Nem kellene ellentmondásosnak lennie annak, hogy a 8 milliárdos népességnek súlyos hatása lesz az éghajlatra.

Itt az ideje, hogy felhagyjunk a generációk óta tartó vitával a túlnépesedést okolók és a fogyasztás miatt aggódók között.

A Nobel-díjas Malala Yousafzai így foglalta össze: ‘Ha minden lány gyakorolhatná szexuális és reproduktív jogait… az csökkentené a teljes kibocsátást’. Photograph: Spencer Platt/Getty

Figyelemre méltó egybeesés, hogy éppen akkor, amikor a kormányok, a kampányolók és az üzletemberek ma Egyiptomban találkoznak az éghajlatváltozás elleni küzdelemről, a világ hivatalosan is átlépi a szimbolikus 8 milliárdos népességmérföldkövet. Ez azt jelenti, hogy a világ népessége az évszázadfordulóra 10 milliárd vagy annál is több lehetne.

A COP27-en azonban az országok nem próbálják majd összekapcsolni az emberiség számának feltartóztathatatlan növekedését a hőmérséklet megállíthatatlannak tűnő emelkedésével. Annak ellenére, hogy a 70 év múlva várhatóan több milliárddal több ember fog élni, ami nagyobb nyomást gyakorol majd az erőforrásokra és sokkal több károsanyag-kibocsátást fog okozni, a világ vezetői ismét figyelmen kívül hagyják, megkerülik vagy tagadják a népességrobbanást.

Ez részben az emberi számokról való beszéddel kapcsolatos érzékenységnek tudható be. A történelem tele van erőszakos kormányokkal, amelyek megpróbálták sterilizálni a kiszolgáltatott embereket. Az emberiség számának csökkentésére irányuló javaslatokkal gyakran önkényuralmi rendszerek és szélsőjobboldali szélsőségesek is házaltak, és a gazdag országokban az őszinte aggodalomra ma gyakran rasszizmus vagy ökofasizmus vádjával válaszolnak.

James Lovelock tudós azonban előszeretettel mondta, hogy aki nem látja a kapcsolatot az éghajlat és a népességszám között, az “vagy tudatlan, vagy elrejtőzik az igazság elől”, és hozzátette: “Ez a két hatalmas környezeti probléma elválaszthatatlan egymástól, és az egyikről vitatkozni, miközben a másikat figyelmen kívül hagyjuk, irracionális”.

Eddig az volt az ortodox nyugati értelmiségi érvelés, hogy az emberek száma nem annyira számít, mint az, hogy az emberek hogyan használják az erőforrásokat. A fogyasztás és az egyenlőtlenség a probléma, nem a népesség nagysága. Igaz, a leggazdagabb 10% összességében körülbelül hússzor annyi energiát fogyaszt, mint az alsó 10%. Tehát a gazdagoknak természetesen változtatniuk kell a viselkedésükön. De az, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem a fogyasztásról szól, ürügyet szolgáltat az országoknak arra, hogy közel sem tesznek eleget a népességük csökkentése érdekében.

Ez a nők jogairól is szól. A népesség figyelmen kívül hagyásával a nők és lányok szükségleteit háttérbe szorítják a kormányok, amelyek túlságosan megszállottak a fogyasztással kapcsolatban ahhoz, hogy észrevegyék, milyen létfontosságú az oktatás és a családtervezés az éghajlati vészhelyzet kezelésében.

A Nobel-békedíjas Malala Yousafzai foglalta össze ezt a legjobban tavaly. “Ha a lányok iskolázottak, és ha iskolában maradnak, később házasodnak, akkor kevesebb gyermeket vállalnak, és ez segít csökkenteni az éghajlatváltozás hatásait, amelyeket a népességnövekedés okoz” – mondta. “Ha minden lány minőségi oktatás révén gyakorolhatná szexuális és reproduktív egészségét és jogait, és hozzáférhetne a modern fogamzásgátláshoz, az csökkentené a teljes kibocsátást.”

Ennek ellenére a világ leggazdagabb országai együttesen évente mindössze néhány százmillió dollárral járulnak hozzá az ENSZ népesedési alapjához, és egyesek most “születéspárti” politikát szorgalmaznak, hogy növeljék a számukat. 2017-ben Donald Trump csökkentette az UNFPA amerikai támogatását, majd tavaly az Egyesült Királyság követte, és 85%-kal, a várt 200 millió dollárról csekély 32 millió dollárra csökkentette az ügynökségnek nyújtott hozzájárulását. Az amerikai finanszírozást azóta részben visszaállították, de becslések szerint csak a brit pénzzel mintegy 250 ezer anya és gyermek halálát, 14,6 millió nem kívánt terhességet és 4,3 millió nem biztonságos abortuszt lehetett volna megelőzni.

A generációk óta tartó vitát azok között, akik egyedül a túlnépesedést hibáztatják, és azok között, akik szerint a fogyasztás a klímavészhelyzethez való legnagyobb hozzájárulás, el kell vetni.

Végül, és alig észrevehetően, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, a világ klímatudósainak konszenzusos véleménye szerint a globális népességnövekedés a növekvő CO₂-kibocsátás két legnagyobb hajtóerejének egyike, és az év elején azt mondta, hogy “globálisan az egy főre jutó GDP és a népességnövekedés maradt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO₂-kibocsátás legerősebb hajtóereje az elmúlt évtizedben”. Arra is figyelmeztetett, hogy ha a népesség növekedése folytatódik, “sokkal nehezebb lesz a felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozni”.

Ez mindenki számára elég bizonyíték lehet arra, hogy a népességnövekedés és annak jövőbeli környezeti hatásai ma már kettős globális válságot jelentenek – és az Egyiptomban ülésező ENSZ-ügynökségeknek és civil társadalmi csoportoknak sürgősen fel kell ismerniük, hogy mindkettő a bolygó pusztulását és a szegénységet okozza.

Forrás: The Guardian – John Vidal