“Csak lélegzetnyi időt, 40 évet nyertem az emberiségnek, hogy megállíthassa a népességrobbanását!”
– mondta Norman Borlaug, amikor 1970-ben átvette a Béke Nobel-díjat a “zöld forradalomért” (azaz a mezőgazdaság a növénynemesítéssel, öntözéssel, kemizálással és gépesítéssel sokkal több embert tud etetni – miközben tönkreteszi a talajokat, kipusztítja az élővilágot, megbolondítja a klímát, megmérgezi a bioszférát, beszennyezi a vizeket …).
A világ élelmiszerellátásához való hozzájárulásáért Borlaug 1970-ben Nobel-békedíjat kapott. A norvég tisztviselők hajnali 4:00 órakor értesítették feleségét Mexikóvárosban, de Borlaug már elindult a Toluca-völgyben lévő tesztmezőkre, Mexikóvárostól mintegy 40 mérföldre (65 km-re) nyugatra. Egy sofőr vitte a mezőkre, hogy értesítse a férjét. Lánya, Jeanie Laube szerint: “Anyám azt mondta: “Megnyerted a Nobel-békedíjat”, mire ő azt mondta: “Nem, nem nyertem”, … Kellett némi meggyőzés … Azt hitte, hogy az egész egy átverés.” A díjat december 10-én kapta meg.
Másnapi Nobel-előadásában a díjjal kapcsolatban találgatásokba bocsátkozott: “Amikor a Nobel-békedíj bizottság engem jelölt ki az 1970-es díj kitüntetettjének a “zöld forradalomhoz” való hozzájárulásomért, úgy hiszem, valójában egy olyan személyt választottak ki, aki a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés létfontosságú szerepét szimbolizálja egy olyan világban, amely éhezik a kenyérre és a békére egyaránt.” Beszédében többször is a népesedési kontextus józan megértése mellett mutatta be az élelmiszertermelés javulását. “A zöld forradalom átmeneti sikert aratott az embernek az éhség és a nélkülözés elleni harcában; lélegzetvételnyi időt adott az embernek. Ha a forradalom teljes mértékben megvalósul, akkor a következő három évtizedben elegendő élelmet biztosíthat a megélhetéshez. De az emberi szaporodás ijesztő erejét is meg kell fékezni, különben a zöld forradalom sikere csak múló lesz.”
“A legtöbb ember még mindig nem érti a “népesedési szörny” nagyságát és fenyegetését… Mivel azonban az ember potenciálisan racionális lény, biztos vagyok benne, hogy a következő két évtizedben felismeri az önpusztító irányt, amelyet a felelőtlen népességnövekedés útján kormányoz…”.
Nos, még a mozgalmak se hallgattak rá, a politika, a gazdaság, a vallások pláne nem. Az emberiség elbaltázta ezt a 40 évet, megduplázta a népességét, így hiába feleződött a népességrobbanás sebessége, ma is kb. ugyanannyival, óránként 10000-rel nő a létszám a Földön. “Kultúra Anya mindig a tápláléktermelés növelését követeli mára – és mindig későbbre ígérgeti a népességszabályozást.” (Daniel Quinn: Izmael)
Minden további személynek szüksége van élelmiszerekre, vízre és energiára, és több hulladékot és szennyezést termel, így csavarja fel a teljes hatást a bolygón, és csökkenti mindenki más részesedését, közben a gazdagokat még gazdagabbá teszi. Meghatározás szerint a teljes környezetterhelés az egy főre jutó környezetterhelés egy főre jutó átlagát az emberek számával szorozva mérik. Ebből látható, hogy minden környezetvédelmi (és sok gazdasági és társadalmi) probléma könnyebben megoldható kevesebb emberrel.
A növekedésünk nagyrészt a természeti tőke (fosszilis tüzelőanyagok, ásványi anyagok, talajvíz, talaj termékenység, erdők, halászat és biológiai sokféleség) gyors kimerülésével finanszírozható, nem pedig fenntartható természetes módon. Globális élelmiszerellátásunk nagymértékben függ az olcsó olajtól és a víztől. Az olajcsúcs azonban emelkedő árakat jelent, míg az öntözés számos országban létfontosságú víztartó rétegeket bont meg.
A válságpont az, hogy a határozatlan populáció növekedése fizikailag lehetetlen egy véges bolygón – és ez minden bizonnyal megáll. Gyorsabban a fogamzásgátlással és a nem kényszerítő népességpolitikával járó kevesebb születéssel, „humánus” módon, vagy később az éhínség, a betegség, a háború, a „természetes” út következtében. Maurice Strong, az 1992-es Föld-csúcstalálkozó főtitkára elmondta: „Vagy önkéntesen csökkentjük a népességet, vagy a természet azt brutálisan teszi meg.”
Az önkényes életmódunk rendkívül egyenlőtlen, és sokkal szerényebbnek kell lennie. Viszont minden szegény ember gazdagabbá válhat, ha sikerül csökkenésbe fordítani a népességnövekedést (az oktatás és a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása révén). Egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón az optimális populáció, amely mindenki számára a legjobb életminőséget nyújtja, egyértelműen sokkal kisebb, mint a maximális, ami lehetővé teszi a puszta túlélést. Minél többen vagyunk, annál kevesebb jut mindenkire; kevesebb ember jelent jobb életet.
Rampasek, László A.
Forrás: The Guardian | OXFAM Internarional
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
