Vida Gábor – Helyünk a bioszférában

Napjainkra az emberiség növekvő létszámával és egyre hatásosabb technikával teljesen benépesítette és átalakította bolygónkat.

A föld, a víz, a levegő élőlényekkel átszőtt globális rendszerében, a bioszféra minket is éltető működésében ezzel párhuzamosan zavarok jelentkeznek. A korábban önfenntartóan vezérelt bioszférában az emberiségnek meg kel ismernie a tartós fennmaradáshoz szükséges lehetőségek kereteit.

A szerző természettudományos alapon, de társadalomtudományi és etikai aspektusokat is figyelembe véve keresi a megoldást, a földi bioszféra eddigi sikeres stratégiáit hasonlítva össze jelenlegi fenntarthatatlan “fejlődésünkkel”. A könyv népszerű-tudományos stílusban, közérthetően szól a felelősséggel gondolkodó, hosszabb távú jövőnkért aggódó Homo sapienshez, azaz bölcs emberhez.

“Végigkísérve a földi bioszféra történetét kialakulásától az ember megjelenéséig, majd elemezve az általa okozott bioszféra-gondokat, végül eljutva a mai telített világunkban a lemaradásra, szegénységre, nyomorra apelláló, további növekedést forszírozó akciók ezzel ellentétes következményeihez, ösztönösen keressük a kiutat, a megoldást, ha egyáltalán van. Ehhez azonban tisztában kell lennünk a problémák valódi gyökerével, hosszú evolúciós múltunk ma már terhes örökségével.

A baj az, hogy az ember a Linné-féle homo sapiens minősítéssel szemben inkább

Selfish (=önző)

Short sighted (=rövidlátó)

Stupid (=ostoba)”

Az interneten olvasható verzió ingyenesen elérhető: Vida Gábor Helyünk a bioszférában

„Évekkel ezelőtt környezetünk állapotáról beszélgettem az egyik ismeretterjesztő lap riporterével. Nagyon megtetszett neki az általam elmondott, másoktól hallott „kínai” tanmesém a béka és a meleg víz viszonyáról. Ha meleg vízbe helyezzük az állatot, kétségbeesve igyekszik menekülni, míg hideg vízbe téve jól érzi magát, s ha a vizet lassacskán melegítjük, állítólag „észrevétlenül” meg lehet főzni. A valószínűleg kitalált történet a fokozatosan romló környezetünkhöz történő hozzászokás veszélyét akarja érzékeltetni. A riport óta sok minden történt. Világszerte intenzív kutatások folynak, környezetünk állapotát elemezzük, mérjük, modellezzük, a világűrből mesterséges holdakról monitorozzuk. Közben pedig szinte minden romlik tovább. A békáról szóló történetet az új helyzetnek megfelelően most másképp mondanám el, éspedig, Orwell híres könyve nyomán, Békafarm címmel, az alábbi forgatókönyvvel:

Egy hatalmas kondér esővízzel töltve áll egy elhagyott táborhelyen az ottfelejtett palackos gáztűzhelyen. Néhány béka észreveszi a szúnyoglárváktól hemzsegő kitűnő élőhelyet, s beköltözik a kondérba. A kivételes képességű kétéltűek a szúnyogok iparszerű tenyésztésével prosperáló gazdaságot, növekvő békapopulációt teremtenek.

Egy különösen értelmes, Prométeusz nevű béka felfedezi, hogy a gáztűzhelyen ott a gyufa, s a gázcsapot kinyitva meggyújtja a lángot. A langyosodó vízben minden sokkal nagyszerűbb. Több szúnyog, több béka, gyorsabb növekedés.

Az egyik aggódó béka számításokat végez a szúnyogok és a békák várható gyarapodásával kapcsolatban. Kedvezőtlen jóslatai nem válnak be. Némelyik zöldebb színű béka mégis nyugtalankodik, de a többiek rendreutasítják a renitenskedőt.

A víz azonban mintha már kedvezőtlenül meleg lenne. A szúnyogok sem szaporodnak eléggé. A békák pedig már teljesen kitöltik a kedvező vízfelszínt. Némelyiknek már csak a felszín alatti második sorban marad hely, s fulladással, éhezéssel küszködik. A növekvő elégedetlenség hatására a békák tanácsa kiterjedt kutatás megszervezését határozza el.

Igényes tudományos alapossággal mérik a kondér fenekének hővezetését. Egyes tudós békák felhívják a figyelmet a melegedő vízből kiváló vízkő hőszigetelő hatására, ami a melegedés várható csökkenését eredményezheti. Egy másik kutatócsoport a víz turbulens mozgását elemzi, kiemelve annak bizonytalan, megjósolhatatlan hőmozgásait. Egy harmadik csoport a vízfelszínen úszó békatanács tagjait nyugtatja meg, hogy az alattuk második, sőt már harmadik rétegben nyomorgó békák izolátorként mérséklik a hővezetést, míg a felszín a párolgáshő elvonása miatt is hűvösebb. Egy genetikus békákból szervezett kiváló kutatócsoport hősokk-géneket izolál és sikeres hőtűrésre manipulált organizmusokat ígér szúnyogból, békából egyaránt.

Egy szociológus-közgazdász tudósokból álló békacsoport a második és a harmadik sorba szorult békákat biztatja: – Ne elégedetlenkedjetek, hogy nem vagytok elég magasan. A víz hőtágulása folytán rövid úton ti is eléritek a mai élvonal (a felszíni békák) pozícióját. – Hogy akkor is ugyanolyan alászorultak maradnak, azt elfelejtik megemlíteni. Egyéb csoportok bíznak a feltámadó szél hűtésében, vagy a tűzhely gázpalackjának várható kimerülésében, de mivel a víz tovább melegszik, végül fontolóra veszik a gázcsap takarékra állításának lehetőségeit is. A legerősebb csoportosulás elnök-főbékája a legfelsőbb és legkedvezőbb felszíni rétegből a javaslatot megvétózza, s a tudós békákat további monitorozásra, modellezésre, másféle megoldások keresésére szólítja fel.

A történet vége ugyanaz, mint az egyszerű béka-tanmeséé. Megfőttek.”

Részlet Vida Gábor Helyünk a bioszférában c. könyvének előszavából