7,8 milliárd ember él együtt több tízmilliárd háziállattal

Egy olyan világban, ahol 7,8 milliárd ember él együtt több tízmilliárd háziállattal, ahol a vadállatokat is egyre inkább háziállatokként kezeljük (Persányi Miklós), és ahol a világ légitársaságai naponta 110 000 felszállást teljesítenek (ez másodpercenként több mint egy!), nem csodálkozhatunk a világjárványok megjelenésén. Sajnos!

Sürgősségi kórház a spanyol influenzajárvány idején, Camp Funston, Kansas (Imge: Wikimedia Commons)

“A kanyaróhoz hasonlóan – ami a marhavész közeli rokona (Wells 2002) – a szamárköhögés, a tuberkulózis, a himlő, az influenza, a tüdőbaj, a malária, a pestis és a kolera is eredetileg mind háziállataink kórokozója volt, és csak a tömeges állattartás elterjedése miatt váltak képessé (és lett alkalmuk egyáltalán) az ember megfertőzésére – és ezért hiányoztak a népes amerikai városokból Kolumbusz előtt (Diamond 1997, Lieberman 2013). A fertőző betegségek emberre átterjedéséhez ugyanis hosszan tartó és közeli testi kontaktus szükséges (Wells 2002), amiben a háziasított állataikat naphosszat gondozó, csutakoló, fejő stb. állattartóknak ugyancsak részük volt. A természeti népek ilyen mértékű és tartamú érintkezésnek nem voltak kitéve, és mivel kis csoportokban éltek, körükben e kórokozók nem is maradhattak volna fenn. Így az őslakosság nem is viszonozhatta az újkori hódítók betegségeit, leszámítva a maláriát és sárgalázat, amelyek némiképp gátolták is a trópusi országok gyarmatosítását (Diamond 1997)”
(A beteg bolygó)

“2010-ben világszerte több mint 300 millió szarvasmarha és vízibivaly, közel 1,4 milliárd sertés, 1 milliárd kecske és bárány, csaknem 5 millió ló, több mint 2 millió teve, 55 milliárd csirke és több mint 3 milliárd kacsa és pulyka végezte vágóhídon.”
(Erkölcs és civilizáció)

Horváth Balázs
Forrás: Facebook