunézia, Algéria, Marokkó, Libanon és Törökország. A Gallup kutatása szerint az Algériába irányuló búzaimport elképesztő 48 százaléka Ukrajnából származik. Ezeknek az országoknak más exportáló országokhoz kell fordulniuk, hogy gabonát vásároljanak, ami tovább növeli a globális árakat.

A két háborús ország gabonafélék nagyágyúja, a globális búzaexport 29 százalékát adják, és a kenyér alapvető élelmiszer sok szegény országban, amelyet ellátnak élelmiszerrel. Ami Oroszországot illeti, senki sem tudja, hogy Moszkva továbbra is ugyanannyi élelmiszert akar-e exportálni, mint korábban, vagy korlátozza az áramlást, különösen akkor, amikor saját éhező lakossága szankciókkal néz szembe.

De nem csak az Ukrajnától vagy Oroszországtól közvetlenül függő országoknak van okuk az aggodalomra. Az élelmiszerárak globális emelkedése az összes legszegényebb és legkevésbé élelmiszerbiztos országot érinti, Bangladeshtől Madagaszkáron át Jemenig. Matin Qaim, a Bonni Egyetem agrárközgazdász professzora szerint a konfliktus első két hetében a gabonaárak 50 százalékkal emelkedtek. Kifejtette, hogy mivel a kereskedők megpróbálják helyettesíteni az olyan terményeket, mint a búza, mással, például rizzsel vagy árpával, a globális nyersanyagárak mindenütt emelkednek.

A segélyszervezetek valószínűleg azt fogják látni, hogy az általuk gyűjtött pénz nem jut el olyan messzire. “Hónapokkal előre megtervezzük a beszerzéseinket, így nem látjuk az egyéb műveleteinkre gyakorolt azonnali hatásokat, de az áremelkedést azonnal érezzük, a szállítási költségeket érezzük” – mondta Jordan Cox, az ENSZ Világélelmezési Programjának kommunikációs vezetője, aki 2022-t “a katasztrofális éhezés évének” bélyegezte.

Ha politikai problémákról van szó, Qaim elmondta: “Nagyon nagy a valószínűsége, hogy ez megtörténik, és már el is kezdődött”.

Janusz Wojciechowski európai mezőgazdasági biztos figyelmeztetett, hogy egy távolabbi élelmiszerválság “növelheti az Európára nehezedő migrációs nyomást”.

A világ élelmezésbiztonságának következő nagy próbája nyáron lesz, amikor az EU-hoz hasonlóan az ukrán gazdák is betakarítják terményeiket. Ha a frontvonalon harcolnak – vagy teljesen elvesztették a termőföldjeiket -, a kilátások borúsak lehetnek. Túl korai lenne megmondani, hogy egyáltalán el tudják-e vetni ezeket a terményeket idén tavasszal: “A harcok és a helyzet miatt senki sem tudja, mi fog történni” – mondta Nivievskyi a Kijevi Közgazdasági Iskola munkatársa.

3. Növekvő protekcionizmus

Mi történik, ha politikus vagy, és elkezdesz aggódni, hogy nem fogod tudni ellátni a lakosságodat? Lezárod a határokat, élelmiszert halmozol fel, és megakadályozod, hogy bárki exportáljon. A felhalmozással és a kereskedelmi rombolásokkal kapcsolatos félelmek fokozódnak. A G7-országok miniszterei a múlt héten összeültek, hogy sürgős üzenetet küldjenek arról, hogy a súlyos piaci zavarok idején nem szabad kereskedelmi korlátokat bevezetni.

De nem mindenki figyel oda. Magyarország extra ellenőrzéseket vezetett be a gabonaexportra, miközben azt állítja, hogy a lépés nem jelent teljes körű exporttilalmat, és ez az Európai Bizottság szigorú elítélését váltotta ki. Eközben Törökország, Argentína és Szerbia – valamint Ukrajna és Oroszország – szintén kiviteli tilalmat rendelt el, vagy azzal fenyegetett.

Minden összefügg. “Ha a nagy exportőrök ezt teszik, akkor a világ többi részén a nemzetközi piacokon az árak sokkal jobban emelkednek, és ez árt az élelmiszerimporttól függő országoknak” – mondta Qaim a Bonni Egyetemről.

Az amerikai tisztviselők aggódnak amiatt, hogy Kína stratégiailag felhalmozza az élelmiszereket, hogy nagyobb politikai befolyást gyakoroljon az élelmiszer-importtól függő afrikai országokra.

Eközben Franciaország kihasználta a válságot, hogy azzal érveljen, hogy végig helyesen tette, hogy az “élelmiszer-szuverenitás” programját követte, vagyis azt, hogy az Európai Unió belső erőforrásokból tudja magát ellátni, ahelyett, hogy az Ukrajnából származó állati takarmányra, brazil szójababra és orosz nitrogénalapú műtrágyára támaszkodna. Bruno Le Maire gazdasági miniszter a héten kijelentette: “A háború következményei igazolják a francia stratégiai intuíciókat az energiafüggetlenséggel és az élelmiszer-függetlenséggel kapcsolatban”.

A múlt heti versailles-i találkozón aláírt nyilatkozat szövegében az uniós vezetők kötelezettséget vállaltak arra, hogy növelik a blokk saját növényi fehérje termelését – ami az EU erősen támogatott mezőgazdasági rendszerének hagyományos gyenge pontja.

4. A zöld álmok szertefoszlottak

Az ukrajnai háború azt jelentheti, hogy visszavesznek Európa nagyszabású törekvései, amelyek célja, hogy a mezőgazdaság megtisztítsa az éghajlatra és a környezetre gyakorolt hatását.

Az Ukrajnából származó kevesebb kukorica azt jelenti, hogy idén kevesebb takarmányt kapnak az európai állatok, és magasabb takarmányárakkal kell számolniuk az európai gazdáknak, akiknek amúgy is nehéz megélni. Az ukrán takarmány nagy része hagyományosan a most elzárt fekete-tengeri kikötőkön keresztül érkezik.

A fenyegető takarmányhiánytól való félelem miatt az EU mezőgazdasági ágazatra vonatkozó, mérföldkőnek számító fenntarthatósági terveinek késleltetésére vagy akár teljes újragondolására szólítottak fel. Az Európai Bizottság az uniós mezőgazdasági miniszterek többségének javaslatát vizsgálja, amely szerint átmenetileg törölni kellene azt a követelményt, hogy a természetvédelem előmozdítása érdekében a termőföldek egy részét ki kell vonni a termelésből, és ehelyett takarmánytermelésre kell felhasználni.

Ez azonban éles támadásokat váltott ki a zöldek részéről, akik szerint ez ideális lehetőség arra, hogy csökkentsék a hús- és tejiparnak átadott erőforrások mennyiségét.

A Bizottság azon kijelentett tervei, hogy elgondolkodik a (nem éppen zöld) sertéságazat – a gabona árának emelkedése miatt szorongatott egyik fő iparág – támogatásán, szintén visszatetszést váltott ki, többek között a gazdaságilag liberálisabb skandináv országokban.

5. Napraforgó leállítása

Az EU importálja Ukrajna napraforgóolaj-termelésének felét, amely a sütött, konzervált és előre elkészített ételektől kezdve a kenőcsökön, szószokon és leveseken át mindenben megtalálható. Az édesipari termékekben is széles körben használják, és a bébiételekben nehezen helyettesíthető összetevő.

“Ez nyilvánvalóan ellátási zavarokat fog okozni, mivel az ukrán napraforgóolaj Európába történő meglehetősen rendszeres szállításától függünk” – mondta Nathalie Lecocq, a FEDIOL, az élelmiszeripart ellátó uniós növényolaj-finomítók ernyőszervezetének főigazgatója. “Jelenleg valóban aggódunk a rendelkezésre állás miatt”.

Rubén Moreno, a Produlce spanyol édességipari csoport vezetője szerint fennáll a veszélye annak, hogy a készletek már két-három héten belül elfogynak, és figyelmeztetett arra, hogy Ukrajna mint globális napraforgóolaj-szállító “rendkívüli jelentősége” miatt a hatások messze túlmutatnak a spanyol édesség- és sütőipari ágazaton.

“Olyan helyzetben vagyunk, amikor az egész európai és globális élelmiszeripar harcol a fennmaradó napraforgóolaj-készletekért” – mondta, hozzátéve, hogy bár alternatív olajok után kutatnak, “ez nem lesz elegendő az ukrán olaj elvesztésének pótlására”.

Az étterem- és vendéglátóipar is a frontvonalban van, mivel a napraforgóolajra támaszkodnak az ételek főzéséhez és sütéséhez. Arnaud Dufour, az olyan gyorsétteremláncokat, mint a McDonald’s, a Starbucks és a Burger King képviselő Serving Europe vezetője szerint a napraforgóolaj lesz az, ahol a legtöbb étterem először érezné meg a csapást, a baromfihús pedig valószínűleg a következő, a takarmányárak emelkedése miatt.

Miközben az iparág azon fáradozik, hogy alternatívákat találjon, hogy a szupermarketek polcai tele legyenek, a termékek újratervezésének és az összetevők címkézésének kiigazításával járó költségeket valószínűleg a fogyasztókra hárítják. Mivel azonban a rekord mértékű élelmiszer-infláció már most is szorítja a háztartások költségvetését, a fogyasztóvédelmi csoportok arra is figyelmeztetik a kiskereskedőket, hogy ne táplálják a hiánytól való félelmet, és ne emeljék mesterségesen az árakat.

“Úgy gondoljuk, hogy nincs okunk a már a polcokon lévő olaj árát emelni, mivel azt stabil áron vásárolták” – mondta Ileana Izverniceanu a spanyol fogyasztói lobbitól, az OCU-tól. “Az ukrajnai háború nem lehet ürügy az áremelésre”, illetve a hiánytól való félelem szítására és a készletek felhalmozására – tette hozzá.

Forrás: POLITICO | Eddy Wax és Gabriela Galindo