Röviden:
Az emberi tevékenység (elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése) alapvetően megnövelte az üvegházhatású gázok koncentrációját a Föld légkörében, ami a bolygó felmelegedését eredményezte. A természetes hajtóerők az emberi beavatkozás nélkül a lehűlés irányába tolnák bolygónkat.
A tudósok a 20. század közepe óta megfigyelt globális felmelegedési tendenciát az “üvegházhatás”[1] emberi tevékenységgel való fokozódásának tulajdonítják – ez a felmelegedés akkor következik be, amikor a légkör a Földről az űr felé sugárzó hőt csapdába ejti.
A légkörben lévő bizonyos gázok megakadályozzák a hő távozását. A hosszú élettartamú gázokat, amelyek félig-meddig tartósan a légkörben maradnak, és nem reagálnak fizikailag vagy kémiailag a hőmérséklet változására, az éghajlatváltozás “előidézőinek” nevezik. Az olyan gázokat, mint például a vízgőz, amelyek fizikailag vagy kémiailag reagálnak a hőmérséklet változásaira, “visszacsatolásnak” nevezik.
Az üvegházhatáshoz hozzájáruló gázok a következők:
- Vízgőz. A legnagyobb mennyiségben előforduló üvegházhatású gáz, de fontos, hogy visszacsatolásként hat az éghajlatra. A vízgőz a Föld légkörének felmelegedésével nő, de a felhők és a csapadék lehetősége is nő, így ezek az üvegházhatás egyik legfontosabb visszacsatolási mechanizmusai.
- Szén-dioxid (CO2). A légkör kisebb, de nagyon fontos összetevője, a szén-dioxid természetes folyamatok, például a légzés és a vulkánkitörések, valamint emberi tevékenységek, például az erdőirtás, a földhasználat megváltozása és a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén szabadul fel. Az ember az ipari forradalom kezdete óta 48%-kal növelte a légkör CO2-koncentrációját. Ez az éghajlatváltozás legfontosabb hosszú távú “kényszerítő hatása”.
- Metán. Természetes forrásokból és emberi tevékenységek során keletkező szénhidrogén gáz, beleértve a hulladékok bomlását a hulladéklerakókban, a mezőgazdaságban, különösen a rizstermesztésben, valamint a kérődzők emésztése és a háziállatokkal kapcsolatos trágyakezelés során. A metán molekula-molekula alapon sokkal aktívabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, ugyanakkor sokkal kisebb mennyiségben fordul elő a légkörben.
- Ditrogén-oxid. Erőteljes üvegházhatású gáz, amelyet a talajművelési gyakorlatok, különösen a kereskedelmi és szerves trágyák használata, a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, a salétromsavtermelés és a biomassza elégetése termel.
- Klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k). Teljesen ipari eredetű szintetikus vegyületek, amelyeket számos alkalmazásban használnak, de amelyek előállítását és légkörbe juttatását nemzetközi megállapodással nagymértékben szabályozzák, mivel hozzájárulnak az ózonréteg pusztulásához. Ezek is üvegházhatású gázok.
A Földön az emberi tevékenység megváltoztatja a természetes üvegházhatást. Az elmúlt évszázadban a fosszilis tüzelőanyagok, például a szén és az olaj elégetése megnövelte a légköri szén-dioxid (CO2) koncentrációját. Ez azért történik, mert a szén- vagy olajtüzelés során a szén a levegőben lévő oxigénnel CO2-t alkot. Kisebb mértékben a földek mezőgazdasági, ipari és egyéb emberi tevékenységek céljára történő kiirtása is növelte az üvegházhatású gázok koncentrációját.
A természetes légköri üvegházhatás változásának következményeit nehéz megjósolni, de néhány hatás valószínűnek tűnik:
• A Föld átlagosan melegebb lesz. Egyes régiók örömmel fogadhatják a melegebb hőmérsékletet, mások viszont nem.
• A melegebb körülmények valószínűleg összességében több párolgáshoz és csapadékhoz vezetnek majd, de az egyes régiók eltérőek lesznek, egyesek nedvesebbek, mások szárazabbak lesznek.
• Az erősebb üvegházhatás felmelegíti az óceánokat, és részben elolvasztja a gleccsereket és jégtakarókat, emelve a tengerszintet. Az óceánok vize is tágulni fog, ha felmelegszik, ami tovább növeli a tengerszint emelkedését.
Az üvegházhatáson kívül a légköri szén-dioxid (CO2) magasabb szintje pozitív és negatív hatással egyaránt lehet a terméshozamra. Egyes laboratóriumi kísérletek azt sugallják, hogy a megemelkedett CO2-szint növelheti a növények növekedését. Azonban más tényezők, mint például a változó hőmérséklet, az ózon, valamint a víz- és tápanyaghiány, több mint ellensúlyozhatják a terméshozam esetleges növekedését. Ha egyes növények számára az optimális hőmérsékleti tartományokat túllépjük, a korábbi lehetséges hozamnövekedés csökkenhet vagy teljesen visszafordulhat.
A szélsőséges éghajlati jelenségek, mint például az aszályok, árvizek és szélsőséges hőmérsékletek terméskieséshez vezethetnek, és világszerte veszélyeztetik a mezőgazdasági termelők megélhetését és a közösségek élelmezésbiztonságát. A terménytől és az ökoszisztémától függően a gyomok, kártevők és gombák is virágozhatnak a melegebb hőmérséklet, a nedvesebb éghajlat és a megnövekedett CO2-szint mellett, és az éghajlatváltozás valószínűleg növelni fogja a gyomok és kártevők számát.
Végezetül, bár a növekvő CO2-koncentráció serkentheti a növények növekedését, a kutatások kimutatták, hogy a legtöbb élelmiszernövény tápértékét is csökkentheti, mivel a legtöbb növényfajban csökkenti a fehérje és az alapvető ásványi anyagok koncentrációját. Az éghajlatváltozás a kártevők és betegségek új mintázatainak megjelenését okozhatja, ami hatással lehet a növényekre, állatokra és emberekre, és új kockázatokat jelenthet az élelmezésbiztonságra, az élelmiszerbiztonságra és az emberi egészségre[2].
Az emberi tevékenység szerepe
Az ENSZ égisze alatt működő Kormányközi Éghajlatváltozási Testület, a világ minden országából származó 1300 független tudományos szakértőből álló, 1300 fős csoport ötödik értékelő jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy több mint 95 százalékos valószínűséggel az emberi tevékenység az elmúlt 50 évben felmelegítette bolygónkat.
Az ipari tevékenységek, amelyektől modern civilizációnk függ, az elmúlt 151 év alatt 280 ppm-ről mintegy 417 ppm-re emelték a légköri szén-dioxid szintjét. A testület azt is megállapította, hogy több mint 95 százalékos a valószínűsége annak, hogy az ember által termelt üvegházhatású gázok, például a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid okozták a Föld hőmérsékletének az elmúlt több mint 50 évben megfigyelt emelkedésének nagy részét.
A testület teljes összefoglaló jelentése a politikai döntéshozók számára a https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/ipcc_wg3_ar5_summary-for-policymakers.pdf weboldalon érhető el.
Napsugárzás
A fenti grafikon a globális felszíni hőmérséklet-változásokat (piros vonal) és a Földre jutó napenergiát (sárga vonal) hasonlítja össze wattban (energiaegységben) négyzetméterenként 1880 óta. A világosabb/vékonyabb vonalak az éves szinteket, míg a vastagabb/vastagabb vonalak a 11 éves átlagos tendenciákat mutatják. A tizenegy éves átlagokat az adatokban lévő évenkénti természetes zajok csökkentésére használják, így a mögöttes tendenciák jobban láthatóvá válnak.
A Földet érő napenergia mennyisége követi a Nap természetes 11 éves ciklusát, amely kisebb hullámzásokból és hullámzásokból áll, és az 1950-es évek óta nem tapasztalható nettó növekedés. Ugyanebben az időszakban a globális hőmérséklet jelentősen emelkedett. Ezért rendkívül valószínűtlen, hogy a Nap okozta volna az elmúlt fél évszázadban megfigyelt globális felmelegedési tendenciát. Forrás: NASA/JPL-Caltech
Ésszerűen feltételezhető, hogy a Nap energiatermelésében bekövetkező változások az éghajlat változását okoznák, mivel a Nap az éghajlati rendszerünket mozgató alapvető energiaforrás.
A tanulmányok valóban azt mutatják, hogy a naptevékenységek változékonysága szerepet játszott a múltbeli éghajlati változásokban. Például a vulkáni tevékenység növekedésével párosuló naptevékenység csökkenése vélhetően hozzájárult az 1650 és 1850 közötti kis jégkorszak kialakulásához, amikor Grönland 1410-től az 1720-as évekig lehűlt, és az Alpokban előretörtek a gleccserek.
Számos bizonyíték azonban azt mutatja, hogy a jelenlegi globális felmelegedés nem magyarázható a Nap energiájának változásával:
- 1750 óta a Napból érkező energia átlagos mennyisége vagy állandó maradt, vagy enyhén nőtt.
- Ha a felmelegedést az aktívabb Nap okozná, akkor a tudósok azt várnák, hogy a légkör minden rétegében melegebb hőmérsékletet tapasztaljanak. Ehelyett a felső légkörben lehűlést, a felszínen és a légkör alsó részein pedig felmelegedést figyeltek meg. Ez azért van, mert az üvegházhatású gázok megkötik a hőt az alsó légkörben.
- A napsugárzás változását is tartalmazó éghajlati modellek nem tudják reprodukálni az elmúlt évszázadban vagy annál is több évszázadban megfigyelt hőmérsékleti tendenciát az üvegházhatású gázok növekedésének figyelembevétele nélkül.
Hivatkozások
1 IPCC Fifth Assessment Report, 2014
2 U.S. Environmental Protection Agency: “Climate Impacts on Agriculture and Food Supply”
3 Mike Lockwood, “Solar Change and Climate: an update in the light of the current exceptional solar minimum,” Proceedings of the Royal Society A, 2 December 2009, doi 10.1098/rspa.2009.0519;Judith Lean, “Cycles and trends in solar irradiance and climate,”
Wiley Interdisciplinary Reviews: Climate Change, vol. 1, January/February 2010, 111-122.
Forrás: NASA
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
