A keresztény értékek jegyében ajánlanék újabb célpontokat a karakterhóhéroknak

Már korábban is keményen elítéltem, hogy jelenlegi meghatározó, nagy gazdasági érdekcsoportokkal összefonódott politikusok szerte a világon és itthon is a szolgálatukban álló média hathatós közreműködésével nehéztűzérséggel lövik Greta Thunberg 16 éves svéd lányt, klímavédőt.

Miközben (legalábbis itthon) kampány idején óvodásokat és iskolásokat előszeretettel használnak biodíszletként a győzelem érdekében. Pedig mennyire szidják a „kettős mércét” – amikor úgy vélik, velük szemben alkalmazzák. De spongyát rá, ez a politikának titulált ocsmány színjáték szerves része.

Pedig nem új jelenségről van szó, már 1992-ben feltűnt Gretához hasonló szerepben nem is egy, hanem négy 12-13 éves diáklány Rio de Janeiroban, a Globális Környezetvédelmi Csúcstalálkozón. Köztük Severn Suzuki, akinek szokatlanul kemény, és a döntéshozók felelőtlenségét számon kérő beszédéről így írtak:

A lány, aki öt percre elhallgattatta a világot.

(Lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Severn_Cullis-Suzuki) Igaz, a leányzó nem volt Asperger-szindrómás, így kevésbé lehetett lefitymálni, mint azt teszik Gretával. És a politikában, meg a médiában sem uralkodott el még annyira az eszement, és az emberiségre halálos veszélyt hordozó populizmus, amelyben önfeledten lubickolnak a politikusok, meg az őket szolgáló, újságíróknak álcázott, jólfizetett karakterhóhérok. (Lásd a másik bejegyzésemet!)

De ha már ájtatosan magunkra öltjük a keresztény értékek (meg Európa) megmentőinek szerepét, tisztelettel javasolnék a karakterhóhéroknak (és gazdáiknak) egy kézenfekvő, újabb célpontot: egy bizonyos Jean d’Arc nevű, mélyen vallásos francia leányzót. Amikor a százéves háború idején (1428-ban) 16 éves volt, látomásában megjelent Isten, és felhatalmazta, hogy szabadítsa fel hazáját az angolok alól. Nagy kérdés,mi a jobb: ha valaki látomásos (küldetéstudatos), vagy Asperger-szindrómás. Én az utóbbira szavaznék. De Jean d’Arc a látomásra támaszkodva el tudta érni, hogy a hitét vesztett francia sereget felrázta, kiverte az angolokat Franciaországból. „Hálából” (és politikai megfontolásból!) eretnekként máglyára is küldték 1431-ben (19 évesen). A politika és a politikusok úgy tűnik mit sem változtak azóta, csak a módszereik lettek szalonképesebbek: klasszikus hóhérok helyett ma karakterhóhérok végzik el a piszkos munkát. De a politika ocsmányságát leginkább az mutatja, hogy rá 24 évre az őt kivégeztető VII. Károly francia király (akit Jean d’Arc ültetett a trónra!) kijárta a pápánál, hogy eretnekből mártírrá nyilvánítsák. És csaknem 500 évvel később (1920-ban) még szentté is avatták Jean d’Arcot. (Lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeanne_d’Arc)

Szóval úgy tűnik, a politika számára akkor is, most is vannak jó keresztények (akik az érdekeinket szolgálják), meg rossz keresztények (akik az érdekeinket sértik) – függetlenül attól, mi az emberek érdeke. Mint ahogy vannak a mi kommunistáink (akik szolgálatunkba szegődve „keresztényebbek a keresztényeknél” – lehetne sorolni a neveket „jókedvvel, bőséggel”), meg kártékony kommunisták (akik kritikusan szóvá teszik kétes lépéseinket). Nem ez lenne az oly gyűlölt „kettős mérce” tipikus példája? Ennek a csúcsa, amikor már a katolikus egyházfő, a pápa se jó keresztény: „Ne képzelje azt, hogy amit ő mond, az isteni kinyilatkoztatás, egy hülye, ostoba politikai vélemény, és ekképpen is kell hozzá viszonyulni.” (Lásd: https://24.hu/…/bayer-lemarhazta-ferenc-papat-a-magyar-kat…/) Természetesen ezt a hazai katolikus egyház nyikkanás nélkül hagyta. Még jó, hogy nem kezdeményezte a pápa eretnekké nyilvánítását…

Dr. Dinya László – egyetemi tanár